Nyírbogdány, Székely

Szolgált lelkipásztorként Szatmárban, majd Beregben, most Szabolcsban, pontosabban Nyírbogdányban fejti ki áldásos lelkipásztori tevékenységét. Rászoruló idős emberek istápolója. Lelki vigaszt, biztatást ad időseknek és fiataloknak. Mindenki ajkáról érti a panaszt, és biztatását mindenki érti. A község önkormányzatában szerteágazó közéleti munkát végez. Végül, de nem utolsó sorban, a Nyírségi Egyházmegye főszámvevője. A felsorolásból bizonyára sokan rájöttek, hogy Angyalosy Zsoltról van szó.

Szép, tiszta beszéde, jó megjelenése és szerénysége teszi jellegzetessé. Barátkozó típus, kapcsolatteremtő készsége is figyelmet érdemel. Elöljáróban még annyit, hogy egy szatmári falucskából indult és tervei közt szerepel egy nemzetközi ifjúsági tábor létrehozása.

Közvetett bizonyíték van rá, hogy ősei a honfoglalókkal jöttek be édes kis hazánkba. Ő Mátészalkán látta meg a napvilágot, amikor a naptár 1961-et mutatott. Kispaládon cseperedett fel, itt és Botpaládon rakta le a tudás alapjait, a paládokon járt általános iskolába. Ma is tisztelettel és szeretettel emlékszik a paládi idős, „egyszerű” emberekre, akiktől többek közt tisztességet, munkaszeretetet és történelmet tanult. Gyermekkorában szinte itta a szavukat, szívesen hallgatta a történeteiket. Az egyik idős bácsi, mint egy élő történelemfa az első világháborúról mesélt. Egy másik korosabb férfi a második világégés történeteit elevenítette fel. Különös szeretettel emlékszik a nagybátyjára, aki szép kort ért meg, és annak idején részt vett az első világháborúban, majd hadifogolyként, illetve „szökevényként” eljutott Kínáig, majd az északi államokon keresztül, kalandos körülmények közt keveredett haza. Ami még a kispaládi gyermekkort illeti, elmondható, hogy a mezőgazdasági munkát, a paraszti munkát is megismerte: édesapja szántó-vető traktoros volt a helyi téeszben, édesanyja a ház körül dolgozott.

Kissé kitágult előtte a világ, amikor a fehérgyarmati középiskolában megkezdte tanulmányait. Tanáraira is szívesen emlékszik. Érettségi után egy arasznyi ideig Kölcsén a művelődési házban „kultúrmunkásként” dolgozott. Fordulópont volt az életében, amikor felvették a Debreceni Teológiai Akadémiára. Debreceni diákévei alatt egy ideig senior volt. Még egy fontos esemény kötődött a diákévekhez: az akadémián ismerkedett meg Gerliczki Katalin évfolyamtársával, aki később a felesége lett. (Felesége az általános iskolát Nyíribronyban végezte, majd a Debreceni Református Gimnáziumban folytatta tanulmányait.) Az ifjú lelkész házaspár Tyukodon kezdte a szolgálatot. Az általános lelkészi szolgálat mellett azzal írták be nevüket Tyukod történetébe, hogy cserkész csapatot szerveztek.

Rövid tyukodi szolgálat után a másik történelmi településre, Tarpára, vitte a jó sorsuk. Külön kis világba cseppentek, tapasztalták itt a történelmi hagyományok ápolását, a vendégszeretetet, a szókimondást, az emberséget. Befogadta őket a község és ők is a szívükbe zárták a tarpaiakat. Angyalosy Zsoltné Kisarba is átjárt lelkészi munkát végezni. Öt évig éltek és dolgoztak a kurucok földjén.

Aztán a szolgálati helyek sorában Nyírbogdány következett. A tiszteletes asszony Nyírbogdány lelkésze, a tiszteletes úr a nyírbogdányi Sion Idősek Szeretetotthonának vezetője és átjár Székelybe, ott is kifejti lelkészi tevékenységét. Székelyben végig kíséri az emberek életét a bölcsőtől a koporsóig, a keresztelőtől az esketésen át a temetésig. Székelyben áll az ősrégi műemlék templom, amelyet már kikezdett az idő vasfoga. Ezt a templomot az Úr 2002. évében szeretné felújíttatni a tiszteletes úr.

Kanyarodjunk vissza Nyírbogdányba. Angyalosy Zsolt itt önkormányzati képviselő, s az önkormányzat pénzügyi bizottságának tagja. Közéleti munkája során tapasztalja, hogy ezen a településen is nagyobbak az igények, mint a lehetőségek. Közbenjárására mégis észrevehettek egy kis fejlődést. Menedzselésével a szeretetotthon 20 személyesről 50 személyesre bővítette befogadó képességét. Mire ez a könyv megjelenik, átadják az otthon új szárnyát. Az ipartelepen az idei nyárig önkormányzati tulajdonban volt egy nagy konyha és étkezde. Ezt a szeretetotthon megvette, közétkeztetést látnak el, később innen fogják majd vinni a főtt ételt naponta a nyírpazonyi és a nyíregyházi szeretetotthonba is.

Az ipartelepen van egy kihasználatlan épület, jókora portával. Ezen a helyen ifjúsági tábort szeretne létrehozni a tiszteletes úr. A terv szerint szerte a hazából, sőt Erdélyből és Kárpátaljáról is jöhetnek majd ide a fiatalok. S ha majd itt lesznek, nemcsak egyházi, világi dolgokat tanulhatnak – hanem szórakozhatnak is.

Angyalosy Zsoltnak hobbija a sport, a szellemi sport és az olvasás. A nagyobb fiúk, Zsolt, Dávid általános iskolás, a kisebb, Ádám, Zsombor óvodás. A tiszteletes úr – mint annak idején a költő – jó szóval oktatja, játszani is engedi szép, komoly fiait…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)