Berkesz

Berkeszen egyedülálló módon már évtizedekkel ezelőtt is közös irányítás alá tartozott a gyermekotthon és az iskola. Negyedik ciklus óta tölti be az igazgatói posztot Lengyel László. Megbecsült pedagógus, megélt számos változást a nevelés, a közoktatás, a gyermekvédelem területén. Talán a legnehezebb szakterületnek szenteli az életét, energiáját. A gyermekvédelem, az állami gondozottakkal történő foglalkozás soha nem tartozott a könnyű, látványos sikerekkel kecsegtető ágazatok közé. S mégis, amit Lengyel úr az elmúlt évtizedekben e területen elért, példaértékű.

Tornyospálcán született 1947. szeptember 11-én. Édesanyja, Ragyák Borbála, ma nyolcvan esztendős és a közeli Nyíregyházán él. Édesapja, néhai Lengyel László, földművesként kereste a család kenyerét. Nővére, Katalin, szintén pedagógus, a nyíregyházi 22-es iskolában. Neje, Szép Erzsébet, urai születésű, szintén pedagógus. Ideális hátteret teremt a családfőnek a vezetői feladatok ellátásához. Két fiuk született, Attila egy biztonsági szolgálatot vezet, László angolt és számítástechnikát tanul a Nyíregyházi Főiskolán.

A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett 1966-ban. Dr. Kiss Gábor filozófus, főiskolai tanár, később országgyűlési képviselő volt az osztályfőnöke. Kiss Gábornak pedig ez volt az első osztálya. A két év katonaság után a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakát végezte el. 1972-ben diplomázott.

Először a Bátorligethez tartozó Terem iskolájában állt katedrára. Kilenc év után keresték meg a berkeszi otthonból, hogy vállalja el annak vezetését. Két évig iskolavezető, majd igazgató lett. Ma kétszázharmincöten járnak ide, a tanulók közül hetvenketten állami gondozottak. A tantestületben huszonhárom pedagógus, az iskolában ötvenkilenc technikai és adminisztratív dolgozó látja el a feladatokat.

A változások szinte állandósultak a nevelőotthon életében. Mint az igazgató úr említette: a községben élő gyermekek egy iskolába jártak az intézetiekkel. Soha nem alakítottak úgynevezett cigányosztályt, nem osztották mesterségesen jó és gyengébb tanulókra az iskolai osztályokat.

Évekkel ezelőtt még gyógypedagógiai ellátást is szerveztek, hisz enyhén értelmi fogyatékos gyermekek is jártak ide. Őket elhelyezték Nyírbátorban, ahol sokkal szakszerűbb segítséget kapnak képességeik kifejlesztéséhez. Emellett létesítettek Kisvárdán egy családi házat, amely 12 fogyatékos gyermeknek ad otthont. Ők a 6-os iskolába járnak.

Ma azt vallja a berkeszi iskolavezetés, hogy az integráltan nevelhető gyermekek, számuk 18, normál osztályokba járnak. Minden pedagógus tudja, hogy ők gyengébb képességűek, viszont egyedi bánásmóddal és képzési terv szerint igen jó eredményeket érhetnek el velük. Helyettes kollégái, Somogyi József iskolavezető és Szerdi Béla otthonvezető, évtizedek óta nagy szakmai hozzáértéssel és lelkesedéssel segítik vezetői munkáját. Amit a hiányosságok közt említ Lengyel László, az a nyelvoktatás. Nemcsak szaktanárt nehéz találni, hanem a gyerekek egy része ingerszegény környezetből jön, relatíve magas az életkora, alacsony az elvégzett osztályok száma és tetézi ezt az alacsony képesség is. Ennek ellenére vannak az idegen nyelvet eredményesen elsajátító gondozottjaik is.

A gyermekvédelmi törvény megszületése óta számos változást vezettek be. Az egyik ilyen a lakásotthon, ami azt a célt szolgálja, hogy a gyermekek ismerkedjenek meg idejében a főzéssel, takarítással, mosással, lakberendezéssel és más fontos kérdésekkel. Korábban a készen kapott ételről és a tiszta ruháról nem tudták, hogy az milyen összehangolt munkák eredménye.

Csak elkötelezett, mondhatni megszállott pedagógusok maradnak meg itt. A toleranciaküszöb itt lényegesen magasabb, mint másutt. A tanárok igyekeznek nem beskatulyázni a gyerekeket, hanem észrevenni a fejlődést, akár önmagához mérten is. Lengyel László a gyermeki jogok érvényesüléséről írta a szakdolgozatát, messze azelőtt, hogy hazánk csatlakozott volna az ENSZ gyermekjogi konvenciójához, vagy elfogadták volna az egységes szabályozást lehetővé tevő gyermekvédelmi törvényt.

Mint az igazgató úr elmondta: minden gyermek sorsa külön tragédia, bár hasonló és eltérő dolgok egyaránt megtalálhatók az életútjukban. Beiskolázzák, megteremtenek számukra minden lehetőséget, de ha ezek után sem akar tanulni vagy dolgozni, azért már ő a felelős. Ha akarja, még lakást is vesznek az állami gondozásból kikerülő fiatalnak. Szívesen sorolja azokat, akik sikerrel állták meg a helyüket az életben, Balogh István versmondót, Békési Kálid Artúr színészt, Lázár Péter pedagógust. Innen indultak, és szétfeszítették az állami gondozottakról a közvéleményben kialakult kép kereteit.

Nagyon szereti ezt a munkát az igazgató úr. Életfilozófiája: inkább százszor adni, mint egyszer kapni. Beiratkozott a BME közoktatás-vezetői tanfolyamára, hamarosan átveszi diplomáját.

Gyerekkorától érdekli a történelem, és szenvedélyesen gyűjti a fegyvereket. Ma már szép kollekcióval rendelkezik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)