Berkesz

Kovács Menyhért, Berkesz község polgármestere, 1937. december 20-án született Nyírtasson. Édesanyja háztartásbeli volt, édesapja vegyeskereskedést folytatott, meg kocsmároskodott (ennek később lett némi következménye Kovács Menyhért életének alakulásában). A négy gyerek közül ő volt a második, 1952-ben fejezte be az általános iskolát, és Budapestre ment, kőműves segédmunkás lett. Itt 1954 nyaráig dolgozott, majd édesapjával együtt idénymunkásnak a Nyírtassi Állami Gazdaságba került. Előbb alkalmi munkák, majd az otthoni gazdálkodás, egyszóval „kijutott neki a sűrűjéből”. 1957-ben jelentős fordulat történt életében: két sikertelen kísérlet után, némi kis életrajzi módosítással (miután apját cselédnek vallotta), sikerült elvégeznie egy tanfolyamot, jogosítványt szerzett.

Tudását először a tuzséri fatelep beruházási munkálatainál kamatoztatta, egy budapesti kivitelező cég alkalmazottjaként tereprendezési munkálatokat végzett. A következő állomás Vác, a Dunai Cement- és Mészmű építése, majd Dunaújvárosban a papírgyár volt soron. Közben 1960-ban megnősült, igaz ez a gyermektelen házasság 1987-ben válással végződött. Miután megunta a „cigányéletet”, az állandó vándorlást, visszakerült a nyírtassi gazdaságba, traktoros lett. Két év után már személyi sofőr, három napig a növénytermesztésben, három napig pedig a kertészetben fuvarozta a kisfőnököket. 1966-ban újabb lépés a ranglétrán, a gazdaság igazgatójának szolgálati autóját vezethette, egészen 1974-ig. Közben a sofőrködésből adódó rengeteg szabadidőt kihasználva tanulni kezdett. Hamarosan kertésztechnikusi szakképesítést szerzett, majd Baján a technikusi minősítő vizsgát is sikerrel letette.

Tanulmányait hasznosítva területvezető kertész lett, ezen a területen majd egy évtizedet töltött. 1983-ban Nyírtasson a községi pártbizottság titkárává választották, ezt a posztot 1988-ig töltötte be. Ugyanebben az évben Berkeszen kertészeti telep vezetésével bízták meg és 1990-ben, egy „zajos” választás után, független jelöltként, minimális különbséggel, Berkesz polgármesterévé választották. Azóta már a harmadik ciklust tölti, valószínűleg azért, mert elégedettek vele a berkeszi polgárok.

Ez cseppet sem meglepő, ha áttekintjük azt a fejlődést, amit elért irányítása alatt a falu. Az első ciklusban portalanították a település összes útját, támogatás nélkül egy szép óvodát húztak fel. Aztán jött a gázberuházás, a telefon, majd hamarosan megkezdődött a szennyvízberuházás előkészítése, ennek eredményeként társulás formájában (Pátroha, Gégény, Demecser, Kék, Székely, Nyírtass, Berkesz) szennyvíztisztítót építettek. Ugyanez a hét település egy szilárd hulladéklerakót is létrehozott Demecser és Székely között. Közben kiépült a járda a falu főutcáján, bővítették a ravatalozót, felújították a kultúrházat és a könyvtárat, korszerűsítették a polgármesteri hivatalt, számítógépparkot helyeztek üzembe.

Mindez feszített munkatempót, állandó jövés-menést igényelt, menni kellett minden után. A szegényedő anyagi körülmények között egyre nehezebb volt eredményt elérni. Nagyon nagy gondot okozott a falunak (és okoz ma is!) a munkahelyek hiánya, a munkanélküliség óriási terheket ró a hivatalra.

– Igyekeztem azt tenni, amit az első megválasztásom idején hangoztattam, – emlékezik vissza sikeres polgármesteri pályafutására Kovács Menyhért. – Én akkor azt mondtam, hogy semmit nem ígérek, de minden lehetőséget megragadok, hogy a település javát szolgáljam. Úgy éreztem a bizalommal nem szabad visszaélni, remélem az eltelt időszak minősíti a munkámat. A továbbiakban is sok tennivaló vár ránk, hisz a falu öregszik, a fiatalok elvándorolnak. A közel ezer lakosú település megtartóerejét növelni kell, hisz bármilyen riasztó adat is, évente több embert temetünk el, mint ahány születik, ma több mint húsz ház áll üresen a faluban.

Az polgármester úrral együtt sokan remélik, hogy az 1998-ban született döntés a 4. sz. főút falut elkerülő szakaszának megépítéséről, minél előbb megvalósul. A közel hárommilliárdos útépítés minden bizonnyal megoldja majd az átmenő forgalom okozta problémákat. A másik nagy gond a gyermekotthon átszervezése következtében üressé vált kastély hasznosítása. (Itt egykor háromszáznál is több állami gondozott nevelkedett.) Bár történtek próbálkozások, egyelőre nem született megoldás, úgy tűnik a kastély óhatatlanul tönkre fog menni. Javítani kell a település közlekedésén is, földrajzi helyzeténél fogva (egyenlő távolságra van Nyíregyházától és Kisvárdától) egyelőre a „két szék közé esik”, a környező településekhez képest nagyságrendekkel rosszabb a közlekedése.

Kovács Menyhért polgármester úr szabadidejében korábbi tanult szakmáját gyakorolja, gondozza gyümölcsfáit, műveli nyolcszáz négyszögöles kertjét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)