Tiszarád

Alig pár kilométernyire fekszik a nemrégiben várossá avanzsált Nagyhalászhoz Tiszarád. A csöppnyi falu azonban ma már szerves része a körzetnek. Köszönhető ez annak a szilárd burkolatú útnak, amelyet pár éve építettek meg a két település között. Tiszarádon azért viszonylag könnyű a közélet dolgaiban eligazodni, mert Papp Endréné személyében hozzáértő, a közösségért minden áldozatot vállaló, ez itt élőkről anyai módon gondoskodó polgármester tölti be ezt a fontos hivatást.

Papp Endréné, Nagy Zsófia, Kisvárdán született ’49. február 23-án. Édesanyja, Gyüre Paula, háztartásbeliként a család összetartozásáért vállalt felelősséget. Édesapja, Nagy Béla, hentes és mészáros mesternek tanult, majd egy kis boltot üzemeltetett a család. Zsófia ikertestvére, Marika, a megszólalásig hasonlít rá. Előfordult, hogy a kemecsei postán dolgozó Marikát nézték polgármesternek. A férje, Papp Endre, helyi önkormányzati képviselő, még a rendszerváltozás utáni első szabad választáson került be a testületbe. Húsz éve gondnoka a református egyháznak: ez idő alatt renoválták a templomot, új harangot öntöttek, és most épül a parókia, ifjúsági gyülekezeti házzal. Házasságukból három gyermek született. Zsolt református lelkész a sály– tibolddaróci gyülekezetben. Felesége, Pappné Szakács Csilla, szintén református pap. Két gyermekük van, Abigél öt-, Anna hároméves. A második gyermek a családban Anikó, ő hitoktató. Vasmegyerre ment férjhez, Szabó Zoltán, a férje, jegyző Beszterecen, Zoltán fiuk kétéves. Tünde református segédlelkész, ez év szeptemberében teszi le papi vizsgáit. A csengeri gyülekezetben szolgál.

A polgármester asszony Kisvárdán a Császy László Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Azonnal a tiszarádi postára helyezték, és 1996-ig itt dolgozott. Korábban tiszteletdíjas polgármesterként látta el a rá háruló feladatokat. A rendszerváltozással egyidőben választották meg először a helybeliek a legmagasabb helyi tisztségbe. 1996-tól már főállású polgármesterként teszi a dolgát.

Az 524 lelkes Tiszarád az elmúlt évtizedekben összesen nem fejlődött annyit, mint az utóbbi évtizedben. 1991-ben felújították az iskolát, tornatermet, vizesblokkot építettek hozzá. Szilárd burkolatot kapott a Petőfi és a Széchenyi utca. 1994-ben hozták létre a köldökzsinórnak minősülő bekötőutat Nagyhalászhoz, a falu természetes vonzáskörzete központjához. Önerőből valósították meg a ravatalozót. 1994 decemberében fejezték be a gázberuházást. 1995-ben jött létre az intézményirányító társulás, amelynek részeként a felső tagozatosok és az óvodások Nagyhalászba járnak, míg az alsósok itthon maradtak Tiszarádon. Pappné reménye szerint az óvodásoknak tagóvodát létesítenek hamarosan, hogy ne kelljen a kicsiket kora reggel felkelteni és buszoztatni sötétben, hidegben.

A szociális területen igen jelentős volt a falugondnoki rendszer létrehozása 1997-ben. Mintegy hatvan idős embernek hordja az ebédet a falugondnok, aki kiváltja a gyógyszereket, beviszi a kisbusszal tévét, mosógépet venni az idősebbeket. Gávavencsellőre a tüdőgondozóba viszi kezelésre vagy szűrésre az embereket, még olyan falubeli is akad, akit a fodrászhoz fuvaroz… A városi szakrendelésekre rendszeres a járat, de még az iskolai versenyekre is a falugondnok hozza-viszi a gyerekeket. A falubeliek igen elégedettek az illető munkájával, sokkal könnyebb, komfortosabb az életük ezáltal.

Az első és a második világháborúban elesett 18–20 tiszarádi polgárnak háborús emlékművet állítottak 1998-ban. A következő esztendőben még egy tanteremmel és vizesblokkal bővítették az iskolát. Megépült egy buszforduló a község központjában.

Nagyhalászba napjában három buszjárat indul, de még terveznek egy negyediket is délelőttre. Ugyanis az okmányiroda, a gyámügy, a családsegítő szolgálat és az építési hatóság a rétközi városban található. Tiszarádon kívül Beszterec, Tiszatelek és Vasmegyer lakossága is Nagyhalászban, a polgármesteri hivatalban éri el legközelebb ezeket a szolgáltatásokat.

Saját címert és zászlót adtak át 2000-ben, s munkájuk elismeréseként vehették át a millenniumi zászlót. Érdekességként említi Zsófika, hogy az 1700-as években 70 nemesi család élt Tiszarádon és mindössze egy (!) jobbágy családot jegyzett fel a krónika.

Tető alá került a faluház, ám a befejezéshez egyelőre nincs pénz. Pedig ebben kapna helyet az idősek klubja, az orvosi rendelő, a szociális konyha és egy számítástechnikai központ. Folyamatban van a szennyvízberuházás, ha a négy környékbeli település megkapja a címzett támogatást, valamint összefognak a helybeli vállalkozók és a polgármesteri hivatalok, akkor a lakosság nagyon olcsón hozzájuthat a legdrágább közműszolgáltatáshoz.

Ha nem kapják meg a támogatást, még csak nem is tudják megmondani, mikorra tervezhetik a szennyvízelvezetést.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)