Pátroha

Kisújszálláson, Szolnok megyében született Göőz István, a pátrohai Móricz Zsigmond Általános Iskola igazgatója, de ma már teljes mértékben szabolcsinak vallja magát. Édesanyja, Balogh Margit, háztartásbeli, édesapja, Göőz Ignác, műszerész a MÁV-nál. A gyermekkori családjában három fiú nevelkedett, István a legidősebb, az öccse, Zoltán közlekedési mérnök a szolnoki vasútállomáson, Tibor biológia–testnevelés szakos tanár Törökszentmiklóson. A felesége, Váradi Erzsébet, matematika– kémia szakos pedagógus, ebben az iskolában tanít. Lányuk, Tímea, vegyészmérnöknek készül a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Érdekes egybeesés Göőz István életében, hogy szülővárosában is Móricz Zsigmondról nevezték el a gimnáziumot, ahol ezerkilencszázhatvannyolcban leérettségizett. Utána a nyíregyházi tanárképzőre jelentkezett, matematika–kémia szakra. Időközben rabul ejtette a számítástechnika, később elvégezte a fizika szakot. Ötvenévesen, huszonöt éves iskolairányítói tapasztalattal a háta mögött, sikerrel diplomázott a BME közoktatás-vezetői szakán.

Csoporttársát vezette oltár elé, s olyan iskolát kerestek, ahol mindketten kaphatnak állást. Nyírbéltekre esett a választásuk, ahol 1972 és ’75 között tanítottak. A felesége eredményesen vett részt matematikai kísérletekben. Göőz István teljes idejét és figyelmét a munkának szentelte. Az általános mellett tanított a dolgozók iskolájában is, óraadónak is felkérték, levelező tagozatos kémia szakos hallgatókkal konzultált a nyíregyházi tanárképzőn.

Ezerkilencszázhetvenötben a berkeszi otthon iskolavezetője lett. Kémia szakfelügyeletre kérték fel, a kisvárdai és a vásárosnaményi járás minden szép községébe eljutott. Megismerte, megszerette megyénket, megkedvelte az emberek mentalitását. Ezerkilencszáznyolcvanháromban jött felesége szülőfalujába, Pátrohára.

Ezerkilencszáznyolcvanhéttől előbb megbízással, majd kinevezés után lett a pátrohai iskola igazgatója. A háromszázhetvenkilenc tanulót oktató, nevelő intézményben a létszám csupán az utóbbi időben csökkent valamelyest. Az igazgató úr szerint a fluktuáció a megélhetéssel függ össze. A gyerekek huszonhárom százaléka cigány, de jól kezelhetők, elfogadják a beilleszkedési szabályokat. A felzárkóztatásukra kidolgozott programot „pátrohai modellnek” nevezik. Ebben a modellben praktikus ismereteket, magyart és matematikát oktatnak intenzívebben. Különböző romaprogramjaikat, a Soros Alapítvány, és a cigány kisebbségi önkormányzatok is támogatják. Az iskola tagja a „Kedves Ház” hálózatnak.

A számítástechnika iránti olthatatlan kíváncsiság és érdeklődés eredményeként a pátrohai iskola megtalálható az interneten – www.axelero. hu/patrohai címen. A kartársak is alapfokú számítástechnikai tanfolyamot végeztek, szövegszerkesztést és táblázatkezelést tanultak. A nyelvi labor is informatikai alapon működik. Angolt, németet, nyolcadikban pedig oroszt oktatnak.

A huszonhárom tantermes új iskola – 2000 decemberében adták át, száznegyvenmillió forintos beruházásból – lehetővé tette, hogy felszámolják az eddigi hat helyet, és most már csak a központi iskolában tanítsanak. Tornaterem, konyha, étterem és egy tizenötezer kötetes könyvtár szolgálja az oktatás hagyományos módozatait. A községi és iskolai könyvtárnak kétszázhetven beiratkozott tanuló a rendszeres olvasója!

A huszonnyolc tanárból álló tantestületben csak szakos pedagógusok foglalkoznak a tanulókkal. Nagy szerepük van abban, hogy számos program színesíti a nevelő-oktató munkát a pátrohai iskolában. A névadóra emlékeznek a Móricz-hét keretében, verses mesemondó és prózamondó és életrajzi csapatversenynek is a házigazdái. Ellátogatott hozzájuk Móricz Imre és Móricz Virág is. Változatos programjaikat kiegészíti az alapfokú művészeti magánoktatás és nyelviskola. A Pátrohai Gyermekekért Alapítvány, a szülők bálja, a sokféle kirándulás összekovácsolta a szülőket, a gyermekeket és az iskolát – ez igazi team munka. Nemes gesztus, hogy az Aranykatedra díjjal kitüntetett Szabó Lászlóné kartársuk díjat alapított, és férjéről, Szabó Lászlóról nevezte el. A pénz kamataiból támogatják a bajorhegytanyai gyermekek továbbtanulását.

– Én úgy gondolom, ma már nem szabad különbséget tenni aközött, hogy városon vagy falun tanul a gyerek. Kőhajításnyira esik Kisvárda, Dombrád, és Nyíregyháza sincs messze, a helyi önkormányzat állandóan fejleszti az iskolát, ezért a szülők a helyit választják. A gyerekek a kartársak által nyújtott megalapozott tudással, modern számítástechnikai és nyelvi ismeretekkel pályázhatnak a középiskolákba. Én úgy gondolom, a mi felelősségünk, hogy a hozzánk járó gyerekek a kor színvonalán tanuljanak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)