Kisvárda

Vibrál körülötte a levegő. Gesztusai, testbeszéde elárulja, nem mindennapi egyéniség dr. Onder Istvánné, született Karcos Valéria, a Somogyi Rezső Általános Iskola igazgatója Kisvárdán. 1949-ben született Dombrádon, s ha már az életkornál tartunk, húsz évvel fiatalabb kartársai is alig bírták azt a tempót, amit a nyári kiránduláson a Duna-kanyarban és Pesten tőle láttak. A legszebb dicséret részükről így hangzott: Valika, te sose fáradsz el?

Mosolyog az igazgatónő, hisz panaszkodhatna a sorsra, hogy időnap előtt halt meg a sebész-aneszteziológus férje, hogy az akkor még egyetemista lányát egyedül kellett felnevelnie. S mindezt úgy, hogy az iskola tanulói, tanárai egy pillanatra se érezzék, lankad a figyelme, mert gondok nyomasztják. Azzal zárja a szomorú, ám elkerülhetetlen végről szóló eszmefuttatást, hogy senki nem oldja meg a problémáinkat, nekünk magunknak kell pozitívan közelíteni a szűkebb és a tágabb világ dolgaihoz.

Édesanyja, Fazekas Júlia, nyugdíjas szülésznő és körzeti ápolónő, ma már együtt laknak. Édesapja, néhai Karcos Gyula, vízügyi munkás volt. Fivére, Balázs – egy tragikus baleset áldozata – a nagyhalászi zsákgyárban középvezetőként dolgozott. Judit testvére testnevelés szakos tanár, ugyanitt tanít. Egy lányuk született, Beáta – az édesapa nyomdokait követve – orvos lett, belgyógyász a Semmelweis-kórházban Miskolcon. Az ő férje dr. Sallai Zsolt idegsebész, kislányuk, Dórika tizennyolc hónapos.

Az igazgatónő a Császy László Gimnáziumban érettségizett ’68-ban, majd Nyíregyházán elkezdte a tanítóképzőt, és végül hozzátette a testnevelés szakos oklevelet is. Azóta sem csillapodott a tanulás utáni szenvedélye, elvégezte a BME közoktatás-vezetői szakát. Néhány éve pedig az országos szakértői listán is szerepel.

Dombrádon, majd Nyírtasson is tanított, 1976-tól az akkor még 2-es számú iskolába jött Kisvárdára. 1984-ig úttörőcsapat-vezető volt. Felsorolni is nehéz lenne, hány vetélkedőt, kirándulást, tábort és más programot szervezett. Ma is szívesen emlékszik vissza a Kristóf Gábor riporter által vezetett négy város találkozójára, amikor a hallgatóknak a néphagyományokhoz igazodó játékot, hímzést, ételt kellett a megadott helyre vinni.

A sport, az egészséges életmód számára természetes. Bizonyára sportszerető bátyja biztatására szervezett lány focicsapatot, vezetett labdarúgó-mérkőzést, a négyszáz méteres síkfutásban országos 6. lett a korosztályában. Iskolája leány tornász csapata országos területi döntőn szerepelt.

Amikor Csehei István igazgatótól átvette az első számú vezetői posztot 1984-ben, megfogalmazta ars poeticáját: mint a karmesternek irányítani a zenekart, úgy kell vezetni az intézményt is, hagyni érvényesülni a többieket. Ma is ebben a családias légkörben folytatják munkájukat.

A 413 tanulót számláló iskola 2000-ben ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját. A névadónak azért Somogyi Rezsőt választották, mert ő volt az első népiskola iskolaszékének elnöke. Kijárta Trefort Ágostonnál, hogy felekezetre való tekintet nélkül az elemi iskolából népiskola legyen. Mára felújíthatták az iskola épületét. Sőt, a rendszerváltozás idején az egykori MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) székházát is megpályázták, és egy 27 millió forint értékű vagyonnal gyarapították az iskolában létrehozott alapítványt. Szerencsére, megszűntek a tanteremgondok, hisz 18 tanterem, konyha, étterem, számítástechnikai terem, nyelvi labor, a háztartástanhoz szükséges, valamint technika terem, könyvtár és tornaterem szolgálja az oktatási célokat.

Az igazgatónő még most is komoly terveket sző. Játszóházat alakítanak ki a szabadidő hasznos eltöltésére, a kikapcsolódásra a kisebbeknek. A korábbi orosz tagozat helyett ma a németet és az angolt oktatják kiemelt óraszámban. A 18 Pentium számítógép már a napköziseknek is hozzáférhető. Akár elsősként játékprogram segítségével ismerkednek meg a tanulók a komputerek világával. Ötödiktől tanórában, osztályzattal lezárva kapnak jegyet informatikából.

Kiemelt figyelmet fordítanak még a magyarra, a matematikára és az egészséges életmódra. Tavaly a művészeti alapfokú oktatást is lehetővé tették, társastáncot tanítanak. Működik mazsorett-csoport, mozgásművészet, tánc, dráma.

Valika asszony szerint nem az osztályzatokért kell harcolni, hanem az a céljuk, hogy az életre neveljék a gyerekeket. Ehhez az alapműveltségen túl az anyanyelvet, a kommunikációt szorgalmazzák. S mindenekelőtt tanulási módszert adnak a gyerekek kezébe. Igazolja a sors ezt a szemléletet, mivel eminens tanulók némelyike nem találja a helyét az életben, míg a szerényebb eredményt felmutatóból sikeres vállalkozó is lehet. Az igazgatónő azt szeretné, ha a kudarc elviselése, a nehézség leküzdése természetessé válna a gyerekek körében. Ezt a képességet pedig gyermekkorban kell kialakítani,

Szabadidejében olvas, sportol, kocog, tornászik, kirándul Valika. Már a második generációt tanítja magas hőfokon égő lánggal és szeretettel.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)