Fényeslitke

Kimondani is sok, hát még végigélni azokat küzdelmes évtizedeket, amelyeket Széles Endre és felesége, Pálma néni, a fényeslitkei iskolában töltött el. Széles Endre tanító és földrajz szakos tanár, éveken át iskolaigazgató, negyven esztendei munka után vonult nyugalomba. Alsósokat oktató neje pedig az 1994-95-ös tanév végén köszönt el a kisiskolásoktól.

De vajon elköszönhet-e a pedagógus még ennyi évi munka után is? Lehet, hogy a becsengetés már nem jelent számára új órát, de a közélet − mind a hazáé, mind a falué − még most is élénken foglalkoztatja a rendkívül fiatalos megjelenésű házaspárt. Nem is csoda ez a jelző, hiszen világéletükben gyermekek között mozogtak és így a nyugdíjba lépésig megőrizték testi, lelki, szellemi frissességüket. Meg aztán az a felelősség, amit a település sorsa iránt éreznek, örökösen ad tennivalót mindkettőjük számára. Különösen így volt ez, amíg Széles Endre vagy negyedszázadon át tanácstagként tevékenykedett.

Közéleti munkálkodása kiváltotta a falubeliek megbecsülését, éppen ezért az újonnan alakuló első önkormányzatba is beválasztották. Ebben a ciklusban már nem indult, úgy gondolta, jönnek utána a fiatalabbak, hátha ők más nézőpontból közelítik meg a falu ügyes-bajos dolgait.

Egész életük Fényeslitke és Záhony térségéhez kötődik. Széles Endre egyedüli gyerekként élvezte a földműves szülők, Széles András és Tolcsvai Erzsébet szeretetét. Az a tény, hogy nem született testvére, meg is határozta az életútját: nem akarta idős korukra magukra hagyni a szüleit, ezért olyan foglalkozást keresett, amelyet a közelükben folytathatott. Szélesné, született Pokol Pálma záhonyi lány. Szülei: Pokol Imre és Béres Berta, egy nővére van, aki óvónő lett, és ma már nyugdíjas.

Férjével mindketten Kisvárdán érettségiztek, tanítóképzőt végeztek. 1960 karácsonyán keltek egybe, nagy titokban még a református templomban is kimondták az igent, bár az ifjú férj, mint úttörővezető alapos fejmosásban részesült volna, ha kitudódik az ügy. De a hagyománytisztelet, a vallás parancsa és lelkiismeretük szava szerint cselekedtek.

Házasságukból két szép gyermek született. Pálma szintén a katedra mellett kötelezte el magát, a nyíregyházi Hunyadi Mátyás Általános Iskolában tanító. Három gyermeke, Lilla, Ádám és Nóra a nagyszülők szeme fénye. Pálma férje Vincze György, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola környezetvédelmi tanszékén oktatja a hallgatókat. András szintén a tanári hivatás megszállottja, földrajz szakon végzett, akárcsak az édesapja. Ő még nem alapított családot.

Egy életút eseményeit próbáljuk számba venni több-kevesebb sikerrel. Ki tudná ugyanis felsorolni még csak a töredékét is annak a tenger sok munkának, amit a Széles házaspár a felnövekvő generációk érdekében szívvel-lélekkel vállalt magára.

Ha kellett, irányították a mozgalmi életet. Ha pénzt is akartak keresni a gyerekek tevékenységével, Endre bácsi színészi álmainak eredményeként darabokat tanított be, és azoknak az előadásával járták a környékbeli településeket.

A kultúra, a szellem ébren tartása parancsoló szükséglet mindkettőjük számára. Így volt ez akkor, amikor a gyerekeikkel elmentek a Szegedi Szabadtéri Játékokra, velencei, erdélyi, tátrai körutazásra indultak. Mindig igyekeztek a szűkös pedagógusfizetésből félretenni a szellem „tobzódására”. Épp elég gondot okoz nekik ma az, hogy a tízezer forint alatti kezdőnyugdíjból meg kell gondolniuk, ha egy könyvet szeretnének venni. Pedig nem cigarettára és italra költik a pénzt, de a kulturális javak lassan megfizethetetlenné válnak az idősödő pedagógusok számára.

Mint minden lelkiismeretes tanító, azt tűzték maguk elé, hogy a kezük alól kikerülő gyerekek minél nagyobb tudással, széles körű ismeretekkel felvértezve intsenek búcsút egykori iskolájuknak. Aztán nagy megdöbbenéssel tapasztalják, hogy gyakorta nem az eminens diákok boldogulnak az életben. Az iskola védett falai közt a lexikális tudás élvez elsőbbséget, az életben viszont számos gyakorlati „tantárgy” is beszámít a képzeletbeli bizonyítványba. Még a rádióban is hallottak a minap egy beszélgetést, hogy a magyar iskolások ismeretei a vén kontinensen a legjobbak közé emelnek bennünket, viszont az olvasástudásunkat figyelembe véve már csak az utolsó helyeken kullogunk.

A nyugdíjas években számos korábbi restanciát szeretnének pótolni. A nagy hajtás mellett nem jutott idejük elolvasni minden szép és fontos könyvet. Pálma néni évek óta készül, hogy újból elővegye a szövőszéket. Mutat is egy gyönyörű abroszt, amely az ő keze munkáját dicséri. A kerti munkán megosztoznak, szeretik mindketten a zöld gyepet és a rózsáktól pompázó udvart. A férj tanácstagként is tervezte és építette a település parkjait.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)