Fényeslitke

Igazságtalan az, aki bármit is irigyel Papik Ferenctől, hisz egész életét keményen végigdolgozta, a rendszerváltás adta lehetőségeket kihasználva talpon maradt vállalkozóként. Közben állandóan megújult, fejlődött, építkezett, fejlesztett, kihasznált minden adódó apró kis lehetőséget. Ez az esély mindenki számára adott volt, ám a kor nyújtotta lehetőségek érvényesítése csak következetes és komoly tevékenység révén sikerülhetett.

Tősgyökeres, ám egyszerű fényeslitkei család idősebbik gyermekeként született 1960. április 2-án Kisvárdán. Édesapja az ERDÉRT tuzséri fatelepének dolgozója volt, édesanyja a tsz-ben végzett munkával egészítette ki a család jövedelmét. Húga, Erika családjával már több mint másfél évtizede él Németországban.

Átlagos tanulónak számított, az általános iskola befejezése után Kisvárdán a 111. Számú Szakmunkásképző Intézet diákja lett géplakatos-tanulóként. Szakmai gyakorlatra a Vasipari KTSZ-be járt, és a szakmunkás-bizonyítvány kézhezvétele után ugyanitt állást is biztosítottak számára.

Időközben kiváltotta a másodállásos iparengedélyt, és – újabb és újabb ötleteket megvalósítva – faipari gépek, lambériagyártó gép, fűrészgép, gyalugép egyedi tervezésével és gyártásával kezdett foglalkozni. Később kölcsönszerszám igénybevételével MÁV-megrendelésre vasútisín-összekötő hevederek gyártásába fogott, majd a zsurki ravatalozó vas- és acélszerkezeteit készítette el.

Mivel időközben munkahelye nehéz helyzetbe került – szövetkezeti tagként, részjegye fejében – E-400 esztergagépet, CO hegesztőt és excenter présgépet vásárolt a Vasipari Szövetkezet privatizációja során.

Ekkor (1991-ben) lett egyéni vállalkozó, és hozzákezdett saját tevékenysége feltételeinek a megteremtéséhez, ami mindenekelőtt műhely építését jelentette családi háza udvarán. A környéken ő kezdett először kovácsoltvas kapuk és kerítések gyártásával foglalkozni. Összeszereltek kétféle utánfutót, készítettek fűgyűjtőt, takarítógépvázat, egytengelyes pótkocsit és Tokaji Tamással együttműködve kondicionáló gépek gyártásával is foglalkoztak, mindvégig szem előtt tartva a több lábon állás fontosságát.

Időközben megyeszerte elindult a gázszolgáltatás kiépítése, ezért ív- és lánghegesztőt, présgépet vásárolt, és előbb gázvédőszekrényeket, később nyomásszabályozó-szekrényeket, tágulási tartályokat és perempárokat kezdett gyártani és forgalmazni Szabolcs-Szatmárban. A szakmai előrelépés záloga egy lemezolló lett, amelyet árverésen vásárolt, de megszerkesztett és elkészített magának minden olyan gépet, ami a gyártáshoz elengedhetetlenül fontos volt.

Hamarosan csapszekrényfüleket kezdett gyártani a Vulkán Öntödei Vállalat részére, majd egy nagyobb teljesítményű marógép üzembe állításával öntvénylapok előállítása következett német megrendelésre. Később a Várda Ferro Kft.-vel szintelőék-öntvényeket gyártottak ugyancsak a német piacra.

Miután a családi porta lehetőségei kimerültek, a 4. számú főút melletti ÁFÉSZ-felvásárlási telep megvételével új telephely építésébe kezdett. Az előrelépésben előbb munkahelyteremtő pályázat, néhány évvel később árbevétel-növelő pályázat segítette. Három évvel ezelőtt indult az együttműködés az Audival: a motorszállító paletták gyártása ma meghatározó terméknek minősül, évente több mint kétezer darabot gyártanak belőle igen magas műszaki színvonalon. Időközben elkészült az ezer négyzetméteres új csarnok, amelyben tíztonnás daru dolgozik.

„A siker elsődleges feltétele a rátermettség – vallja Papik Ferenc –, amely nem árt, ha a szerencsével párosul. Ezt a megbízhatóságnak és a minőségnek kell kiegészítenie. A lehetőséget, amely mindenki számára adott, meg kell ragadni, időt, pénzt, fáradságot nem kímélve utána kell járni a dolgoknak. A piacon nap mint nap résen kell lenni, a piaci változásokra időben lépni kell, figyelni kell nemcsak a hazai, de a környező országok piacait is, hisz Közép-Európában is kőkemény verseny folyik.”

Felesége az egészségügyben dolgozik, és munkája mellett komolyan besegít a családi vállalkozás pénzügyi-nyilvántartási tevékenységébe. Lánya, Gabriella a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–német szakos hallgatója, mindemellett felsőfokú számítástechnikai tanulmányokat folytat egy Európában is közismert magániskolában. Fia, Tamás Nyíregyházán a Bánki Donát Műszaki Szakközépiskola harmadikos diákja.

Papik Ferencnek ma is számtalan terve van. Miután felépült a harminc–negyven főt foglalkoztató vállalkozás telephelye, most mindenekelőtt egy lézervágó berendezés „izgatja a fantáziáját”.

Számít arra, hogy hamarosan érettségiző fia komoly segítséget jelent majd, leveszi a gondok egy részét a válláról, hisz ma még mindent ő szervez, irányít és bonyolít le.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)