Kovácsné Molnár Ildikó

Családi gazdálkodó

Ajak

Boldog, kiegyensúlyozott édesanyával lapozzuk fel a családi történelemkönyvet. Kovácsné Molnár Ildikó életének kiteljesedését családtagjainak boldogulásában, az összetartozás és a mindent felülmúló szeretet erejében, valamint a hit bizonyosságában rejlik. A kisvárdai születésű /1966. június 17./  Ildikó édesapja, Molnár Ferenc 67 évesen hagyta itt övéit, édesanyja, lánykori nevén Bodnár Magdolna, 65 éves, irodán dolgozott, diszpécser volt. Fivére, Zsolt, vállalkozó, ő vezeti az ajaki bútorboltot. Férjével még az iskolapadokat is ugyanabban az intézményben koptatták, már tinédzser korukban kiszemelték egymást. 1986. augusztus 2-án kimondták a holtomiglan-holtodiglant. A fiatalasszony alig múlt 20, de a férje is csupán 21 nyarat tudhatott addig maga mögött. Házasságukat két csodálatos gyermekkel áldotta meg az Isten. A fiát, az édesapja után Istvánra keresztelték, míg a lányuk – az édesanyja nevét kapta.

Kovácsné Ildikó mindig is szerette a szépet, talán ezért dédelgette álmaiban a kozmetikusi szakmát. Az érettségi után házasságot kötött, a férje bevonult katonának, s úgy döntöttek, ha a második gyermekük megszületik, az édesanya otthon marad vele. Neki is, mint sok más asszonynak, a vasút adott munkát, ám ahhoz négy műszakot követelt. Adatgyűjtőként kereste a kenyerét, ám elgondolkodtatta a fiatal párt a helyzet: a gyereket majd bölcsődébe kellene adni, a férje és a saját munkaidejéhez alkalmazkodva a családot ellátni – nehezen megoldható. Ezért hoztak egy közös döntést, fogjanak mezőgazdasági vállalkozásba, amelyből mindannyian kiveszik a részüket, és akkor az együttlét és a megélhetés is biztosított. Ennek már jóval több, mint 20 éve, és azóta is örülnek az akkori elhatározásnak.

Ars poeticának is beillik, amit az édesanya mond: soha ne hagyjunk befejezetlen munkát. Erre tanította fiát, lányát, és amit ők láttak otthon, azt tartja ma mindkettő fontosnak. Szinte végszóra betoppan Ildikó, aki a Debreceni Egyetemen agrármérnöknek tanul. Nevetve mondja, lehet, hogy nem éppen nőies elfoglaltság, de ő ebbe született bele. Még emlékszik azokra az időkre, amikor nyaranta már hajnali négytől kapáltak a család földjein a barátnőjével, mert zsebpénzt akartak keresni. Nagyon hamar megtanulták, hogy a pénzt nem a fán szüretelik, hanem keményen meg kell dolgozni érte. Ebből fakad, hogy a takarékoskodás, a pénz megbecsülése már gyermekkorától egyértelmű. A saját keresetéből vett laptopot, majd robogót.

A 3 évvel idősebb fivér, a most 25 esztendős István szintén a Debreceni Egyetemen tanul, ő közgazdásznak készül. Ha leteszi valamelyik vizsgáját, vagy elkezdődik a szünidő, azonnal siet haza a két testvér. Pedig az édesapjuk nem egyszer biztatta őket, nézzetek körül a nagyvárosban. Ám ők inkább a családi tűzhely melegét választják. A család – ha idejük engedi – közösen is elmennek nyaralni. Jártak már Törökországban, Egyiptomban, Izraelben a Szentföldön, s a két gyerek magától értetődően tartott a szülőkkel.

Kovácsné Ildikó asszony néha eltöprengett, vajon miért kötődnek már ifjú felnőttként is annyira hozzájuk a gyerekeik? A gyönyörűen berendezett családi ház valódi otthon meleget sugároz, ezer szállal köti össze az itt élőket. Az egyetemista István ugyan nem érdeklődött a mezőgazdaság, a családi gazdálkodás iránt, inkább a közgazdasági tudományok vonzották Bár ő is kivette a részét az otthoni munkából rendszeresen, és ő is a saját keresetéből vásárolt magának laptopot, magyaros ruházatot, íjász felszerelést. Minden forintot megbecsülnek. Míg a nyaraláson a szülők vették nekik a jégkrémet, amikor azt már a sajátpénzükből finanszírozták volna, inkább letettek róla… Apróságnak tűnik, ám messze nem az: talán itt leli meg a választ az édesanya a korábban önmagának nem egyszer feltett kérdésre. Amikor a szülői értekezleteken büszkén húzhatta ki magát, mert a tanárok elismeréssel szóltak István és Ildikó viselkedéséről, és azt emelték ki: látszik, hogy a gyerekek jó nevelést kapnak, akkor ezt megnyugvással vette tudomásul.

Tisztességesen élni, megbecsülni a szülőket, a nagyszülőket, a tanáraikat, és a környezetükben élő embereket. Ápolni a hagyományokat. Megtartani a hitet – római katolikus vallásban nevelkedtek, a vasárnapi templomba járás náluk természetes – a családi értékeket, az összetartozás élményét, és felelősségét naponta gyakorolni – az édesanya ritkán önti szavakba a szívében élő és tetteiben kifejeződő alapértékeket. Kovácsné Molnár Ildikó számára ez az igazi önmegvalósítás. Szerettei boldogságában megtalálni a sajátját…

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése