Kovácsné Molnár Ildikó

Családi gazdálkodó

Ajak

Boldog, kiegyensúlyozott édesanyával lapozzuk fel a családi történelemkönyvet. Kovácsné Molnár Ildikó életének kiteljesedését családtagjainak boldogulásában, az összetartozás és a mindent felülmúló szeretet erejében, valamint a hit bizonyosságában rejlik. A kisvárdai születésű /1966. június 17./  Ildikó édesapja, Molnár Ferenc 67 évesen hagyta itt övéit, édesanyja, lánykori nevén Bodnár Magdolna, 65 éves, irodán dolgozott, diszpécser volt. Fivére, Zsolt, vállalkozó, ő vezeti az ajaki bútorboltot. Férjével még az iskolapadokat is ugyanabban az intézményben koptatták, már tinédzser korukban kiszemelték egymást. 1986. augusztus 2-án kimondták a holtomiglan-holtodiglant. A fiatalasszony alig múlt 20, de a férje is csupán 21 nyarat tudhatott addig maga mögött. Házasságukat két csodálatos gyermekkel áldotta meg az Isten. A fiát, az édesapja után Istvánra keresztelték, míg a lányuk – az édesanyja nevét kapta.

Kovácsné Ildikó mindig is szerette a szépet, talán ezért dédelgette álmaiban a kozmetikusi szakmát. Az érettségi után házasságot kötött, a férje bevonult katonának, s úgy döntöttek, ha a második gyermekük megszületik, az édesanya otthon marad vele. Neki is, mint sok más asszonynak, a vasút adott munkát, ám ahhoz négy műszakot követelt. Adatgyűjtőként kereste a kenyerét, ám elgondolkodtatta a fiatal párt a helyzet: a gyereket majd bölcsődébe kellene adni, a férje és a saját munkaidejéhez alkalmazkodva a családot ellátni – nehezen megoldható. Ezért hoztak egy közös döntést, fogjanak mezőgazdasági vállalkozásba, amelyből mindannyian kiveszik a részüket, és akkor az együttlét és a megélhetés is biztosított. Ennek már jóval több, mint 20 éve, és azóta is örülnek az akkori elhatározásnak.

Ars poeticának is beillik, amit az édesanya mond: soha ne hagyjunk befejezetlen munkát. Erre tanította fiát, lányát, és amit ők láttak otthon, azt tartja ma mindkettő fontosnak. Szinte végszóra betoppan Ildikó, aki a Debreceni Egyetemen agrármérnöknek tanul. Nevetve mondja, lehet, hogy nem éppen nőies elfoglaltság, de ő ebbe született bele. Még emlékszik azokra az időkre, amikor nyaranta már hajnali négytől kapáltak a család földjein a barátnőjével, mert zsebpénzt akartak keresni. Nagyon hamar megtanulták, hogy a pénzt nem a fán szüretelik, hanem keményen meg kell dolgozni érte. Ebből fakad, hogy a takarékoskodás, a pénz megbecsülése már gyermekkorától egyértelmű. A saját keresetéből vett laptopot, majd robogót.

A 3 évvel idősebb fivér, a most 25 esztendős István szintén a Debreceni Egyetemen tanul, ő közgazdásznak készül. Ha leteszi valamelyik vizsgáját, vagy elkezdődik a szünidő, azonnal siet haza a két testvér. Pedig az édesapjuk nem egyszer biztatta őket, nézzetek körül a nagyvárosban. Ám ők inkább a családi tűzhely melegét választják. A család – ha idejük engedi – közösen is elmennek nyaralni. Jártak már Törökországban, Egyiptomban, Izraelben a Szentföldön, s a két gyerek magától értetődően tartott a szülőkkel.

Kovácsné Ildikó asszony néha eltöprengett, vajon miért kötődnek már ifjú felnőttként is annyira hozzájuk a gyerekeik? A gyönyörűen berendezett családi ház valódi otthon meleget sugároz, ezer szállal köti össze az itt élőket. Az egyetemista István ugyan nem érdeklődött a mezőgazdaság, a családi gazdálkodás iránt, inkább a közgazdasági tudományok vonzották Bár ő is kivette a részét az otthoni munkából rendszeresen, és ő is a saját keresetéből vásárolt magának laptopot, magyaros ruházatot, íjász felszerelést. Minden forintot megbecsülnek. Míg a nyaraláson a szülők vették nekik a jégkrémet, amikor azt már a sajátpénzükből finanszírozták volna, inkább letettek róla… Apróságnak tűnik, ám messze nem az: talán itt leli meg a választ az édesanya a korábban önmagának nem egyszer feltett kérdésre. Amikor a szülői értekezleteken büszkén húzhatta ki magát, mert a tanárok elismeréssel szóltak István és Ildikó viselkedéséről, és azt emelték ki: látszik, hogy a gyerekek jó nevelést kapnak, akkor ezt megnyugvással vette tudomásul.

Tisztességesen élni, megbecsülni a szülőket, a nagyszülőket, a tanáraikat, és a környezetükben élő embereket. Ápolni a hagyományokat. Megtartani a hitet – római katolikus vallásban nevelkedtek, a vasárnapi templomba járás náluk természetes – a családi értékeket, az összetartozás élményét, és felelősségét naponta gyakorolni – az édesanya ritkán önti szavakba a szívében élő és tetteiben kifejeződő alapértékeket. Kovácsné Molnár Ildikó számára ez az igazi önmegvalósítás. Szerettei boldogságában megtalálni a sajátját…

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése