Ajak

Ajak hagyományőrző település. A régi időket idézik a házak, a népviseletek. Az itt élők bensője sem változott: szorgalmasak, becsületesek. A múlt megőrzése, az emberek formálása Dienes Emil nyugdíjas iskolaigazgatónak is köszönhető. Ám Ajaknak nemcsak múltja, jövője is van. 2005 tavaszán hallottuk a polgármesteri hivatalban: „A kistérségben Ajaknak domináns szerepe lesz, főleg az oktatásban.” Dienes Emilnek van egy bekeretezett emléktárgya, ez van ráírva: „Próbálj úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy! De hiányozzál onnan, ahonnan elmentél!” Nos, bizonyára sokan érzik az ő hiányát az iskolában és a helyi közéletben.

Álljon itt az ő szép és változatos életútja. Egy közeli településen, Szabolcsveresmarton született. Az alapok lerakásánál jó tanítói voltak. Kisvárdán érettségizett, a naptár 1961-et mutatott, amikor elment a Tiszadobi Gyermekvárosba képesítés nélküli nevelőnek. Külön kis világ volt a gyermekváros, sokféle tapasztalatot lehetett szerezni. 1972-ig dolgozott itt, közben a nyíregyházi tanárképző főiskolán matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett. Majd 1982-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen pedagógia szakon másoddiplomát vehetett át. Aztán jöttek még a tanfolyamok, a továbbképzések.

1972-ben jött Ajakra, itt eresztett gyökeret. Tanított, s 1975-ben iskolaigazgatónak nevezték ki. Rekordközeli ideig, huszonhét évig volt igazgató, 2002-ben vonult nyugdíjba.

Még a rendszerváltás előtt, 1989-ben hozták létre Ajakon az akkori tanácselnökkel, Sebők Istvánnal közösen az Általános Művelődési Központot. A koncentrált intézmény általános iskolából, művelődési házból, községi könyvtárból és moziból állt (és áll). Most is jól funkcionál az intézmény, annak idején jól lerakták az alapjait. Csoportmunkával, a szülők segítségével már a kezdetek kezdetén szakköröket, csoportokat hoztak létre. Létrejött például a citeraszakkör, a furulyaszakkör, az énekkar, de néptánccsoportot és mazsorettcsoportot is létrehoztak. Az igazgató felesége (szintén pedagógus volt, ő is nyugdíjas) létrehozta a bábcsoportot, amely országos minősítést kapott. A bábokra hagyományőrző ruhákat varrtak. Az Általános Művelődési Központ bejárata közelében ajaki emlékszobát alakítottak ki. Híven őrzik és tisztelik itt a múltat. Az emlékszoba kialakításához a Néprajzi Múzeumból kértek és kaptak a harmincas évekből származó fényképeket és tárgyakat.

Kiállításokat is rendeztek a régi tárgyakból, eszközökből. Külön kis bekezdést érdemel az országzászló átadása. Az ezredforduló táján kis hazánk minden településének országzászlót adtak át ünnepélyes keretek közt. Az ajakiaknak Orbán Viktor, akkori miniszterelnök és Nemeskürty István professzor, kormánybiztos adta át a millenniumi zászlót. A zászlóátadást, a ceremóniát Dienes Emil vezényelte le. Még egy nagy esemény volt a nagyközség történetében: a jubileum. 1993-ban hétszáz éves volt Ajak. A megemlékezés, az ünneplés megszervezéséből is alaposan kivette részét az igazgató. Szívesen emlékszik rá, hogy az ünnepségre hazajöttek az elszármazottak, a messzire szakadtak. Kanadában élő ember is hazajött emlékezni, ünnepelni, barátkozni.

Dienes Emil a rendszerváltás előtt tanácstag volt, utána pedig három ciklusban önkormányzati képviselő. Sokat tett a kultúráért, az oktatásért. Egy ideig a helyi futballcsapat edzője volt. Sok-sok társadalmi munkát szervezett és végzett. Szívesen emlékszik rá. Soha senki nem kérdezte, hogy a munkájáért mennyi pénzt vagy milyen ellenszolgáltatást kap. Büszke rá, hogy tevékenysége idején felépült, majd bővült az általános iskola.

A rendszerváltás után megalakult a Felső-szabolcsi Iskolaszövetség, elnökének őt választották. Arra is szívesen emlékszik, hogy régen a dolgozók iskolájában is tanított. És még arra is, hogy 2000-ben beindították a dolgozók esti középiskolai osztályát. Ennyi munkát és társadalmi munkát el lehetett, el kellett ismerni. El is ismerték, nyugdíjba vonulása alkalmából megkapta a díszpolgári címet.

2001-ben Hegedűs Gusztávné nyugdíjas pedagógus könyvet írt ezzel a címmel: Ajakról színesen. Valóban színes és érdekes írások vannak a monográfiában. Az oldalakon sok látványos fénykép vonzza a tekintetet.

Egy nagyon régi fénykép egy magvető embert ábrázol. Ajakon a földművelésnek is szép hagyományai vannak. A lakodalmi szokásokat szintén feleleveníti a könyv, és néhány ételrecepttel is szolgál. Az iskola és az óvoda bemutatása sem marad el. A szerző az utolsó oldalon külön megköszöni Dienes Emil segítségét, amelyet a könyv megírásához nyújtott.

Dienes Emilnek a fia orvos, a lánya fizikus a Debreceni Atomkutató Intézetben. Négy fiúunokája van. Szép, kertes háza udvarán gyakran örömmel unokázik. A ház teraszáról a közeli iskolára lehet látni. Néha átsétál, feleleveníti a múltat, de érdekli a jövő is…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)