Kisvárda

Az nem a véletlen számlájára írható, hogy Csiszár Ákos esperes Erdélyben, Kolozs megyében, Magyarköblösön született 1943. december 13-án, itt szolgált ugyanis éppen akkor lelkipásztor édesapja. Édesanyja is teológiát végzett, és nagyapja is pap volt. A családban hat gyerek nőtt fel, az esperes úr volt köztük a legidősebb, és valamennyien tanult emberek lettek: van köztük tanár, könyvtáros, muzeológus, restaurátor. 1944-ben a család kénytelen volt hazamenekülni Magyarországra, édesapja menekült lelkészként Mérken szolgált 1948-tól ’50-ig, majd 1950-től ’54-ig Tákoson, végül Gergelyiugornyán.

Az ötvenes évek kemény megpróbáltatást jelentettek egy „osztályidegen” papcsaládnak. Szinte egyik napról a másikra éltek, a falu gondoskodott róluk titokban, éjszakánként mindig került a paplak ajtajába friss kenyér, tej. Ekkor tanulta meg, hogy minden körülmény között egyenesnek, tisztának, őszintének és elkötelezettnek kell lennie, helyt kell állnia; hogy a szószék az igazság helye, ahol a teljes igazságot kell kimondani, ezért is akarja a politika mindig befolyásolni.

Sok beszélgetésen vett részt a parókián, ahol az emberek megnyíltak, őszinték voltak, s ez nagy hatással volt rá. Szeretett iskolába járni, az összevont 1–4. osztály sok lehetőséget adott a jó alapokat biztosító tanulásra. A maga módján szorgalmas gyerek volt, sportolt is, jó magasugró volt. Gimnáziumi tanulmányait Vásárosnaményban kezdte, majd Debrecenben, a Református Gimnáziumban folytatta. Különösen nagy hatással volt rá a kollégium, a jó közösség, annak embert formáló szerepe. A tanulással nem voltak gondjai, 1962-ben érettségizett, és következett a teológia Debrecenben, amely öt év tanulást és egy év gyakorlatot jelentett, azután kapott diplomát.

A kollégiumban fontos megbízatásokat kapott: a Kántus (a kollégium ősi énekkara) jegyzője lett, fél évig pedig az ugyancsak fontos szenior posztot is betöltötte. A végzés után kirendelték káplánnak Debrecenbe, ám hamarosan Tivadaron és Tarpán találjuk, mert falusi pap akart lenni. Nehéz időszakban kezdte papi hivatását, a 60-as években nehezedett a legnagyobb egyházügyi nyomás a papokra, nehéz volt a függetlenség megőrzése.

1971-ben lelkipásztorrá választották Tiszakanyáron. Bár az Egyházügyi Hivatal nem támogatta jelölését, az egyházmegye presbitériumai mégis neki szavaztak bizalmat, és így 1987-ben esperessé választották. Mivel ekkor üresedett meg a lelkészi állás Kisvárdán, a helybeli gyülekezet lelkipásztora lett a hívek bizalmából. Nagy feladatokat kellett elvégeznie: a vallásoktatás beindítása után következett az új parókia felépítése, majd a templom külső-belső felújítása, emellett az egyházmegye hetvenegy gyülekezetének számtalan ügye várta. Az igehirdetés, az ügyintézés mellett most az új gimnázium építése az újabb nagy feladat. Amíg kis gyülekezet volt a kisvárdai, addig a 30-as években épített négy tantermes iskola is megfelelt. Mára, többek között a betelepültek révén, jelentősen megnőtt a református hívek száma, jelenleg több mint hét és fél ezren vannak. A teljes oktatási vertikum létrehozását segítette a történelmi szituáció is, vissza lehetett kérni az iskolát.

– Mi még jó időben léptünk – jegyzi meg az esperes úr az iskola újraindításával kapcsolatban. – A város részéről nem volt nagy a támogatottság, de ellenvetés sem. Nehezen indultunk általános iskolaként, hiszen Kisvárdán is alacsony a gyermeklétszám. Ma szinte „harc” folyik a gyerekért, ami pedagógiailag nonszensz dolog. Mi két célt tűztünk ki: egyrészt a tehetséggondozást, másrészt a gyengébbek segítését. Az új iskola beruházási költsége körübelül százhúszmillió forint, az építkezést szigorúan kézben tartjuk. Reméljük, hogy az első osztályú munka eredményeként a következő tanévet már az új épületben tudjuk indítani, ahol hét tanterem, tanári szoba, konyha, ebédlő és húsz kollégiumi szoba kap helyet.

Csiszár Ákos esperes úr 1968-ban kötött házasságot Tőzsér Emmával, aki hívatását tekintve tanító, ma is tanít. Két fiúgyermekük született, az idősebbik pedagógus: hitoktató, óvó- és tanítóképzőt, az egyetemen német szakot végzett, jelenleg Nyíregyházán tanít. A kisebbik programozó matematikus. Az esperesi és a lelkipásztori teendők ellátása teljes embert kíván, szabadidőt szinte nem is enged. Az esperes úr korán kelő ember, ötkor már fent van, átgondolja napi teendőit, felkészül a szószéki szolgálatra, esketésre, temetésre, vagy az éppen soros feladatra. Számára a hajtóerő a hűség, a hit általi bizonyosság.

Most – az evangélium hirdetése mellett – legfőbb célja, hogy az új iskola minél előbb kiteljesedjen, és végezze oly fontos teendőjét: az ifjúság nevelését. A másik nagy feladat az új orgona készíttetése. A tervek szerint még az idén beüzemelik a huszonhárom regiszteres orgonát, amely arra is alkalmas lesz, hogy akár orgonahangversenyt is rendezhessenek majd a templomban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)