Nagyecsed

Talán egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány ember megy nyugdíjba manapság élete első munkahelyéről. E ritka kevesek közé tartozik Tóth Jánosné, született Pataki Erzsébet, a Szatmár-Vidék Coop Rt. általános igazgatója. Fiatal lányként került be még tizenkilenc évesen a nagyecsedi ÁFÉSZ-hez, majd végigjárva a szakmai ranglétra lépcsőit, egyre magasabb pozícióba került. Egy férfiak uralta világban női vezetőként nemcsak megállta a helyét, hanem évtizedek óta sikeresen irányítja a szövetkezetet. Ez már csak azért sem kis dolog, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében összesen négyen tartoznak a gyengébb nemhez a hasonló beosztású munkatársak közül.

A tunyogi születésű fiatal lány életében néhány meghatározó pont jól körülhatárolható. Szülésznő édesanyja, Szaniszló Vilma és a földműveléssel foglalkozó édesapa, Pataki Imre a tisztességet, a munka szeretetét, a másik ember megbecsülését adta útravalóul. Testvére, Nyíregyházi Sándorné szintén a kereskedelemben helyezkedett el, boltvezető az ÁFÉSZ-nél. Férje Tóth János, számvitellel és termelőszövetkezeti tevékenységgel a háta mögött ma már nyugdíjas. Két gyermekük született, János aneszteziológus orvosként dolgozik Ózdon.

Enikő Ibrányban lakik a családjával, pedagógus ő is, akárcsak a férje, Szigeti Sándor. Két gyermekük közül Krisztián nyolc-, Boglárka hatéves.

A nagyecsedi iskolai évek után a makói SZÖVOSZ középiskola egy életre megszabta a fiatal lány pályáját. Mindenekelőtt elkötelezettséggel vértezte fel, a mozgalmat rendkívül fontossá tette a szemében. Így a másokért végzett munka, a közösségi élet, az empátia nem pusztán az ismeretlen szavak szótárában szerepel, hanem napi valósággá vált a számára. Az ott töltött négy év nemcsak neki, hanem pályatársainak is döntő fontosságú volt, abból az évfolyami közösségből még ma is szép számmal elnökök, főkönyvelők az ország és a megye különböző ÁFÉSZ-einél. Hazajött az érettségi után, és 19 évesen már könyvelt a nagyecsedi ÁFÉSZ-irodán. Később vezette az ellenőrzési osztályt, majd 18 éven keresztül főkönyvelőként látta el fontos megbízatását. 1989. március 8-án választották meg elnöknek. Az újabb átalakulás ’99. szeptember elsején köszöntött be, amikor a csengeri ÁFÉSZ_szel egyesülve létrehozták a Szatmár-Vidék Coop Rt.-t, amelynek általános igazgatója, tulajdonképpen változatlanul ő irányítja a nagyecsedi szövetkezeti életet.

Hívták máshová, nemcsak ÁFÉSZ-hez, hanem más gazdasági szektorba is. Ő azonban következetesen nemet mondott. Mindig is hajtotta a bizonyítási vágy, hogy megmutassa a környezetének, ő többet ér, mint gondolnák. Aztán komolyan vette az önként vállalt és a közösség által ráruházott felelősséget, ennek mindig, mindenáron meg akart felelni. Időközben megismerhette alaposan a nagyecsediek lelkületét, gondolkodásmódját. Itt azt látta, hogy az emberek hajtanak a nagyobb darab kenyérért, nem igazán tudnak lazítani. Amit megkeresnek, annak viszont egy részét örömmel teszik el ínségesebb napokra. Ma úgy mondjuk ezt, hogy megtakarítanak vagy inkább befektetnek. Ez a gondos előrelátás mentette meg a lápi népet sok-sok nehézségtől. Akármilyen keveset is keresnek, mégis fontosnak tartják a spájzolást.

A nagyecsedi szövetkezet fénykorában 5–6 ezer tagot számlált, beleértve az idetartozó szomszéd községeket is. Lényegében ennyi család megélhetése függött tőlük. Ma már alig 320-an vannak a tagok. Az ÁFÉSZ huszonöt boltot számlál, ezek közül tíz található a városban. Új jelenség, hogy a szövetkezetnek szembe kell néznie a konkurenciával is. Míg korábban mindössze a saját boltok versengtek egymással a vásárlók kegyeiért és pénzéért, mára a magánszektor megerősödött, és egyre nagyobb kihívást jelent. Olyan egyszerű dolgokra gondol Erzsike, hogy az ÁFÉSZ-boltok beszerzési forrásai, számlázása, a boltokban a nyugtaadás csak és kizárólag a hatályos jogszabályok szerint történhet és történik.

Történelmi párhuzamot is vonhatunk a szövetkezet elmúlt negyven éve és a fennálló rendszerek között. A szocializmus idején a szövetkezet szálka volt a politikai vezetés szemében, mert úgymond a kapitalizmust képviselte. Most, a rendszerváltozás után pedig mintha a letűnt kor maradványa lenne, azaz szocialista formáció a kapitalizmusban… Eléggé ellentmondásosnak tűnik ez a helyzet, ezzel együtt, aki megélte az 1900-as évek utolsó évtizedeit, jól tudja, miről beszélünk. A sok-sok nehézség, amin keresztülment az elnök asszony, megedzette az akaraterejét, az elszántságát. Nem véletlenül ismerték el különböző kitüntetésekkel átlagon felüli teljesítményét. Többször volt Kiváló Dolgozó, s amire a legbüszkébb: két évvel ezelőtt megkapta az Életút országos kitüntetést a szövetkezeti mozgalomban végzett eredményes tevékenységéért.

A még ma is csinos, aktív elnök asszony kevés szabad idejében háziasszonyi, családanyai, nagymamai szerepeit gyakorolja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)