Kovács Gáborné

A Vásárosnamény Pedagógiai Szakszolgálat igazgatója,

Nagydobos

Katalinnal való találkozásom annak a bizonyos sorsszerűségnek köszönhető… A több mint fél éve Nagydobos polgármesteri székében ülő Kovács Gáborral folytatott beszélgetés végeredménye … a fiú édesanyjának közel 40 éves munkája előtt így akar tisztelegni. Az ember ilyenkor elérzékenyül, de ugyanakkor kíváncsi az anyára, aki ilyen fiút nevelt.

Kovács Gáborné szakmáját tekintve pszichopedagógus – ezt hallva pironkodtam is, hiszen nem ismertem ezt a szakágat, de utánajártam: a teljesítmény-, és viselkedészavarokkal küzdő gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozik. Most már még kíváncsibb lettem, hiszen kolléga, pedagógus. Katalin otthonában fogadott, megérkezésemkor féltő gonddal kísérte ki férjét a teraszra, aki 2010-ben stroke-ot kapott. Ezt követően megjelent menye, aki szintén Kata, akivel, mint kiderült kollégák voltunk egykor… kicsi a világ. Kellemes és oldott hangulatban kezdtük beszélgetésünket a fülledt nyári melegtől hűvös menedéket nyújtó étkezőben, a családi lét központja – tűnődtem magamban.

És hallgatom az életutat, amely egy meghatározó évben, 1956-ban kezdődött el… nem volt könnyű időszak, és az élet nem volt egyszerű a Nyírmadán élő családnak sem, ahol Katalin két testvérével együtt nevelkedett. A szülői háztól úgy engedték el az ifjakat, hogy mindannyian középfokú végzettséget szereztek. Katalin Nagydobosra került az érettségi után, ahol rögtön a pedagógusi pályán találta magát, és ekkor beiratkozott a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Nagydoboson 27 évig dolgozott, sérült gyerekekkel foglalkozott – micsoda elhivatottság kell ehhez, Katalinban van – Mindig azt csináltam, amit szerettem. – mondja mosolyogva, és a szeme csillog. Neki ez nem munka, hanem hivatás – könyvelem el magamban. És élt a hivatásának úgy, hogy közben férjhez ment, született két fia (Gábor és Attila) és járt a főiskolára. – Ez olyan természetes volt – teszi hozzá. – Fel sem merült bennem, hogy ez nehéz lenne. Így telt el közel 40 év a pályán, közben persze folyamatosan képezte magát, a szakmai kihívás mozdította előre mindig, 1994-től közoktatási szakértőként is dolgozott, volt utazó gyógypedagógus, foglalkozott korai fejlesztéssel, és 2001-ben került Vásárosnaményba, mert megüresedett a vezetői szék. Ez is sorsszerű volt, bár szerinte véletlen lehetőség… véletlenek nincsenek, neki oda kellett kerülnie – nyugtázom magamban. Azon vettem észre magam, hogy úgy hallgatom Kovács Gábornét, mint egy diák a tanárát, magával ragadott az a szeretet, az a nyugalom, ami áradt belőle, ahogyan a korántsem könnyű hivatásáról beszélt. Neki nem nehéz, hiszen szereti a kihívásokat, 12 év alatt egy olyan csapatot szervezett maga köré a beregi központban, hogy a munka ott öröm, és nem kötelesség. De hát azért már túl vagyunk egy generációs váltáson, a gyerekanyag változott – értetlenkedek. Igen, változott, ezt ő is így látja, de hozzáteszi – Mindenkiben meg kell találni az értéket, és abból kell kiindulni! – Én azért tovább forszírozom a témát, és a gyerekek szülői hátterét boncolgatom. – A szülőnek igazat adunk, de a hibáival szembesítjük, természetesen mindezt úgy, hogy nem sértjük meg. Nekünk mindenkinek tudni kell tanácsot adni: a gyereknek, a szülőnek, a pedagógusnak, függetlenül attól, hogy milyen szociokulturális közegből került ki. – folytatja tovább, én meg szívom a tapasztalatot magamba, és azon gondolkodom, hogy a mai tanárképzésbe ilyen Katalinokra lenne szükség. A nagy szakmázás közepette azért arra is odafigyelek, hogy kiszűrjem, milyen főnök lehet Kovács Gáborné, aki idő közben megszerezte a közoktatás-vezetői szakvizsgát is. Nos, aki a szakmai életútjának rövidre fogása után leginkább a szakmáról, és a vásárosnaményi csapatáról áradozik, az csakis demokratikus vezető lehet, aki inspirálja beosztottjait, fontosnak tartja, hogy akárcsak ő, a kollégák is képezzék magukat. Kedves kis munkatársát, Nyiri Károlynét például arra ösztönzi, hogy jelentkezzen óvónőképzőbe, hiszen olyan türelemmel és munkabírással rendelkezik, hogy a munkatársak között példaértékű, és ezt a kollektíva is elismeri. Egyszóval a vásárosnaményi nevelési tanácsadóban élmény a munka, a hétfő reggeli depressziót ők nem ismerik.

A kollégák viszont nemcsak a hétköznapokban vannak jelen az igazgató asszony életében, amikor férje leesett a lábáról, rengeteget segítettek neki. Ez a sok erő, ez a baráti szeretet, Katalin kitartása és türelme, a béke, ami belőle árad, ez volt a legnagyobb gyógyír a Társ számára. – Ezért kellett gyógypedagógusnak lennem, hogy a férjemnek segítsek. – így kísér ki az ajtón, és közben megpillantom a falon lógó naptáron mosolygó szőke kis tündért, Vivient, az unokát, aki 5 éve aranyozza be a család életét, és aki majd büszke lesz a nagyira, amikor ezeket a sorokat fogja olvasni.

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Balogh József

Vastag János György

Dr. Kádár István

Görög Demeterné

Gajdos Sándorné

Báthori Gábor

Andrási Györgyné

Juha Pál

Varga Zoltán

Özvegy Kópis Józsefné

Junior győzelem a Sütőtök f...

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!