Nagydobos

Több mint három évtizede dolgozik vezető beosztásban. Napjait elsősorban a vezetés feladatainak megoldása tölti ki, de ha van egy kis ideje szívesen tartózkodik a gyermekcsoportokban. Ottjártamkor is az egyik csoportszobából jött ki, hogy üdvözöljön, megszakítva egy kis időre a közös játékot. Gajdos Sándorné, a nagydobosi napközi otthonos óvoda vezetője egyike annak az öt óvodapedagógusnak, akiknek 2001-ben a Magyar Köztársaság oktatási minisztere a Magyar Kultúra Napja alkalmából kiemelkedő óvodapedagógiai munkájáért Brunszvik Teréz-díjat adományozott. Ez a legnagyobb szakmai kitüntetés, amit egy óvodapedagógus megkaphat.

– Mikor határozta el, hogy óvodapedagógus szeretne lenni?

– Mindig is pedagógus pályára készültem. Eredetileg biológia–mezőgazdasági szakra jelentkeztem, de édesapám hirtelen jött súlyos betegsége miatt, a továbbtanulás helyett dolgoznom kellett. Lehetőségem nyílt képesítés nélküli óvónőként az Ópályi Napközi Otthonos Óvodában elhelyezkedni, és később az óvodapedagógusi képesítést is megszerezni.

A gyermekek őszinte szeretete, s a jó kollektíva egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy Gajdos Sándorné végérvényesen a legkisebbek nevelése mellett döntsön. A szarvasi óvónőképző intézetben 1971-ben szerezte meg az óvónői képesítést, majd számos tanfolyamon, továbbképzésen vett részt. Szerinte ezek nagyban segítik a folyamatos megújulást, amely az ő szakmájában elengedhetetlen. A kurzusok között szerepel logopédiai alaptanfolyam, vezetőképzők, közlekedéspedagógiai, munkajogi, munkaközösségi és egyéb aktuális szakmai továbbképzés is.

– A megújulás mellett a tanfolyamok sokat segítettek önálló vezetési feladataim megvalósításában.

Szüksége is volt erre, hiszen az Ópályi intézményben eltöltött négy hónap után a paposi óvoda vezetője lett, majd másfél év múlva jelenlegi munkahelyére, a Nagydobosi Napközi Otthonos Óvodába került. Vezetői munkája mellett évekig csoport-, és élelmezésvezetői feladatokat is ellátott az intézményben, majd 1986-ban vált munkáltatóilag és tanügy-igazgatóságilag is teljesen önállóvá. Napi teendői az évek során megsokasodtak, hisz tizenegy éve a függetlenített óvodavezetők területének munkaközösség-vezetője, három éve az Oktatási Minisztérium közoktatási szakértője is. 1999-ben létrehozták a Mátészalka és Csenger vonzáskörzetéhez tartozó óvodákkal a Szatmári Óvodaszövetséget, amelyben az intéző bizottság elnökeként tevékenykedik. Munkája során azonban mindig szem előtt tartja a fontossági sorrendet, első helyen a nagydobosi óvoda és a nagydobosi óvodások állnak. Az ő érdeküket szolgálja a ’98-ban életre hívott Nagydobosi Óvodásokért Alapítvány, melynek létrehozásában és működtetésében jelentős munkát végzett és végez ma is.

A nevelőtestülettel együtt készítette el 1999-ben a nagydobosi óvoda környezeti nevelésre épülő, személyiségfejlesztő nevelési programját. A nevelési célok elérése érdekében kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a játékra épülő személyiségfejlesztésnek, fontosnak tartja a szeretetteljes, családias óvodai légkör kialakítását, ahol a gyermekeket egyéni képességeik szerint nevelik. A helyi sajátosságokat szem előtt tartva a gyermekek alapvető tevékenységére, a játékra, a környezet tevékeny megismerésére, a mozgásra, a mesére, művészeti élmények nyújtására, a kommunikációra, a cigány kisebbség szocializációjának elősegítésére épít.

Természetesen az óvodai feladatok ellátása nem egyszemélyes tevékenység, kollégái részesei a munkának a sikereknek egyaránt. A nevelőtestületi egység megőrzése és megerősítése érdekében az intézményi demokratizmus kiszélesítésén, a nevelőtestület javaslattevő, véleményező és döntési jogkörének fokozásán fáradozik. Munkatársait továbbképzéseken való részvételre buzdítja, amelyekkel tovább gyarapíthatják pedagógiai, módszertani tudásukat. Mindemellett figyelemmel kíséri a pályázati lehetőségeket is, mert segítségükkel növelhetőek az intézmény anyagi forrásai, ami pozitívan hat az óvodai ellátás színvonalára.

Harmincnégy éves lelkiismeretes óvodapedagógusi munkája során több alkalommal is részesült elismerésben. Kiváló szakmai munkájáért ’82-ben megkapta a Művelődési Minisztérium kitüntetését, 2001-ben pedig a legmagasabb szakmai elismerést, a Brunszvik Teréz-díjat vette át Pokorni Zoltán oktatási minisztertől.

– Mit jelent ez számára?

– Megerősítést a munkában, s újabb lendületet a további feladatokhoz. Nagyon örülök ennek a díjnak azért is, mert huszonnégy település óvodavezetője tett javaslatot a nagydobosi képviselő-testületnek a díjra való felterjesztésre.

A díj elnyerésében nagy szerepe van családjának is, férjének Gajdos Sándornak, aki a nagydobosi polgármesteri hivatal költségvetési előadója, és fiuknak, Attilának, aki okleveles vízépítő mérnök, közgazdász, hisz mindig, mindenben támogatták több mint három évtizedes óvodapedagógusi munkája során.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)