Kocsord

A helybeli, 1952-es születésű asszonyt, leánykori nevén Kiss Valériát, a magyar óvodamozgalom megteremtő nagyasszonya is erre a pályára irányította volna. Kedvessége, a részletekre is kiterjedő figyelmessége, emberismerete teszi őt alkalmassá arra, hogy értő kézzel irányítsa a rábízott intézmény mindennapi munkáját. Rég eltávozott szülei – édesanyja, Ács Erzsébet, édesapja, Kiss Endre – minden bizonnyal odafentről is büszkék gyermekükre. Testvére, Éva, családjával szintén Kocsordon él. A mátészalkai Zeiss-üzemben dolgozik. Valika férje, Bakos János, villanyszerelő, a MÁV alkalmazásában áll. Gyermekeik közül Noémi, harmincegy éves, aki a térség közeli „fővárosában”, Mátészalkán igyekszik családjával együtt boldogulni. Fiuk, Szilárd, huszonhét éves, Németországban autóalkatrész-gyártás, -szerelés terén hasznosítja alkotó energiáit.

A mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban, 1970-ben tett érettségit követően Valika az árvíz miatt a felvételi vizsgára sem ment el, hanem párt választott és talált is magának. A Szarvason, 1973-ban kapott óvónői diplomájával a kezében került a kocsordi óvodába. Az intézmény akkori vezetője a gyermekvédelmi feladatokkal is megbízta, amit ő szívesen el is vállalt.

Ezerkilencszázkilencvenegyben, négy pályázó közül ő ülhetett a nyugdíjazás miatt megüresedett igazgatói székbe. Az óvoda helyi nevelési programjának mottójáról nevetve mondja, hogy egymás közt csak így beszélnek erről: Kisgyermeknevelés Csíkosfalván. Ami arra utal, hogy az egykori Ecsedi-láp peremén fekvő településen élő emberek kedvenc piaci portékája és eledele is egyben, egykoron a ma már szigorúan védett csík volt.

A kezdetekről szólva említi meg Valika, bizony sok nehézséget okozott a munkájukban a falu két végén lévő épületekben folyó nevelőmunka összehangolása, amit csak tetézett az ehhez szükséges személyi és a tárgyi feltételek viszonylagossága. Nem volt belső WC, mosdó. A fűtést cserépkályhával oldották meg. A mai helyére ezerkilencszázhetvenhatban költözött az óvoda, amit később a létszámigények miatt is bővíteni kellett. Az akkori kilencven gyermekre öt óvónő és három dadus vigyázott. A körülmények és a nehézségek miatt nagy volt a fluktuáció.

Napjainkra sokat változtak a közel három évtizeddel korábbi állapotok: a ma öt csoportba szervezett 125 gyermekeket tizenegy óvodapedagógus neveli. A munkájukat minden csoportban egy-egy dajka segíti. A jelentkezők közül mindenkit fel tudnak venni az intézménybe, miután a régi munkaerő-elvándorlás a múlté lett. A korábbi gondok megszűnésével minden dolgozni akaró számára vonzóvá vált az óvoda mint munkahely. A felsőfokú végzettséggel bíró munkatársak között ketten már szakvizsgát is tettek az eltelt évek alatt.

Nem ő az az ember, aki az elért sikereket csak saját magának, s a hibákat, pedig egyoldalúan a másokénak tulajdonítja. Valika név szerint beszél az óvoda nevelőtestületének azon tagjairól, akik a kezdetek óta mindent megtesznek az idekerült gyermekek testi és szellemi fejlődéséért.

Az elsők között említi meg a dajka, Imre Józsefné, Imre Gyuláné, Kocsis Józsefné és Czine Endréné óvónők, valamint Kósa Zoltánné dajka nevét. A régi kifejezéssel élve, és a jó értelemben vett törzsgárda tagjai közé számít, a konyháról Széles Istvánné, aki az élelmezést vezeti. S nem utolsósorban a gyerekek egyik kedvence, Imre Jánosné szakácsnő.

A korábban, csupán egy mondatban említett nevelési program minden részletét az óvoda nevelőtestülete dolgozta ki. A helyi sajátosságokat figyelembe véve alakítják ki a napi programjukat. A jeles napok a hagyományos ünnepeket jelentik, amikre kiemelt figyelemmel készülnek fel. A nevelésük gyermekközpontú és nyitott. A nevelés egész nap folyamatos. Az iskolába kerülők felkészítését lazább keretek között végzik, amikor is inkább a kíváncsiságra alapozóan dolgoznak velük. Programjaik játékosak, hogy az azokban rejlő nevelési lehetőségeket kihasználva, minden kényszer érzete nélkül fejleszthessék kis tanítványaik képességeit. Az óvodában rendszeresen megtartott rendezvények közül kiemelkedő a Vándor Bábszínház előadásainak közös látogatása, a nagycsoportosok a Nyíregyházi Állatparkot keresik fel. A nevelőtestület tagjai minden évben egynapos kiránduláson „pihenhetik ki” fáradalmaikat…

Az óvoda szűkös anyagi lehetőségeit némelyest bővíti az 1988 óta működő Kocsordi Gyermekekért Alapítvány. Emellett azért nem ülnek ölbe tett kézzel, hanem folyamatosan figyelik a megjelenő pályázati lehetőségeket, és indulnak is azokon, amelyeket az óvoda számára megfelelőnek találnak. Így sikerült 2002-ben pénzt szerezniük az épületek belső fejlesztésére. Az óvodavezető álma, hogy Kocsordon egy korszerű, minden igényt kielégítő óvoda épüljön fel a jövő nemzedékei számára.

Bakos Jánosné, Valika szabad idejében szaklapokat olvas, és ha teheti, kis unokájával foglalkozik.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)