Kocsord

A térség legjelentősebb vizének, a Krasznának a nevét viselő gyógyszertárat egy mindig mosolygós asszony, Bakos Gyuláné, a Szamosbecsen, ezerkilencszázötvenegyben született Vajda Irén vezeti. A szünet nélkül jövő-menő gyógyszertárvezető asszony földi serénykedését – vélhetően büszke és elégedett mosollyal – nyugtázzák a már égi magasságokba távozott szülők: Szeles Margit és Vajda Sándor. Irénke egyetlen, az édesapa keresztnevét viselő fiútestvére már családos ember, és Fehérgyarmaton, karbantartóként dolgozva igyekszik boldogulni.

Férje, Bakos Gyula, ötvenöt éves mezőgazdasági gépész–üzemmérnök. Idősebb gyermekük, Róbert, informatikus, nőtlen. A gyógyszertárat is magába foglaló épülettömbben található kis számítástechnikai üzletét vezeti. Leányuk, Erika harmadik éves hallgató a Szegedi Egyetem Gyógyszerész Karán.

Bakos Gyuláné gyógyszertárvezető ezerkilencszázhatvankilencben, Debrecen egyik jó nevű középiskolájában, a Csokonaiban érettségizett. A folyamatos és tudatos pályára irányítás „családilag” zajlott, így nem volt meglepő, hogy a középiskola után Irénke dolgozni kezdett a csengeri gyógyszertárban. A szegedi egyetemi éveket már képzett asszisztensként meg. Diplomáját ezerkilencszázhetvenhatban kapta kézhez, amit Fehérgyarmaton és Mátészalkán mint beosztott gyógyszerészi tevékenység követett.

Első vezetői beosztását Aranyosapátiban, 1978-tól kezdődően töltötte be. Nyugdíjazás miatt került át vezetőnek Ököritófülpösre, ahol 1993 októberéig dolgozott. Mivel a férje kocsordi, a szülői ház adta a lehetőséget a gyógyszertár létesítésére.

Mai helyére két évvel később, ezerkilencszázkilencvenötben települt át, ahol már mint magángyógyszertár folytatta működését. A lakossági igények kielégítése végett a közeli Győrtelek községben egy fiók gyógyszertárat üzemeltetnek. A két üzletben a helyi lakosság mellett jelentősnek mondható az átmenő, azaz a román és az ukrán vevők utáni forgalom.

Az Irénke által vezetett patikában korán kialakult a jó munkahelyi közösség, a mindenki számára megfelelő ellátási kultúra. Véleménye szerint jót tesz a lakosság bizalmának, ha a gyógyszerész – aki sokszor az egyetlen kéznél lévő segítség lehet – a közelben lakik és szükség esetén bármikor elérhető. A több mint ötezres lélekszámú ellátási körzet csak növeli az egyedüli gyógyszerész emberi és szakmai felelősségét. „Irénke néni”, ahogy a gyógyszertárvezető asszonyt hívják a faluban, említi meg, hogy az élet változásai hozták magukkal a pálya iránti megbecsülés módosulását. Meg kell hallgatnia a hozzá betérők gondját-baját, még akkor is ha az nem is a szakmájába vágó.

Az ellátási körzetben régebben a fájdalom- és lázcsillapítók, a meghűléses megbetegedések elleni szerek voltak keresettek. Ma jobbára a szív- és érrendszeri, a cukor- és a daganatos megbetegedések okozta elváltozásokra és fájdalmakra ható készítményeket keresik az emberek.

A gyógyszerész asszony véleménye szerint régebben ritkaságnak számított egy-egy daganatos beteg megjelenése. Ma ez egyre gyakoribb, mint ahogy az is, miszerint a fellépő betegség egyre agresszívebben támad, s néhány hónap alatt bevégzi a dolgát… A középkorú – 40–50 év közötti – lakosság körében a mozgásszervi megbetegedések a jellemzőek napjainkban. De nem hanyagolhatók el azok, az egyre gyakrabban jelentkező tünetcsoportok sem, amik az asztmatikus és allergiás bajok jelentkezésére utalnak.

A Kraszna Patikában közel háromezerféle gyógyszerészeti készítményt forgalmaznak rendszeresen. Ezek mellett, a forgalom mintegy öt százalékában egyéb – gyógynövényi, illetve homeopátiás – terméket is tartanak, azok számára, akik azt igénylik. A felvilágosító munka hatására az emberek egyre gyakrabban keresik ezeket kiegészítő terápiás célokra.

Kár, hogy szélesebb körű elterjedésüknek gátat szab drágaságuk, mert nincs rajtuk társadalombiztosítási támogatás. A kért gyári vagy egyéb készítményt általában hat, de legkésőbb huszonnégy órán belül beszerzik a nagykereskedőktől, akik korrekt és együttműködő partnerei Irénkének. A betérők nyolcvan százaléka megfogadja a szakember tanácsát, de a maradék húsz, az nem. A faluban meglévő ötvenszázalékos munkanélküliség az antidepresszáns szerek forgalmában testesül meg a patikában.

Irénke a beszélgetésünk közben hálával emlékezett vissza Jenei Pálra, aki még kezdő asszisztens korában irányította őt e szép és nehéz életpálya felé. Tanáraira: Nótánéra, Dávid Györgyre, Czapp Irénkére, valamint azokra, akik későbbi boldogulását segítették, Oláh Tibornéra, Horváth Tiborra és másokra.

Bakos Gyuláné, Irénke, saját elmondása szerint ő megmarad annak, ami eddig is volt, egyszerű „falusi” gyógyszerésznek.

Több évtizedes munkája elismeréseiről kérdezve csak annyit válaszol: Csinálhattam…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)