Mátészalka

A térség központjának számító város nagy forgalmú gyógyszertárában, több mint négy évtizede rendületlen szorgalommal munkálkodik egy mindig mosolygó asszony, dr. Hajdú Károlyné, született Z. Szabó Ilona. Édesanyja, Kereskényi Julianna és édesapja, Z. Szabó József, szabolcsi parasztemberek voltak. Testvére, Erzsébet, már nyugdíjas tanítónő, aki Csengerben él. Férje, dr. Hajdú Károly szülész–nőgyógyász, másod főorvosként dolgozott a kórházi osztályon, egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig. Gyermekeik közül Zsuzsanna az, aki gyógyszerész. Kisebbik leányuk, Nóra jogász–közgazdász. Mindketten a fővárosban élnek.

Z. Szabó Ilona 1956-ban érettségizett a nagykállói Budai Nagy Antal Gimnáziumban. A kitörő forradalom a SOTE elsőéves gyógyszerészhallgatói között érte el. Mint mondja, a Köztársaság tér még ma is élénken él emlékezetében. A megszerzett diploma után Demecser községben kezdett el dolgozni beosztott gyógyszerészként. „Tanulóideje” alatt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szinte valamennyi patikájában megfordult. Ma is hálával gondol vissza akkori tanítóira: Barzó Lajosra, Szabó Olga nénire, Bálint Árpádra, a Barabás-féle patikára, Fülep Sándorra, Almer Elemérre.

Ilonka negyvenkét éve, azaz 1961. október 1-je óta dolgozik Mátészalkán. Kilenc dolgos év után – Almer Elemér nyugdíjazásával – nyílt meg a lehetőség előtte, hogy vezető legyen. Az akkor átvett gyógyszertárban ma 13 tanult ember igyekszik legjobb tudása szerint segíteni a hozzájuk fordulóknak. Az eltelt évtizedek alatt felnőtt gyerekeket, azok szüleit és nagyszüleit, közel négy generációt szolgáltak ki, úgy, hogy a kapott gyógyszerrel és az annak használatára vonatkozó tájékoztatással mindenki elégedett volt. A Sas Patika privatizációja 1996-ban, minden eseménytől mentesen zajlott le.

A gyógyszerész asszony felelősségteljes munkája mellett gyógyszerészügyi szervezésből tett szakvizsgát. Ehhez tartozóan toxikológiai és gyógyszerhatástani szaktanfolyamot végzett. Munkáját 2003-ban miniszteri dicsérettel ismerték el.

Pályája kezdetére visszatekintve mondja el, hogy a térségben lakók körében az akkori munkakörülményekből eredő megbetegedések voltak a jellemzők. Daganatos vagy stressz okozta baj alig-alig fordult elő. Mára, sajnos, rosszabbra fordult a dolgok menete: a daganatos megbetegedések száma jelentősen nőtt, kiemelten a negyven év körüliek között. Az idegi megterhelések fokozódása, a mindennapi megélhetési körülmények romlása tág teret nyit a neurotikus elváltozásoknak. Szavait hallgatva, azokból kiérezhető az a féltő gondoskodás, ami a hivatását valóban szerető ember mindenki máséval össze nem téveszthető tulajdonsága.

Ilonka a mai viszonyokat jellemezve mondja el, hogy sokkal, de sokkal jobban oda kell figyelni a napi eseményekre, a szakmai változásokra. Naprakésznek kell lenni minden betegségre vonatkozóan. Ezért is járat mintegy tizenötféle szaklapot, kiadványt, mert azokban a legfrissebb kutatási eredmények, a legújabban piacra dobott készítmények is helyet kapnak. De ezek a szakmai újságok a bevezetés előtt álló, legmodernebb készítmények hatásmechanizmusáról is szólnak. A Sas Patika ma több ezerféle gyógyszert forgalmaz.

A mindennapi munkával kapcsolatosan jegyzi meg a gyógyszerész asszony, hogy a határok közelsége miatt, a patikában nap mint nap megfordulnak orosz, ukrán és román vásárlók, akik az otthoni kínálatban nem találták meg a kedvükre való készítményt, vagy éppen egy tv-reklám hatására más szert is ki akarnak próbálni gyógyulásuk érdekében. A nyári idegenforgalmi szezonban előfordul, hogy német, holland turisták keresnek gyógyírt gondjaikra a Sas Patikában. Miután Ilonkáék családjában hagyománya van az idegen nyelv tanulásának, az ő kiszolgálásuk sem jelent megoldhatatlan akadályt.

Kor és hely jellemzéseként kerül említésre az, miszerint Szatmárban mások az emberek. Van erkölcsi tartásuk, egyszerűen nem hasonlítanak a Dunántúlon, a fővárosban élőkre. Itt még sokkal több emberi érték található, mint a pillanatnyilag szerencsésebb helyzetben lévő nyugati országrészben. Ilonka hiányolja a régebben itt zajló élénk irodalmi, művészeti életet, a kortársírókat, költőket, az említettek munkáit nyilvánosság elé táró sajtótermékeket, a Tiszatájt, a Mozgó világot. Mindenben friss emlékezőképessége hiányolja Dénes Zsófia tanulságos és élvezetes műveit. A 2003-as ősz kulturális rendezvényei ezen a téren talán kárpótolják majd Ilonkát valamelyest.

Dr. Hajdú Károlyné gyógyszertárvezető kérdésünkre említi meg azt, hogy a férje utáni legnagyobb szerelme a szatmári táj, és akkor sem menne el innen, ha máshová küldenék. Szabad idejében életrajzi regényeket és útleírásokat olvas szívesen, mert ma már nem szeret utazni. Leghőbb vágya az, hogy mindenki, aki körülötte él egészséges legyen.

Munkáját a Gyógyszertári Központ igazgatója Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerte el. Kétszer kapta meg a Kiváló Dolgozó címet.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)