Mátészalka

A családjának és a hivatásának élő embert nyugodtan mintázhatná a művész Katonáné Erdélyi Alizról, a mátészalkai Szamos Gyógyszertár tulajdonosáról és vezetőjéről. Ritka az olyan generációs együttműködés, amelyben férj és feleség őszintén tiszteli és segíti a másikat a közös célok valóra váltásában. Mellettük a feleség két testvére is a Szamos Bt.-ben dolgozik, s lesz, aki majd a hagyományt folytatja, hisz lányuk, remélhetően ugyanilyen jól érzi majd magát a családi vállalkozásban, mint amilyenné azt a szülők tették.

Aliz Rápolton született 1957. november 18-án Erdélyi Gizella háztartásbeli anyuka és Erdélyi László földműves édesapa családjában. Testvérei közül Katalin gyógyszertári asszisztens, – az ő lánya, Katica gyógyszerészhallgató és itt fog dolgozni –, Gizella a mátészalkai kórházban a CT-laborban szakasszisztens. Férje, Katona István, mezőgazdasági gépszerelő technikusnak tanult, ám évek óta a betéti társaság tagjaként nagyon fontos feladatokat old meg, és mindenekelőtt biztosítja a nyugodt hátteret.

Gyermekeiket már felnevelték – István húszéves, a Nyíregyházi Főiskola gazdálkodási szakán tanul, Aliz biológia–kémia tagozaton elsős, és valószínűleg gyógyszerészként éli majd az életét. Még ötéves alig volt, amikor az édesanyja – igaz, akkor kényszerűségből – magával vitte valamelyik patikába és a kislány eljátszadozott a számára érdekes edényekkel, hallotta és megjegyezte a neveket, s mire a pályaválasztás szóba került, a kérdés eldőlt.

Mátészalka egyik szép kertvárosában található a Szamos Patika, Aliz szerint idősek lakta környék. Régebben tisztviselők kaptak szolgálati lakásokat errefelé, s mára családiassá vált a lakókörzet. Kialakult egy törzsközönség, amelynek egyes tagjai még vidékről is bejönnek ide, nemcsak gyógyszerért, hanem jó tanácsért, vagy pusztán a régi ismeretség okán egy kis tereferére. Kikérik Katonáné véleményét, és hallgatnak is rá. Igaz, a tévéreklám nagy úr, de ha valamit a látott információ ellenére ajánl a gyógyszerésznő, neki hisznek a betegek.

Mátészalkán érettségizett 1976-ban, majd a szegedi orvostudományi egyetem gyógyszerésztudományi karán vette át diplomáját 1981-ben. Hazajött, és a Csillag Gyógyszertárban töltött 10 évet, majd a Salvare Gyógyszertárban egy évig gyakorolta hivatását. A közeli Szamosszegen 1993 és ’95 között szolgálta ki a betegeket, s még 1995-ben beköltöztek Mátészalkára. Ezzel egyidőben megnyitotta Őrben a fiókpatikát, s mind a mai napig működteti is azt. Így összehasonlíthatja, hogy egy kis község és egy – hazai mértékkel mérve – közepesen nagy város lakosai mit igényelnek a gyógyszerésztől. Alizkának az a tapasztalata, hogy a gyógyszerésznek ma is megvan a tekintélye, bár ezt nem pusztán a végzettségével, hanem sokkal inkább, empátiájával, hasznos tanácsaival vívja ki magának.

Előfordult mát nem egyszer, hogy a beteg által kért termékek és a recept ugyanolyan hatóanyagú, de más-más nevű készítményt takartak, és Katonáné inkább felhívta az illető figyelmét a fölösleges kiadásra. De arra is tud példát, hogy a vény nélkül vehető patikaszer és az orvos által felírt gyógyszer kölcsönhatása veszélyes lehetett volna a betegre nézve. A tájékoztatás, az egészségnevelés legalább annyira hangsúlyos náluk, mint a gyorsaság. Négy nagykereskedelmi céggel tartanak kapcsolatot, és négy óra alatt megérkezik a megrendelt termék. A hazai palettából 3–4 ezer féléből választhatnak a betegek a helyszínen. S akkor még nem szóltunk a kézzel készített magisztrális szerekről, különösen népszerű közülük a mixtúra, a kénes sampon és a különféle kenőcsök.

A terápiás folyamatban az orvosok számítanak Katonáné szaktudására és véleményére is. A gyógyszerésznő azt mondja, szerencsés, hogy jó kapcsolatot alakíthatott ki a közelben rendelő dr. Ungvári Zsigmonddal és dr. Ilku Magdolnával, valamint Őrben dr. Szabó Évával. Kollegiális jó viszonyuknak a betegek a tényleges nyertesei. Gyakran találkoznak, kicserélik tapasztalataikat az új készítményekről. Soha ilyen széles nem volt a gyógyszerkínálat, hisz az ugyanabból a hatóanyagból készült termékeket a különböző gyártók más-más néven hozzák forgalomba. Tanítja a leendő gyógyszerészeket a szakma alapjaira.

Beszélünk még arról, hogy az eltelt közel negyedszázad alatt nagyságrendekkel nőtt a gyógyszerek ára, kezdve a 70-es években a 2–3 forintostól a 80-as évekre szinte egységesen 10 forintra drágult termékekig. Ma pedig több ezer forintba kerül egy influenzára felírt antibiotikum. Megjelentek és egyre népszerűbbek a gyógytermékek és a csak gyógyszertárban kapható kozmetikumok. Ezért egyre nagyobb szükség van a precíz szaktudásra, ám mit sem érne a tudás, ha nem párosulna empátiával, mert mióta a betegség létezik – s ez egyidős az emberrel – a szenvedő, bajbajutott gyógyírt szeretne lelki, testi problémáira. Ennek szellemében munkálkodnak a Szamos Patikában.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)