Hodász

Rá se ismer Hodászra az idegen, ha régen járt errefelé. Az új építészeti stílusnak megfelelő, többszintes, elegánsra tervezett és kivitelezett családi házak sorakoznak, s köztük az egyik legszebb épület a gyógyszertár. Mintha nem is a kisebbségéről ismert településen járnánk. De érdemes sutba dobni az előítéleteket, és nem a beidegzett, zsigerekbe ivódott képletek alapján véleményt alkotni. Ebben nagy segítségünkre lehet a gyógyszerész, Mikoláné Lengyel Melinda. Ha valaki avatott ismerője a roma származásúaknak, ő az, hisz Nyírkátán született, ahol az elkülönülés és az asszimiláció legalább annyira napi jelenség, mint Hodászon.

A Békés megyei Endrődről származó édesanya, Bulla Margit és az agrármérnök édesapa, Lengyel Lajos családjában született Melinda 1957. szeptember 23-án. Öccse, Zsolt, agráregyetemre járt. Férje, a ramocsaházi református lelkész fia, Mikola András, aki 18 évesen veszítette el az édesapját. Testvéreivel, Istvánnal, Zsuzsával és Évával szeretetben nőttek fel az özvegy édesanya gondoskodása mellett. András műszerésznek tanult és a paksi atomerőműben is dolgozott, már családos emberként. A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban, 1975-ben tett érettségi után asszisztensként kezdte pályáját Melinda. Mátészalkán, a mai Sas Patikában Hajdu Károlyné, Ilonka észrevette benne a magasabb beosztásra való képességet és a tudásvágyat. Ösztönözte, hogy menjen egyetemre. Természetesen a gyógyszerészetet választotta.

Mikoláné nagy szeretettel emlékszik egykori tanítómesterei közül a néhai Szabó Imrére, a megyei gyógyszertári központ egykori igazgatójára, aki még a gyógyszertári asszisztensképzőben oktatta. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán 1985-ben vette át a diplomáját.

A beregi Barabáson kapott állást, de néhány év után komoly döntésre kényszerült: férje a paksi atomerőműben talált állást és kb. négy évig ott telepedtek le. Mindkettejüket hazahúzta a szíve, a tágabb család és az önálló otthont a szűkebb pátriában tudták elképzelni. Megszületett két fiuk, András Lajos, aki az apa és a nagyapa nevét kapta a keresztségben, jelenleg másodikos a nyírbátori Báthory István Gimnáziumban. Az öccse, Bálint Attila, nyolcadikos. A közepes forgalmú gyógyszertár egyfajta információs központnak is számít. A helybeliek fele a cigány kisebbséghez tartozik. Mint arról a gyógyszerésznő beszél: összehasonlíthatatlanul másképp élnek, mint a felmenőik. Számukra az összkomfort már természetes, divatos ruhát és frizurát viselnek. Gyermeket akkor szülnek, amikor tervezik. Olyan házat építenek, amelyről sokan hiába álmodnak. Körükben a csecsemőápolás, a vitaminok ismerete, az egészségügy és a természetgyógyászat alapfogalmai ismerősen hangzanak. Éppen ebből következik, hogy gyakran kikérik a gyógyszerész véleményét, tanácsát. A hodászi patikában rendszeresen, ingyen megmérik a betegek vérnyomását, ellátják őket életmódbeli és a felírt vagy kért patikaszerre vonatkozó tanácsokkal.

A gyógyszerésznő aprólékos, részletekre kiterjedő felvilágosító munkájának eredményeként nem az ára alapján ítélik meg a gyógyszerek hatékonyságát az emberek. Még újságot is ad a kezükbe Mikoláné, hogy a legfrissebb újdonságokról is tájékozódjanak. A szakember azt tapasztalja, hogy a betegek nemcsak meghallgatják az intelmeket, hanem hallgatnak is rá.

Mint mondja, a dohányzás még mindig az egyik leggyakoribb rizikótényező. Hiába csökken országosan a dohányzók száma, a cigány származásúak körében ez a szenvedély teljes körű, a többiek közt is magas a nikotinélvezők aránya.

Hodászon is egyre több az idős, elesett ember, akinek gondot okoz elmenni a patikába. Mikoláné Lengyel Melinda ezt úgy oldotta meg, hogy házhoz viszi a gyógyszert annak, aki rászorul. A fiókpatika Kántorjánosiban található, és nem ritkán a gyógyszer mellett a kocsijába bekérezkedőt is hazafuvarozza.

A Borostyán Gyógyszertár mai épületét 1999-ben, tavasztól őszig húzták fel. Melinda ma már nevetve idézi, hogy 1995. december 2-án, a névnapján, rettentő hófúvásban érkeztek Hodászra. Akkor legfeljebb egy gazdag fantáziával megáldott és kellő elszántsággal felvértezett asszony volt képes a nagyközség központjába modern, tetszetős, a betegeknek is megfelelő és a gyógyszerész családjának is megélhetést nyújtó patikát elképzelni. Szerencsére, Mikolánét nem abból a fából faragták, amely a kifogásokat, hanem amelyik a megoldásokat keresi. Családja is támogatta és mind a mai napig, támogatja törekvései véghez vitelében. Így tudott a gyermeknevelés és a vállalkozásvezetés napi teendői mellett gyógyszerügyi szervezésből szakvizsgázni 1994-ben.

Mindenben segítő partnere a házastársa, aki ha kell, a gyermekek vagy a cég ügyeit intézi. Mindezt úgy, hogy gyakran ingázik és tölt napokat távol a családjától. Útjukat szeretet, megértés és siker teszi megismételhetetlenné.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)