Tircsi Richárd

A Miniszterelnökség főosztályvezetője

Mérk, Vállaj, Budapest

Hosszú és rögös út vezetett a gyökereit kereső fiútól a hivatalos nemzetiségpolitikában segíteni akaró közszolgálati tisztviselőig, de megérte – összegzi eddigi pályáját Tircsi Richárd, a Miniszterelnökség Nemzetiségi Főosztályának főosztályvezetője. Az 1974. augusztus 17-én született, mérki és vállaji kötődésű, ízig-vérig szatmári sváb fiatalembert másodszor kérte fel a Napkori Sváb Egyesület 2018. október 12-én egy személyes hangvételű előadásra.

A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán történelem szakot végzett, és a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola hittanári szakán diplomázott, később mindkét szakból egyetemi oklevelet szerzett előadó a debreceni Svetits Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban 12 évig tanított. Nyolc éve az államigazgatásban dolgozik, a nemzetiségi kapcsolatokért felel: többek közt a hazánkban élő 13 nemzetiség ügyeit is ő karolhatja fel. Szoros német kapcsolatokat alakított ki, a szatmári svábokat képviseli Németországban. Egyúttal kutatja is a magyarországi németek történelmét, ki más lenne erre a leginkább elhivatott, mint akit a származása eleve ezen az úton indított el. Szakmai konferenciákon ismerteti a 300 éves históriát. Könyvet írt a témáról: A pokolnak páratlan birodalmában címmel. Amikor Debrecenben megszervezte a német nemzetiségi önkormányzatot, mintegy előretolt bázist hozott létre a szatmári svábok részére.

A történelmet nem a könyvekből tanulta csupán. Gyermekfejjel szembesült azzal, hogy a nagyszüleit a málenkij robotnak titulált kényszermunkára hurcolták, és a nagymamáját soha nem ismerhette meg, mert ő belehalt a kinn szerzett betegségekbe. Tircsi Richárd sok mindent nem értett diákkorában, hisz az agyonhallgatott személyes tragédiákról még a családokon belül is csak kevés szó esett. A rendszerváltással megnyíltak a képzeletbeli kapuk és zsilipek, és mint az elfojtott indulat, egyszerre tört ki generációk óta először. A szatmári gyökerekkel rendelkező, ám német identitását féltőn óvó fiatalember addig elképzelhetetlen akadályokat léphetett át, már nem kellett hallgatni a származásáról, a kultúráról, a kisebbségi létről. Mint történész és hittan tanár előtt kitárult a világ, kutathatóvá váltak az ősök tettei, gondolatai, emlékei. Tircsi Richárd élete jól példázza, a maga erejéből, sokak gondolatait megfogalmazva, központi akarat által támogatva, milyen eredményeket lehet elérni.

Milyen jól fogalmazza meg a közülünk induló sváb társunk, – bólogattak az idősek – mit érezhettek apáink, nagyapáink, dédszüleink, amikor 300 évvel ezelőtt a Duna mentén elindultak új hazájukba. Az akkori Németország és Magyarország népei kezüket nyújtották egymás felé, és az úton lévők megérkeztek Szatmárba, letelepedtek. A tudomány, a kultúra és a mindennapok területén számos értékkel gazdagították a térséget és választott új lakhelyüket. A sváb Szatmár 32 települése a legszebbek közé tartozott.  Megyénkben csupán Zajtát, Mérket és Vállajt hagyták itt a határokat átrajzolók. Ma már lényegesen könnyebb az új szülőhazai /nemzetiségi?/ identitás ápolása, ennek jó példáját adják a nemzetiségi önkormányzatok és kisebbségi egyesületek által szervezett kulturális programok, a történelem jeles eseményeinek megünneplése, a közös emlékezés. Erre szép példa volt az elhurcolás 70. évfordulója alkalmából 2015-ben Nagykárolyban megrendezett emlékkonferencia és emlékmenet: „Minden településről mi, leszármazottak, gyalog tettük meg az utat az egykori megyeházához, a gyűjtőlágerhez, melynek falán emléktáblát helyeztünk el.” 2018. szeptember 8-án pedig a szatmári svábok is kaphattak emléktáblát a németországi Ulmban, ahol őseik beszálltak a dereglyékbe és elindultak Magyarország felé.

Tircsi Richárd járja az országot, és örömmel látja, mennyi értékkel gazdagítják hazánkat az itt élő nemzetiségek. Ugyanakkor azt sem hallgatja el, hogy milyen pusztítást kellett elszenvedniük a szatmári sváboknak az elmúlt évtizedekben. Diákkorától kezdve feltett szándéka, hogy kutassa ősei emlékét. A származását mindennél fontosabbnak érző, hitét megvalló kutató és államigazgatási szakember érzékenyen reagál mindenre, ami a nemzetiségek életében, mindennapjaiban történik. A nyelvi táborok, a kulturális, gasztronómiai, történelmi, népszokásokat bemutató, ünnepekről megemlékező közösségi programok lehetővé teszik, hogy országhatárokon átnyúló, számos területen megnyilvánuló együttműködést valósítsunk meg. A történelmet átírni nem lehet, az európai országhatárok miatti keserűséget talán oldja a felismerés, hogy kezet nyújthatunk egymásnak, törődhetünk múltunkkal, ápolhatjuk közös jelenünket és formálhatjuk jövőnket. A Napkoron második alkalommal megrendezett sváb nemzetiségi konferencia ismét alkalmat kínált időseknek, fiataloknak a hagyományok megőrzésének kötelezettségére.

Írta:
Tóth Kornélia
Written by
Szerző: 2018. 11. 06.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése