Szabó János

Polgármester

Nyírparasznya

Piciny kis településünk… Gyakran visszatérő mondatkezdés beszélgetésünkben. Szépen formázott szavak jelentős és kevésbé jelentős témákban, és mindannyiszor szeretetet sugároznak. Élő beszédben szép, írott anyagban legalábbis meglepő. Utóbbit abban a beszámolóban látom, mellyel szavait illusztrálja: “ez által nagy mértékben javult piciny településközpontunk esztétikai képe.” A polgármesteri hivatal épületével szemben elhelyezkedő elhanyagolt állapotú tényleges építészeti értékkel bíró magtár épület felújítása volt a cél – egészül ki az egyik tétel a hosszú felsorolásból.

Szabó Jánosnak a mögöttünk csaknem másfél évtized lassacskán történelemmé formálódik, holott kora szerint még akár kezdő is lehetne a politikai pályán. Huszonnégy esztendősen választották meg először. Ebben a műfajban nagyon fiatalon, ráadásul Fidesz színekben és nézetekkel a szocialista érában. Bonyolította a helyzetét, hogy hívei kisebbségben voltak a testületben.

“Sikeres ciklus volt, mert túléltem”, villantja meg humorát. Hátát a szék támlájának feszíti, fejét hátra veti, karját tarkója mögött összefonja, nagyot nevet, de érezhető egy kis keserűség is az arckifejezésében. Nyilván nem csak ennyiről, a túlélésről volt szó, mert a később megvalósult, és a folyamatban lévő beruházások gyökerei, tervei visszanyúlnak azokra az időkre. Kezében a már említett írásos beszámoló – összesodorva… Fejből sorolja a tételeket, a milliókat, amelyek a mához közeledve százmilliókra, félmilliárd fölötti összegekre gyarapodnak.

“Újra cseréltük a régi buszmegállókat”, említ egyet a településképét saját korához közelebb hozó változások közül. “Még az édesapám építette őket a múlt rendszerben”, teszi hozzá. Édesanyja óvónőként a lelki településképet formálta. Alighanem mindketten hozzájárultak ahhoz, hogy gyermekük útja kevésbé legyen rögös azon az úton, amelyen elindult, hogy saját hazájában próféta legyen.

Az úgymond “túlélt” ciklus után már kétszer újravalásztott polgármester immár támogató többségű testülettel együtt munkálkodva lendületesen fejezett be korábban elkezdett projekteket és kezdett újakba. Térfigyelő kamera “szemeitől” kell tartsanak a rossz szándékú emberek Nyírparasznyán. Fontos útszakaszok kaptak új burkolatot, elkészült a csapadékvíz elvezető rendszer, és további “meglepetés projektek” is vártak a lakosságra. A másutt is kedvelt térkövezés itt sem maradhatott el. Maga a polgármesteri hivatal, ahol beszélgetünk, teljes energetikai korszerűsítésen esett át, és ma már méltó módon ad helyet a település elöljáróságának.

Ami, pontosabban “aki” kevésbé változott, az maga Szabó János. A több mint tíz éve vele készült beszélgetést illusztráló képről ugyanazok a mosolygó, egyszersmind elszántságot sugárzó szemek néznek a fényképezőgép lencséjébe. Az egyszerű fekete garbó és a “rövid” haj fokozottan kifejezővé teszi az arcot, ezért kedvelt “eszköz” az előadóművészetben.

“Az emberekben rejlő jóságot kerestem mindig”, mondja kis szünetet tartva. Apró grimaszból vált széles mosolyra. “Különösen olyankor, amikor sokukban csalódtam”. Ugyan, a nagy számok törvénye szerint miért ne szembesülne ilyesmivel egy falu első embere éppen Parasznyán… Ilyenkor segít az a bizonyos elfogultság, amikor ennek ellenére a szíve mélyén megmarad “picinyke településemnek”.

A kis lelki kitérő után ismét a projekteket soroló polgármester szólal meg. Emeli e tétet. “Építjük, és jövőre üzembe áll 600 milliós önkormányzati beruházásunk, egy hűtőház.” Akár el is halványíthatná a már felsoroltakat, ám azokkal együtt igazán grandiózus. Abban a tekintetben pedig párját ritkítja, hogy nem egy távolról jött befektető projektje. Nyírparasznya új üzeme ezzel kis régiója tényezőjévé válik. Fontos partnere a szomszédos város Vaja Mantar nevű cégének termékei tárolásával. Idén az építkezés a település valamennyi közmunkásának elfoglaltságot ad, a későbbiekben pedig a környék termelőinek zöldségét gyümölcsét tárolva növeli azok piacképességét.

Igaz virtuális feladat, sokkal erőt próbálónak tart valami mást. “Küzdök az alulmotiváltság, a hagyományok semmibe vétele, az értékelvűség nehéz térnyerése ellen”, mutat rá arra, mi az, ami visszahúz. Most percekig eltűnik az arcán oly gyakori mosoly. Meglepő mondattal folytatja a tősgyökeres nyírparasznyai. “Lakva ismerjük meg egymást. Még azokkal is, akikről születésük óta tudom kik. Még sem tudtam róluk, hogy nem mindig mozdulnak a hívó szóra, és nem mindig élnek a nyilvánvaló lehetőségekkel.”

“Jó vagyok… bármit létrehozok” győz meg arról a kevésbé lelkesítő tapasztalatok említése után, hogy fiatalos lendülete nem kopott meg a maga mögött hagyott választási ciklusokban, és nem hagy kétséget felőle: a következőt is megcélozza.

“Piciny kis településemen”, egészítem ki. Harsány, felszabadult nevetés a válasza.

Szerző: 2018. 04. 05.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése