Papos

A polgármesteri tisztséget immár tizennegyedik éve betöltő, mozgalmas, esetenként küzdelmes életet élő Kállai Tibor 1947. május 16-án született Paposon. Édesanyja, Milák Emma háztartásbeli, édesapja Kállai Sándor tsz-nyugdíjas volt. Sajnos hosszú évek óta fiuk munkálkodását már csak odaföntről figyelhetik. Ma még élő testvérei, Emma, Irénke, Éva, valamennyien családosok, s Éva kivételével az ország más-más részein szorgoskodnak szeretteik körül. Sándor testvérük pedagógus volt, aki 54 évesen végleg itthagyta őket. Felesége, Jászovics Ilona, pedagógus, az alsósokat tanítja a paposi iskolában. Idősebb gyermekük, Andrea az ügyészi pályát választotta, ma Debrecenben él és dolgozik. Fiuk, Tibor, még a fészekrakás elején tart. Nejével együtt a közeli Mátészalkán lakik.

Kállai Tibor az érettségit a mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Technikumban tette le 1965-ben. Ezt követően egy sikertelen egyetemi felvételi után hívták be sorkatonai szolgálatra a BM Határőrség kötelékébe. Leszerelése után a jármi Alkotmány Mgtsz-ben kapott munkát. Előbb mint gyakornok, majd brigádvezető, később ágazatvezető volt. 1978-ban kezdett politikai munkával foglalkozni, amit különböző szinteken és beosztásokban 1989-ig végzett. Időközben levelezőn üzemszervező diplomát szerez a gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolán, 1990-ben.

A rendszerváltozás első évében keresték meg, azzal, hogy lenne-e a falu első embere. A felkérésre igent mondott, s az őszi önkormányzati választásokon, független jelöltként, valamennyi ellenfelét maga mögé utasítva lett Papos polgármestere.

Kállai Tibor nehéz örökséget vett át annak idején. Papost mint „zsákfalu”-t ismerték, hiszen innen nincs továbbvezető út. Ez a bezártság, az igen gyenge, 3,6 aranykorona értékű földek, az infrastruktúra komoly hiányosságai, a nagymértékű, közel 50 százalékos munkanélküliség, az ipari üzemek hiánya csak nehezítették az itt élők mindennapi létezését, megélhetését. De a paposi embereket nem a feladós fajtából faragták. Mindennel megpróbálkoznak, amivel csak egy kicsit is tudnak javítani sorsukon. Miután a föld elsősorban zöldség- és gyümölcstermesztésre alkalmas, hát azt csinálják, követve a paci igényeket. Régebben dohányt, burgonyát, szamócát, almát, ma inkább meggyet és 60 hektáron dinnyét termesztenek. A természetes vizek hiányát a saját leleményességükkel pótolják, megoldva így a vízigényes növényi kultúrák öntözését. Az állattenyésztés a környéken sosem volt igazán jövedelmező, így csak kevéske juhot, saját családi szükségletre sertést, baromfit tartanak.

A falu sajátos helyzetéből eredően az oktatás és az egészségügyi ellátás a közeli Jármi községgel közös. Az alsósok Paposon, a felső tagozatosok Jármiban járnak iskolába. Neve ellenére a falunak nincs ott lakó papja már több mint harminc éve. A három felekezet hitéletének irányítását máshonnan érkező lelkipásztorokkal oldják meg. Kállai Tibor kérésünkre sorolja az eltelt évek alatti sikereit és kudarcait. Hosszú éves törekvéseik ellenére sem tudták elérni a falun átvezető 4106-os számú országos összekötő út szilárd burkolattal történő ellátását, annak ellenére, hogy erre többször kaptak komoly ígéretet. Ez a mai napig a legfájóbb pont a paposiaknak, hisz így a bezártságuk megmarad, a nyitás önerőből megoldhatatlan feladat a számukra. Reményt az épülő új autópálya nyújt csupán, de a nyomvonal körüli huzavona csak árt törekvéseiknek.

Az „élhető falu” megteremtése a polgármester úr szerint részben már sikerült, hisz a település lélekszáma nő, annak ellenére, hogy az idén eddig 11 halálesetre csak egy élve születés jutott. A kertvárosi jelleg kialakulása talán meghozza számukra a fejlődés, a nyitás lehetőségét. Ezért az infrastruktúra fejlesztésére igen nagy gondot fordítanak. Kiépült az út-, a gázvezeték-, az ivóvízhálózat. A szemét- és a szennyvízgondokon központilag segítenek. Az egyházi tulajdonú temetőben ravatalozót építettek. Törekvéseik sikerét, elfogadottságát jelzi az, hogy az általános iskolát befejezők valamennyien a közeli településeken tanulnak tovább és egyre többen visszatérnek közülük szülőfalujukba családot alapítani.

A falusi turizmusra nyitva 2003 augusztusában első alkalommal ÖKO-fesztivált szerveznek azzal a céllal, hogy az Európai Unió felé haladva ne maradjanak ki azokból a lehetőségekből, amik megragadása nélkül továbbra is a külvilágtól elzárva élnének. A faluról frissen készített, ízléses képeslapok, kiadványok, prospektusok terjesztésével pedig a figyelmet szeretnék magukra felhívni.

Kállai Tibor polgármester, amikor jut rá idő, szívesen olvas, fejt meg rejtvényeket és szenvedélyesen fényképez. Mindennapi életét a rábízott falu gondjainak-bajainak orvoslása, az újabb és újabb kitörési lehetőségek kutatása jelenti. Egész lényéből érződik a gondoskodó vezető felelőssége, tenni akarása. A paposiak 1990-től jól választanak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)