Nyírparasznya

Nyírparasznya polgármestere már augusztusban megfogalmazta, hogy az októberi választáson nem indul. Pethő Sándor egy parasztcsalád hatodik gyermekeként Nyírparasznyán látta meg a napvilágot. Mátészalkán a mezőgazdasági technikumban érettségizett. Az akkori viszonyoknak megfelelően, szatmári termelőszövetkezetekben, vállalatoknál dolgozott számviteli területen. 1968-ban nősült, házasságukból egy fiú született, aki érettségizett szakmunkás, fuvarozó egyéni vállalkozóként dolgozik, felesége tanítónő, két gyerekük van, és egy leány, aki tanárképző főiskolai végzettséggel az óvodában dolgozik. Mindig parasznyainak érezte magát, dolgozzon bár Fehérgyarmaton, Tunyogmatolcson vagy éppen Zsarolyánban. A nyolcvanas évek közepén végleg hazaköltöztek. Tanácstagnak, majd elöljárónak választották. Ugyanis előbb pályi, majd Vaja társközsége voltak. Lépésről lépésre haladva igyekeztek változtatnia mostoha körülményeken. A széntüzelésű kályhák helyébe villanykályha került az iskolákba. Egészséges ivóvízhez jutott a lakosság. A rendszerváltáskor polgármesternek választották. Ekkor még főkönyvelőként dolgozott Mátészalkán.

– A megtisztelő feladatot társadalmi megbízatásként, díjazás nélkül vállaltam. Saját erőből új, korszerű rendelőt építettünk, szolgálati lakással. Az óvoda és napköziotthon működését új konyha létrehozása tette zavartalanná. A második ciklusban a település belső útjai pormentesítése volt a cél. Egy kápolna átalakításával ravatalozót alakítottunk ki. Kölcse és térsége társuláshoz csatlakozva 1996-ban vezetékes gázhoz jutott a lakosság. Kiépítettük a telefonhálózatot.

Egészségi állapota annyira megromlott, hogy 52 évesen leszázalékolták. A falubeliek azonban úgy vélték, szükség van rá. Így 1998-ban – vonakodása ellenére – ismét megválasztották.

– 2001-ben megvalósítottuk a szennyvízberuházást, 1 milliárd 300 millió forintból. Szamosszeg és Nagydobos községekkel együtt nálunk is be van hálózva minden utca. Kiszélesítettük, felújítottuk, leaszfaltoztuk az Ópályi felé vezető utat. A régi orvosi rendelőből az időseknek otthont építettünk. Vásároltunk egy kisbuszt. Tájházat alakítottunk ki a község közepén, egy régi portán.

Pethő Sándor mindig többes szám első személyben fogalmazott. Szerencsére talált segítőket. Szabó Jánosné óvodavezető tősgyökeres nyírparasznyai. Itt járt általánosba. Mátészalka gimnáziumában érettségizett 1968-ban. Szükség volt arra, hogy pénzt keressen. Így képesítés nélküli óvónő lett Hodászon. Férjhez ment. Első gyermekük születése után iratkozott be a szarvasi Óvónőképző Főiskola levelező tagozatára.

Harminc éve diplomázott. Ópályiba került, majd szülőfalujába. Megszületett második gyermekük. Évekig a vezető óvónő helyettese, 1998-tól az óvoda vezetője. Természetesen, hogy a kisgyermekek nevelését tekinti legfontosabb feladatának, de aktívan bekapcsolódott a település közéletébe is.

– Mi év elején személyesen megyünk el minden óvodaköteles gyermek családjához. Óvodánk nyitott és fogékony bármilyen szülői kezdeményezésre, ötletre. A személyes problémákról, gondokról így első kézből szerzünk tudomást. A Nyírparasznya Közoktatásáért Közalapítvány Kuratóriumának tagja lettem.

Laczkó Istvánné Szamosszegen született. Ő is az Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett, majd a Nyíregyházi Tanítóképző Intézetben diplomázott. Tarpán kezdett, s 34 évvel ezelőtt Nyírparasznyára került, és itt is maradt. ’69-ben ugyanis házasságot kötött (Judit lányuk jogász, Andrea orvos-belgyógyász, Klára agrármérnök). Kisfelmenő rendszerben harmadik-negyedik osztályban magyar nyelvet és testnevelést tanít.

– A tantestületben 20 évig voltam szakszervezeti bizalmi, 10 évig igazgatóhelyettes. ’85-ben miniszteri dicséretet kaptam, négy éve tanácsosi címet. Hat évig voltam községi könyvtáros, illetve 2 évig iskolai könyvtáros. Több, munkámat segítő képzésben vettem részt (könyvtáros, számítástechnika, magyar). Az 5 éve létrehozott közalapítvány kuratóriumában örömmel vettem részt. Úgy érzem, igazi nyírparasznyai lettem az eltelt évtizedekben. Örülök, hogy hozzájárulhattam a település fejlődéséhez. Nem tettem látványos dolgokat, csak sokat dolgoztam.

Pethő Sándor előkészítette munkatársaival a polgármesteri hivatal bővítését célzó pályázatot. A megyei fejlesztési tanács ezt befogadta. Itt tartották a 2002/2003-as tanévnyitó ünnepséget, miniszteri vendéggel. Korábban is pályáztak oktatási centrum építésére, hiszen három iskolában 9 tanteremben tanítanak. Most a 350 milliós objektum építésére megalapozottan számíthatnak. Egy kicsit jelképes, hogy a megfáradt Pethő Sándor átadta helyét egy fiatal, tettre kész polgármesternek. A megválasztott testületet továbbra is igyekszik segíteni. Okkal bízik abban, hogy miként őt, utódját is olyan lelkes pedagógusok segítik majd, mint Laczkó Istvánné és Szabó Jánosné.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)