Mátészalka

Szatmár „fővárosában”, a házak egyhangú rengetegében – azok ellensúlyozására és a lélek felvidítására – áll egy igényesen kivitelezett, minden részében szemet gyönyörködtető épület. Ez a Salvare Patika, ami az Eötvös u. 1. sz. alatt található. Az ajtón belépve, már az első pillantásra is, évszázadokat megyünk vissza az időben az elénk táruló, minden képzeletet felülmúló látvány hatására. Az egykori klasszikus mecénások keze nyomát egyaránt magán viseli a gyógyszertár valamennyi helyisége és annak berendezése. Ezt a „tündérbirodalmat” irányítja a kótaji születésű Szondi Ferencné, akit 1954. május 18-án Balogh Berta és Lakatos András gyermekeként, Lakatos Juliannaként anyakönyveztek. Egyetlen testvére, Ildikó, ma Ausztrália híres nagyvárosában Sydney-ben él. Követve a családi hagyományokat, ő is gyógyszerészként teljesíti az élettől reá rótt kötelezettségét.

Julianna férje, Szondi Ferenc, 52 éves agrármérnök, aki a százhektáros családi gazdaság teljhatalmú vezetője és irányító szakembere egyben. Leányuk, Judit, húszévesen az édesanyja nyomdokain járva, a Szegedi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karának másodéves hallgatója. Fiuk, a család legmagasabb tagja, 17 éves és biológia–kémia szakos, harmadik osztályos gimnazista. Teljesen véletlenül ő is gyógyszerész szeretne lenni az érettségi után.

A gyógyszertárvezető asszony az 1972-ben, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban letett érettségi vizsgáit követően a Szegedi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karán folytatta a tanulást. Az 1977-ben kézhez kapott diplomájával lépett be a híres debreceni Kígyó Patika ajtaján, ahol beosztott gyógyszerész lett. Ebben a mindenki által elismerten „műhelynek” nevezett létesítményben három éven át szorgalmasan bővítette elméleti – és főleg – gyakorlati tudását. A debreceni kezdeti időszak után két éven át a hajdúnánási patikában dolgozott.

1982-ben, házasságkötését követően kerül Nyírmeggyesre, és 1990. június 15-én a megyében elsőként, az országban ötödikként nyitotta meg a kisegítő gyógyszertárat. Az 1992-es újév már Mátészalkán találja Szondi Ferencnét, aki január 15-én előbb az Eötvös utca végén, majd később, 1996 szeptemberétől a mai helyén, az 1. sz. alatt lévő épületben nyitja meg magán patikáját.

Pályája kezdetére visszatekintve mondja a gyógyszerész asszony, hogy akkor nem igazán vették jó néven a létezését. A befogadásért, az elismerésért meg kellett küzdenie. Nem egyszer kérdezték meg tőle a hivatali „hatalmasok”: Hol van az a Nyírmeggyes?… A szükséges gyógyszerekhez nehezen, minden követ megmozgatva, a hivatali bürokrácia elkerülhető lépcsőit kiiktatva jutott csak hozzá. Az akkori havi egyszeri gyógyszerrendelési lehetőség sem mozdította előre a lakosság által méltán elvárt gyors és szakszerű kiszolgálást. Rendszerint a dokumentálhatóan kért gyógyszermennyiségnél kevesebbet kapott, s a remélt készítmények sosem akkor érkeztek, amikor azokra igazán szükség lett volna.

– Napjainkra előnyösen változott a helyzet –, mondja mosolyogva. – Ma a rendelt és kért gyári készítményeket az érintett nagykereskedők 6, de legkésőbb 24 órán belül leszállítják a rendelt mennyiségben és kiszerelésben.

A lakosság egészségével kapcsolatosan azt említi meg, hogy szerinte az elöregedés jellemzi a térséget. Továbbra is a magas vérnyomás, valamint a szív- és érrendszeri betegségek dominálnak. Szintén előre kiszámítható a gyerekek nyári hasmenéses, valamint az őszi-tavaszi megfázásos megbetegedésének hulláma.

A gyógyszerfogyasztással kapcsolatosan szól arról az észrevételéről, hogy a közgyógyellátási igazolványra térítésmentesen kapható gyógyszerek forgalma indokolatlanul magas. Amint kikerül egy készítmény ebből a körből, a fogyasztása szinte nullára esik vissza.

Korunk jellemző betegségeként említi meg a gyógyszerész asszony az idegi- és pszichés megbetegedések érezhetően nagy mértékét. A munkanélküliség, a családokban meglévő mindennapos feszültségek oldását ő, a saját szerény lehetőségeivel csak enyhíteni tudja. Nagyon sokan keresik meg lelki bajaikkal és már azt is megköszönik, ha meghallgatja azokat.

Gyógyszertára forgalmáról annyit mond, hogy abban 7–8 ezerféle terméket tartanak rendszeresen. Emellett gyógyhatású és gyógynövény készítményeket is árusítanak. A legújabb Vichy-termékeket is forgalmazzák.

Szondi Ferencné tervei között az egészségben végzett munka, a gyerekei pályára állítása mellett a szigorodó feltételeknek megfelelés szerepel. Szabadidejében besegít férjének a családi gazdaságban. A lehetőségekhez képest együtt üdül a család, s a szülők támogatása és látogatása is rendszeres.

Az elismerésről szólva csak annyit mond, neki az annak számít, ha a betegek gyógyultan visszatérnek, s megköszönik a szert, ami használt. Akkor érzékenyül el igazán, ha azt hallja: ide jó visszajönni, mert itt olyan kedvesek…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)