Hodász

A Mátészalkáról Debrecenbe vezető úton, nem sokkal Nyírmeggyes után tábla hívja fel a figyelmet a Viktória Ápoló-gondozó Otthonra. A főútról betekintve azt hihetné az idegen, egy faluba vezet az utcácska. S feltételezésének akár lehet is alapja, hisz nem egy szatmári településen kevesebben élnek, mint a Viktóriában. A 220 férőhelyes intézmény igazgatóját az egykori Tarnai birtok kastélyépületének egyik helyiségében találom meg, ahol fehér köpenyes nővérkék veszik körül. Mint később kiderül, épp a napi munkaeligazításra érkeztem. Mert Bíró István – a megszokottól kommunikatívabb intézményvezető – napjában többször is megbeszéli a teendőket a lakókkal foglalkozó munkatársakkal.

– A személyes kapcsolat semmiféle szigorral nem helyettesíthető – vallja, s maga is gyakran megfordul a gondozottaknak kialakított lakóotthonokban.

Végigvezet a parkok, fás ligetek között kialakított intézményen, s bár a terület nem kicsi, utunk mégis irreálisan sokáig tart. Szinte minden épületről, kertről, sportpályáról mesél valamit. Emlékeket, élményeket, amelyekből akad bőven, hisz megalakulása óta vezeti az intézményt.

– Az egész életemet a szociális szférában töltöttem. Érettségi után a Mátészalkai Városi Tanács szociális csoportjánál lettem előadó, majd a győrteleki szociális otthonban kaptam állást. Tizenhat évet töltöttem ott, a legkülönbözőbb beosztásokban. Szerettem, és a mai napig szeretek emberekről gondoskodni, valami pluszt adni nekik, legyen az a segítség szellemi, vagy kézzel fogható dolog.

Győrteleken például kiépítette az intézményi rádiót, amelyet a lakók munka közben és szabadidejükben egyaránt szívesen hallgattak. Alkalmi mozit is szervezett egy sok utánajárással megszerzett vetítőgéppel. Az ambiciózus fiatalember híre eljutott Gaál Ibolyához, a megyei tanács egészségügyi és szociális csoportjának vezetőjéhez is, aki jutalmul elvitte egy olyan országos szakmai konferenciára, ahová csak vezetők jutottak el. S az a néhány nap nem telt haszontalanul. Figyelt, tapasztalt, ismerkedett. 1983-ban felkérték az induló hodászi szociális otthon vezetésére.

– Az akkori főnökömmel terepszemlét tartottunk, s nem találtunk mást, mint romos épületeket, derékig érő füvet – emlékszik vissza a Viktória történetének első pillanataira.

Bíró István mindig kacérkodott a kihívásnak tűnő feladatokkal, természetesen az igazgatói megbízást is elfogadta. A gyorsan elkészített tanulmányterveket gyors kivitelezés követte, s 1983 végén már fogadta első lakóit az intézmény. 1986-ra az építkezés teljesen befejeződött. Azóta tizenkilenc funkcionális épületben látja el a tizennyolc éven felüli foglalkoztatható pszichiátriai betegségben szenvedők gondozását, terápiás célú foglalkoztatását. A személyiség alkotó erejét felébresztő, a pszichés feszültséget oldó, élményt keltő tevékenységek egész sora vált gyakorlattá az évek során. Hagyománnyá vált az évről évre megrendezett sportverseny, amelyre meghívást kapnak a megye más hasonló jellegű intézményei is.

Kulturális csoportjuk részt vesz az országos megmérettetéseken, ahol színvonalas műsorukkal mindig az élmezőnyben végeznek. Az otthonban rendszeres adást sugárzó rádió működik, a műsorszerkesztésbe bevonják az ahhoz kedvet érző gondozottakat is. Hasznos információkat tudhatnak meg az intézmény saját készítésű újságjából is.

A foglalkoztatható lakók munkaterápiás foglalkozás keretében kábelmentést, ládaszegezést, rongyszőnyeg-készítést végeznek, amely a terápiás célok mellett némi kereseti lehetőséget is biztosít.

A színvonalas szakmai munka, gondozás mellett azonban gondot fordítanak az intézmény épületeinek karbantartására, és a személyi állomány továbbképzésére is. E tekintetben elől jár az igazgató, aki elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát, majd a KLTE posztgraduális mentálhigiéné-képzésében vett részt.

Az elmúlt években megvalósult a konyha rekonstrukciója, a kastély állagmegóvó felújítása, az egészségügyi blokk korszerűsítése, illetve a fűtésrekonstrukció. Kialakítottak két félutas házat, ahol az önálló, önellátó élet alapjait tanulhatják meg a kevésbé súlyos állapotú lakók. A gondozottak elhelyezésére szolgáló épületek egy része azonban alapozatlan vagy nem megfelelően alapozott, a falak vizesednek, a vakolat mállik. Elavultak a nyílászárók is, s a lakószobák túlzsúfoltak. Az intézmény vezetője a teljes rekonstrukciót tűzte ki célul, amelyhez jelentős állami támogatásra pályáznak.

– Amennyiben ezt sikerül megvalósítani, elmondhatom, hogy bábáskodtam az otthon létrehozásánál, s részese voltam újraéledésének.

Bíró István munkájához a harmonikus családi hátteret ugyancsak a szociális gondoskodásban dolgozó felesége, s két főiskolás gyermeke, Éva és Tamás biztosítják. A jó humorú, sportszerető igazgató az intézmény-rekonstrukciótól már csak egy dolgot szeretne jobban: nagyapává válni.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)