Mátészalka

A szó legszorosabb értelmében az óvodában nőtt fel Szamosi Istvánné született Reményi Éva, a mátészalkai Egyesített Óvodai Intézmények helyettes vezetője. Édesanyja, lánykori nevén Csongrádi Magdolna 37 éven keresztül a mérki, majd a vállaji óvodát vezette, és kislányát már nyolc hónapos korban bevitte az óvodába. A mama is a legkiválóbbak egyike, hiszen a Kiváló Óvónő kitüntetést a megyében elsőként vehette át. A papa, Reményi József orosz–történelem szakos tanárként szerzett magának szakmai és emberi hírnevet. A négyévnyi hadifogság alatt megtanult oroszul, és itthon már a kántortanítói oklevél után főiskolán szerzett diplomát. Megsüvegelték a szülőket nemcsak Mérken és Vállajon, hanem egész Szatmárban, de még a megye határain túl is. Értékeket őrző és arra büszke családban eszmélt a világra Éva, és nem véletlen, hogy ő is ezeknek tulajdonít fontosságot. Férje, Szamosi István magyar–népművelés szakos tanár, évek óta újságíró, lapkiadó, a Szatmári Szó nevű lap kötődik a nevéhez. Házasságukból két gyermek született, Dóra a hajdúböszörményi óvónőképzőt végzi – ő a harmadik generációs óvónő lesz a családban –, míg István magyar–kommunikáció szakon a Nyíregyházi Főiskolán tanul. Tanárnak készül, akárcsak a nagyapja, apja életpályája alakult. Van még óvónő a családban, Éva sógornője, Reményi Józsefné Vállajon óvodapedagógus.

A nagykállói Budai Nagy Antal – akkor óvónői szakközépiskolában – érettségizett 1975-ben, majd rögtön Mátészalkára került. Közben elkezdte főiskolai tanulmányait, és 1978-ban vette át a diplomáját Hajdúböszörményben. Mátészalkán a Keleti lakótelepen a 6-os óvodában 5 évig dolgozott, majd az Alkotmány utcai intézmény lett a második otthona. 1996-tól az egyesített óvoda helyettes vezetője, 2002-től pedig az egyik óvodát vezeti.

Ízig-vérig óvodapedagógus. Csak irigyelni lehet azokat a kisgyerekeket, akiket olyan pedagógus és ember ismertet meg a világ csodáival, mint Szamosi Istvánné. A városközpontban „panelgyerekek” – köztük 41 cigány – jár az óvodájukba. A 216 beiratkozott gyereket 33 dolgozó – 16 óvodapedagógus, 8 dajka és a technikai dolgozók – látják el. Lakóhelyi sajátosságaikból fakad az óvoda szakmai programja, a Négy évszak. A környezeti nevelést, a környezet védelmét és az egészséges életmódot tartják a legfontosabbnak a program kitalálói. Ebben a tervezésben oroszlánszerepet vállalt Szamosiné Éva. Az 1999-től bevezetett helyi nevelési program, az eltelt négy év alatt, bebizonyította, hogy fontos témát választottak, és a célok eléréséhez eredményes módszereket választottak. Például megemlékeznek a Víz Világnapjáról, műsort állítanak össze a Föld Napjára, még az október 4-én megtartott Állatok Világnapja sem kerülte el a figyelmüket. A galambreptetéstől a képkiállításig, a bálozástól a szülőkkel közösen szervezett kirándulásig szerteágazó tevékenységet folytatnak. Szamosiné igazi jó gazda módjára igyekszik megfogni a pénzt, és minden lehetséges pályázaton szerepelnek. A közelmúltban a Közoktatási Közalapítványtól 500 ezer forintot nyertek, amelyből az elavult fémjátékokat a környezetbarát fára cserélik. Ebben sokat segít nekik Schmidt Sándor népi fafaragó művész.

A szakma művelését sok új ismerettel oldja meg az óvónő. Elvégezte a BME közoktatás-vezetői kurzusát, valamint közoktatási szakértői vizsgát tett. Sokszor a szülőkkel kell nagyobb harcot vívnia, hisz alig engednék gyereknek lenni a csemetéiket. Elvárásaik alapján németet, angolt, néptáncot tanulhatnak és még plusz testnevelést is szerveztek az intézmény falai között. Az egészséges életmódra nevelést kiemelten kezelik, megismertetik a gyerekeket a főzelékekkel, a zöldség- és a gyümölcssalátákkal.

Szamosinét nemcsak a városban, hanem a megyében és annak határain túl is arról ismerik, hogy szenvedélyesen gyűjti a babákat. A 300 baba a világ minden tájáról érkezett és jól reprezentálja a gyermekeknek a világról alkotott képet, valamint hűen mutatja be azt a kultúrkört, amelyet megtestesít. Nézegetjük a szebbnél szebb darabokat, amelyeket Éva kelt életre, az eldobott, kiselejtezett babákat kitisztítja, ruháikat kimossa. Már az óvoda folyosói is megteltek a babákkal. Mellettük népi fajátékokat, babakocsikat, egykor használt tárgyakat, például mángorlót ment meg az enyészettől.

S ha úgy gondolja, hogy a fáradtságot el kell űznie valamivel, előveszi a tűgobelint, és valami hihetetlen aprólékossággal szinte, tűvel és fonallal rajzolja meg a képet. Nem túlzás, műalkotások ezek. Az már csak a szülei és a múlt iránti tiszteletének a jele, hogy apja emlékére oklevelet, aranygyűrűt és medált ad át minden évben a pedagógiai területen kiemelkedőknek Vállajon. Ezer dolog foglalkoztatja, a nőegylettől a német kisebbségi önkormányzatig. Csodálatos ember, környezete méltán büszke rá.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 16. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)