Nyírcsaholy

Gyermekek százai nőttek fel keze alatt az elmúlt harmincöt évben. A legszebb hivatást választotta, óvónő lett. Ma már a Nyírcsaholyi Napközi Otthonos Óvoda vezetőjét tisztelik Madarasi Istvánnéban, de egykori kisóvodásainak ő most is a kedves Rozika néni. Meleg nyári délutánon érkezem az intézménybe. Széles mosolyú, elegáns hölgy siet elém a folyosón. Egészen halkan váltunk néhány szót, a legkisebbek már a délutáni pihenőt töltik a szomszédos csoportszobában. Irodájába érve hellyel kínál, s beszélgetni kezdünk. Kedves gyermektörténeteket mesél, szavai nyomán megelevenednek előttem az óvoda meghitt hangulatú ünnepségei, a közös kirándulások, s megannyi élmény. Olyan szeretettel beszél a gyermekekről, ahogyan csak az tud, aki valóban hivatásnak tekinti munkáját. Firtatom, honnan ez a lelkesedés? A válaszért fél évszázadot utazunk vissza az időben.

– Nyírcsaholyban születtem 1947 szeptemberében, hatgyermekes család hatodik gyermekeként. Soha nem unatkoztunk, mindig volt kivel játszani, később a problémákat megbeszélni. Az utcánkban is igen sok fiatal volt, akikkel szívesen töltöttem időt. Már akkor elhatároztam, óvónő leszek.

A középiskola befejezése után képesítés nélküli óvónőként kezdte pályáját szülőfalujában, Nyírcsaholyban. A gyermekek iránti szeretete, rajongása tartotta meg a pályán. Időközben diplomát szerzett a Szarvasi Óvónőképző Főiskolán, természetesen levelező tagozaton. S bár nem volt könnyű egyidőben helyt állni a munkahelyen, a családban és az iskolában, Madarasi Istvánnénak, aki önmaga továbbképzésére mindig nagy hangsúlyt fektetett, sikerült.

– Mindenkitől lehet valamit tanulni, ha nyitott szemmel jár a világban az ember – vallja, de tapasztalatai mellett az elméleti képzésre is nagy hangsúlyt fektetett 1985-ös intézményvezetői kinevezése után.

1987-ben fejezett be egy kétéves, intenzív óvodavezetői tanfolyamot, 1988-ban munkajogi továbbképzésen vett részt, 1990-ben pedig Az óvodai nevelés továbbfejlesztésének fő irányai című kurzus hallgatója volt. Elvégezte az óvodai pedagógiai program elkészítését segítő tanfolyamot, részt vett a minőségbiztosítás az intézményekben elnevezésű továbbképzésen, s a Területi Vezetői Munkaközösség tagjaként évek óta számos ismeretterjesztő előadáson vett részt.

Hasonlóan nagy hangsúlyt fektet a vezető munkatársai továbbképzésére. Irányítása alatt négy középfokú végzettségű óvónő szerzett szakirányú diplomát, így ma már az intézmény mind a kilenc óvónője főiskolai végzettségű. A dajkák dajkaképzőt végeztek, s természetesen az óvodához tartozó konyha vezetője is rendelkezik az élelmezésvezetői képesítéssel. Az intézményvezető a személyi feltételek tökéletesítése mellett a tárgyi feltételek biztosítására is hangsúlyt fektet.

– Szerencsés helyzetben vagyok, mert önkormányzati képviselőként már második ciklus óta közvetlenül felvethetem az óvodát érintő gondokat, problémákat a falut vezető testület előtt. A fenntartóval való kiváló együttműködésünk eredménye, hogy ma már egy igazán korszerű intézményt tudhatunk magunkénak, amely száz óvodás második otthona. Az óvoda épülete 1984-ben készült el, majd tíz évvel később új csoportszobákkal, konyhával és ebédlővel bővült – meséli a vezető, s mivel idő közben a délutáni pihenő véget ért, meg is tekinthetem a helyiségeket.

A barátságos csoportszobák falait gyermekrajzok, s az óvónők segítségével az apróságok által készített tárgyak díszítik. Az épületen végighaladva tágas udvarra érkezünk, ahol meglehetősen új fajátékok és KRESZ-park biztosít kellemes időtöltést a gyermekeknek.

– Ezt mind jótékonysági bálok bevételéből sikerült beszereznünk. Sajnos a költségvetés ilyen jellegű beruházásokra nem ad lehetőséget, a szülők, a falu lakói és a vállalkozók azonban támogatják az intézményt – meséli Madarasi Istvánné a gazdag udvar történetét. Mindemellett a pályázatfigyelésre és -írásra is szentel időt a vezető, s az így szerzett pénzt hasznos, a gyermekeket szolgáló eszközökre költik.

Az óvoda helyi nevelési programja, a „Nyitnikék” 1999-ben készült el. A környezeti nevelésre épülő személyiségfejlesztő program a helyi sajátosságokat veszi alapul. Kiemelt feladatként kezelik a természet megbecsülésére és a környezetvédelemre nevelést, alapelv: a gyermekek tapasztalat útján tegyenek szert minél több ismeretre. Ezt segíti a számos túra és kirándulás, amelyet minden évben megszerveznek a pedagógusok. Az intézmény programjainak a szülők is aktív résztvevői, így még szorosabb a család és az óvoda közötti kapcsolat, amelynek haszonélvezői természetesen a legkisebbek.

Madarasi Istvánné szívesen olvas és kézimunkázik amikor ideje engedi, de intézményvezetőként és családanyaként ritkán van ideje kedvteléseire. A férje hét évvel ezelőtti halála óta még több feladat hárul rá a családban, amelynek a rá jellemző precizitással igyekszik megfelelni. Ma két fiával él. Krisztián huszonhárom, Norbert huszonkét éves, mindketten tanulnak még.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)