Jakabné Zajti Tünde

Óvodavezető

Ököritófülpös

Menedzser szemlélet nélkül a társadalmi munkamegosztásban egyre kevesebb helyen lehet boldogulni – szűröm le szavaiból. Még a kisdedóvóban sem, ahol persze ebben a mai világban is mindent megelőz a gyermeket szerető alaptermészet.

Nyár közepe lévén zárva van az intézmény, de csak az óvodások számára. Hagyománnyá alakult immár, hogy ilyenkorra időzítik a nagyobb javításokat, a kisebb horderejű felújításokat. Az óvodavezetőnek tehát nem kevesebb a munkája, figyelnie kell mindenre.

– Egy régi épületben vagyunk, a legjobb megoldás egy új építése volna – foglalja össze álmait és vágyait Jakabné. Hozzáteszi – pályáztunk, pályázunk a szükséges források megszerzésére. Eddig nem sikerült, de egy pillanatra sem mondunk le róla.

Otthonának hűvös nappalijában beszélgetünk. Odakinn bágyasztó a hőség, hétágra süt a nap. Látom az arcán, jólesik egy kicsit megpihenni. Az óvodai munka időszerű kérdései között elhangzik, hogy már több mint huszonhat esztendeje dolgozik ott.

– Tősgyökeres ököritói vagyok – lép vissza az időben, ha már az életrajzi adatoknál tartunk. 1968 augusztus 15-én születtem. Édesapám három évtizeden át a Szatmár Bútorgyár egyik telepének üzemvezetője, majd a mátészalkai ipari szakközépiskola gyakorlati oktatója volt. Édesanyám a helyi leánynevelő intézetben dolgozott.

Ebből az utóbbi információból talán már le is lehet vezetni vendéglátóm vonzalmát jelenlegi hivatásához. Az érettségi után ugyanis óvónőképzőbe jelentkezett, és egy év szekszárdi egy év nyíregyházi tanulás után megszerezte a diplomáját. Az eltelt negyedszázad megkoronázása, hogy tavaly óta az intézmény vezetője.

– Ennyire azért nem egyszerű – mosolyog szerényen. – Előtte elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatás szervező szakát, ami nélkül nem is pályázhattam volna. Egy ilyen pályázat elnyerésében ugyanilyen fontos szempont, hogy az én életem a településen élők előtt nyitott könyv – elfogadnak a szülők. – Ennél a mondatnál megáll egy pillanatra, aztán folytatja – A szülők, akik közül nem egyet negyedszázada pici gyerekként gondoztam, ma pedig az ő gyereke jár hozzánk.

A röpke nosztalgiázás után az intézmény jelen idejéhez térünk vissza. Négy csoportban 83 gyermek jár az ököritófülpösi Gyöngyszem Óvodába. Ezt a nevet választották, amikor leváltak a Németh Lili Általános Iskoláról. Volt ez a létszám 104 is egy esztendőben. Tizenhárom főből áll a gondozók közössége. Nyolc óvónő, négy dajka, és egy pedagógiai asszisztens a szakmai struktúra megoszlása. A község apróságai közül akad, akit Mátészalkára, vagy a szomszédos Géberjénbe írattak a szülők. Rápoltról viszont hat kicsit hoz be reggelente a busz egy dajka kíséretében.

A Gyöngyszem Óvodába járó gyermekek ügyességét, nevelőik munkájának eredményességét a falu lakói karácsonykor közvetlenül is szemügyre vehetik, hiszen számítanak rájuk az ünnepi dekoráció elkészítésekor. Jakabné Zajti Tündére, mint az intézmény vezetőjére az önkormányzat bizton építhet, ha valamilyen közéleti feladat van napirenden. Szabó Béla polgármester felkérésére például tollat ragad, ha a helyi sajtó igényli a munkáját.

Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy az intézmény vezetése sokoldalú embert kíván. Az efféle figyelemmegosztásra a Jakab család élete nagyon megfelelő terep.

– A férjem Nyugat-Európában dolgozik. – Az utcai szoba bezárt ajtaja irányába pillant, ahonnan energikus férfihang szűrődik be. – Most itthon van, de már egy új, hollandiai munkahelyre készül. Éppen a kinti barátaival beszél skype-on. A lányom frissdiplomás, közigazgatási menedzser mesterszakon végzett Debrecenben. Most állást keres, és közben tervezgeti, hogy a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán folytatja felsőfokú tanulmányait. A fiam érettségi után van, a Debreceni Egyetem Műszaki Karára jelentkezett.

A családi tűzhely őrzőjét vonzza a számmisztika.

– Hát nem érdekes? Adrienn ’90, 09. 09-én született. – Így tagolja szavait, ahogy most írom. Zsolt pedig ’95. 09. 22.

Adrienn édesanyja mosolygós arcvonásaival az arcán kávét hoz. Befejezve a táv-beszélgetést, megérkezik körünkbe a férj is. Együtt kelünk útra, hogy megnézzük a hektárnyi nagy telket, a végében a Holt-Szamossal.

– Ki ápolja kertet – ismétli meg a kérdésemet Tünde asszony. – Itthon is megvan a munkamegosztás. A férjem ugyanazért a munkáért, amit kint végez, itthon csak töredékét kapná a kintinek. Régóta kijár, bejárta már egész Európát. Nem nélkülözhetjük az ő így megszerzett jövedelmét. Az itthoni munka nagyobb része tehát ránk marad. Áldott jó gyermekeim vannak. A lányom a házon belül, a fiam kint veszi le a vállunkról a teendők jelentős részét.

Odabenn pedáns rend, meghitt enteriőr veszi körül a Jakab család éppen itthon tartózkodó tagjait. A gazdasági udvaron buja zöld diófa, disznóól süldő malacokkal. Hátul terjedelmes szilvaültetvény ameddig a szem ellát. Kékség a lombok között, jókedv az arcokon.

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Bálint István

Dr. Bálint István

Hopka Ildikó

Husztiné Nagy Anikó

Szécsi Zsigmondné

Vargáné dr. Száraz Margit

Horváth László

Szabó Béla

Szécsi Bálint

Keresztesiné Ványi Melinda

Magocsa András

Bakos Jánosné

Grekszáné Báki Jolán

Szamosi Istvánné

Madarasi Istvánné

Gajdos Sándorné

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!