Jármi

A falutáblánál talán az élet is megszűnik, gondolta sihederkorában Bálint András, és a meglett férfi ma úgy fogalmaz: igáslóval sem tudnák elvonszolni innen. Ebben a faluban született 1947. október 22-én. Édesanyja Takács Etelka ma nyugdíjas és természetesen itt él. Édesapja Bálint György, zöldség-gyümölcsfelvásárlóként vonult nyugdíjba, de sajnos, 1993 decemberében örökre itt hagyta szeretteit.

Pedig de sokat küszködött a két szülő, míg a hét gyermeket kitaníttatta, felnevelte. A legidősebb testvér Mária, nyugdíjas varrónő. András a második a sorban. Gizella cukrászdában volt eladó Jármiban, szintén nyugdíjas. Magdolna kereskedő és Gyöngyösvisontán telepedett le. György Jármiban gépkocsivezető, Erzsébet a családi tradíció okán a kereskedelmet választotta, Nyírcsaholyban él. A legifjabb József, a vízműtársulatnál segédmunkás. Egy testvérük meghalt. Csodálatosan szép gyermekkort őriz emlékeiben András. Igen sokat dolgoztak a szülők, de az éhezést soha nem ismerték.

A nagyszülők világlátott emberek, az 1910-es évek elején Amerikában próbáltak szerencsét. Andrásnak az apja Lackavanna-ban született, de a szüleivel hazajött az Újvilágból. Az általános iskoláit Jármiban kezdte el 1953-ban, majd a mátészalkai ipari iskolában az autószerelést választotta. Kicsi gyermekkorától élt-halt a motorokért. Nagy csapat kerékpárossal ment át egyszer Mátészalkára, az ottaniak álmélkodtak: van egyáltalán ennyi bicikli Jármiban?

Hogyne lett volna. Igazából mindig is módosnak számított a település, mert a málna és az alma hozta a pénzt a dolgos családoknak. A környékbeli falvakhoz képest sokkal jobb anyagi helyzetet mondhattak magukénak a helybeliek.

De hiába gyarapodtak az emberek a portán belül, ha a falun ez nemigen látszott meg. Nemrégiben még a Vörösmarty utcán ló húzta ki az autót, ha elakadt a tengelyig érő sárban.

A polgármestert akként emlegetik, mint a változások elindítóját: kihajtotta az utat, a vizet, a telefont, építettek közösen ravatalozót. Két forgalmas csomóponton jelzőlámpa irányítja a közlekedőket. Egy ismerős hitetlenkedett, hát a helyszínen mutatták meg neki a lámpákat. Aztán olyan iskolát emeltek, amely százharmincmillió forintba került. A padok amerikai rendszerűek, együtt nőnek a gyerekkel, szalagfüggöny szűri meg a fényt, nyelvi labor segíti az idegennyelv-tanulást.

Bálint András 1966-ban lett autószerelő. Előbb egy ktsz-nél helyezkedett el, később apjának segédkezett a felvásárlásban. ’67-ben vonult be a nyíregyházi Vorosilov laktanyába, majd két év szolgálat után éppen a születésnapján szerelt le. Nagyon megkedvelhették odabenn, mert később még hétszer hívták be tartalékosként. 1969-ben – fél év tengődés után – a Volánnál kapott állást, majd hosszabb szakasz következett az életében: 1976 és ’92 között az Ipari Szerelvény és Gépgyárban szerelte a járműveket.

A szakmáját rajongásig szerette, és a legmagasabb fokon űzte. Erről papírt is szerzett, a mestervizsgát még 1983-ban tette le. Ám a szíve rakoncátlankodott és ezért 1992-ben leszázalékolták.

A Volán már csak azért is felejthetetlen állomás az életében, mert itt ismerte meg Tatár Évát, akit 1974. november 2-án elvett feleségül. Éva a Szabolcs Volán Rt. személyforgalmi vezénylője. Akkor szenved igazán, amikor a szezonmunkák idején osztja be a gépkocsivezetők műszakját.

Házasságukból három, ma már felnőtt lány született. Renáta tizenkilenc éves és az egri kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakközépiskolába jár. Egy év múlva ikreknek adott életet az édesanya: Lívia percekkel előzte meg Krisztinát.

Lívia fodrász, Kriszti cukrász. A nevüket kalapból húzták ki a szülők. Még így is gondolkodni kellett a mamának a szülőágyon, ugyanis senki nem mondta neki, hogy ikerterhességet visel. Az egypetéjű ikrek egymástól távol is megdöbbentően hasonlóan éreznek: mikor Krisztinát vakbéllel operálták, Líviát ugyanabban az órában görcsökkel szállították a kórházba, több száz kilométerrel arrébb…

A jó kedv, a derű, a közös beszélgetések a meghatározói a Bálint család mindennapjainak.

Meg is jegyezte egy ismerős: a Família Kft. idejöjjön forgatni, ha szuper-műsort akar. A családfő szerint nincs ebben semmi rendkívüli, talán a nyíltság, a szeretet, egymás megbecsülése varázsolja felejthetetlenné a hétköznapokat is.

Annak örülnek, hogy a család egészséges, munkában nem szűkölködnek. Az viszont bosszantja őket, hogy sok ember lelkifurdalás nélkül jól megél a semmittevésből. Bálintékat viszont az teszi boldoggá, ha a saját kezük munkájával megépített családi fészket állandóan bővítgetik, tapétázzák, festik, lakájossá teszik. Bár a gazdasági helyzet áthúzza a terveket, azért ők nagyon boldogok.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)