Jármi

A forgalomirányító lámpával felszerelt, szupermodern iskolát építő falu, Jármi ma már nem húzódik Mátészalka szoknyája mögé. Az almatermesztés úgy a tangazdaság, mint a helybeliek kertjében komoly hozzáértésről, a munka, a gyümölcstermesztés szeretetéről mondja el szavak nélkül a tapasztalatait.

Ez a vidék alapvetően meghatározta Kiss András életről, szakmáról, boldogulásról vallott felfogását. Márokpapiban született 1948. augusztus 12-én. Édesapja, Kiss András nyugállományú pénzügyőr szakaszparancsnok-helyettes, édesanyja, Sepely Amália egészségügyi asszisztens. Két húga van, Terézia butikos Mátészalkán és Ágota szintén ruhabutikot vezet Vaján.

Messziről vezetett az édesapja útja erre a vidékre. Soproni születésű, és azért választotta az egyenruhás szolgálatot, mert így csak egyszer lehetett behívni a frontra. Csarodára helyezték és Magyarország nyugati csücskéből a keleti végeken kereste a boldogulást.

Kiss András gyerekkorában érdekes kettősséget tapasztalt. Amikor Márokpapiban nyaralt, megismerte a jószágot, a tartásukkal kapcsolatos tárgyakat, szokásokat, hiedelmeket. Nyaranta dolgozhatott a szőlőben. Arra is emlékszik, hogy amikor a tarló szúrta a talpát, a nagyapja a nyakába vette, és ameddig a szem ellát, gyönyörködött a látóhatár pereméig nyúló határ szépségében.

Amikor cseperedett, ebédet hordott az aratóknak. Az apai nagyszülőknél Sopronban ő számított a falusi fiúnak, Márokpapiban pedig ő volt a városi. Egy személyben kettős kötődés… Még most is úgy gondol vissza Sopronra, mint egy gyönyörűszép, de valójában más világra. Szívéhez, lelkéhez a nyíltszívű márokpapi emberek sokkal közelebb álltak.

Az általános iskolát Mátészalkán végezte és a Baross László Mezőgazdasági Technikumban érettségizett ezerkilencszázhatvanhatban. Jelentkezett a felsőfokú mezőgazdasági technikumba Nyíregyházára és 68-ban szerzett bizonyítványt.

A katonaság huszonöt hónapnyi elfoglaltságot jelentett az életében: a nyíregyházi központi híradóanyag-raktárban teljesített szolgálatot. Előtte kikerült főkertésznek, majd megtették főagronómusnak Hermánszegen. Szolgálati lakást kapott, almát termesztettek a hagyomány alapján. Kiss András elvégezte a mezőgazdasági főiskola kiegészítő képzését és hetvennégyben kapta meg üzemmérnöki diplomáját. A hermánszegi Béke Termelőszövetkezetben töltött öt esztendő után közelebb jöhetett a mátészalkai vidékhez. A tangazdaságban területvezető kertész beosztást kapott, előbb a Jármi-kertet, majd a Muszáj-tagot bízták a gondjaira.

Az 1975-ös esztendő nemcsak a gazdaságban elkezdett munka és a fontos beosztás elnyerése miatt lényeges a sorsa alakulásában. Abban az évben vette el feleségül Rostás Rozáliát, aki ma szociálpolitikai előadó a mátészalkai polgármesteri hivatalban. Két gyermekük született, Gábor leérettségizett, és várhatóan a nagyapa nyomdokaiba lépve a vám- és pénzügyőrség kötelékében képzelné el az életét. László fiuk másodikos. Mátészalkán vettek lakást.

Már javában tartott a rendszerváltozásnak elkeresztelt folyamat, amikor a privatizáció új fejezetet nyitott Kiss András életében is. Ezerkilencszázkilencvennégy január 31-éig tartott a területvezető kertészi beosztása, amikor a nagygazdaság a visszakért és kapott gyümölcsöshányadok miatt darabjaira hullott.

Kiss András is igényelt vissza gyümölcsöst a kárpótlás részeként. Most öt hektárt és temérdek munkát, kiadást mondhat magáénak.

− Megérte?

− Nehéz tömören és pontosan közelíteni a választ − önmagának nemegyszer megpróbált felelni a ki nem mondott kérdésre is. − Az tény, hogy az egész éves beruházásnak csak év végén, vagy a következő év elején láthatjuk az eredményét. Úgy indulunk a permetezéssel, a növényvédelemmel, az almaszedéssel, az eladással, hogy fogalmunk sincs, mennyit tesz ki a bevétel és a kiadás. Tengernyi munka van vele, és a bizonytalanság beárnyékolja az esztendőt. Talán ezért is beszéltem le a nagyobbik fiunkat a mezőgazdaságról.

Amikor a tangazdaság felett fekete felhők gyülekeztek, az 5-6 évig húzódó leépülési folyamat utolsó felvonásakor hagyta ott a gazdaságot Kiss András. Mint a kapitány a süllyedő hajót…

Jármit megszokta, megszerette. A gyümölcstermesztésért rajongott. Amikor felkínálták számára a falugondnoki állást, örömmel fogadta el. Elsősorban a mezőgazdasági termeléssel, a földhasznosítással kapcsolatos kérdésekkel keresik meg a falubeliek. Eljár a falubeliek ügyeit intézni az adóhivatalba és a földművelési hivatalba.

A gyümölcs- és zöldségtermesztésnek igen komoly bázisa a jármi határ, nem véletlenül kérnek szaktanácsot a falugondnoktól növényvédelemmel kapcsolatos kérdésekben is az újdonsült gazdák.

Szabad idejében is kertészkedik vagy olvas.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)