Jármi

A házaspár félszavakból, még inkább tekintetekből érti egymást. Oly harmónia ez, amelyet az élet viharai is megedzettek. Annak idején a nincsre mondtak igent, ma pedig egy dinamikusan fejlődő magángazdaságot vezetnek. Férj-feleség egyformán kiveszi a részét a tennivalókból, nem győzik hangoztatni, a másik nélkül nem merték volna meghozni a sorsfordító döntéseket.

Markovicsné, lánykori nevén Hizsnyik Margit 1954. április 7-én Ároktőn született. Édesapja, Hizsnyik Pál nyugdíjas gépkocsivezető, édesanyja, Kovács Irén szintén nyugdíjas. Öt testvér osztozott a szülők szeretetén, a legidősebb Erzsébet a szülőfaluban él, Károly Tiszacsegén hivatásos halász, Irén gyári munkás a Tiszai Vegyikombinátban, Mária a fővárosban üzletkötő.

Markovics Gyula Mátészalkán született 1954-ben, az édesapja, Markovics Gyula a gépállomásról traktorosként vonult nyugdíjba. Testvérei közül Edit növénytermesztő a hodászi téeszben, egy bátyja tragikus körülmények közt életét vesztette, József pedig kereskedő, most az üzlettársuk.

Margó szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében a vállalkozásukhoz megszerezte a legmagasabb szakmai végzettséget, felsőfokú külkereskedelmit. Gyula kőművesnek és ácsnak tanult a fővárosban. Angyalföldön a 23-as Állami Építőipari Vállalatnál igen sok középületen végezte a finomabb munkákat. Munkásszállás alakította szociálisan érzékennyé.

Egy szép napon Margó és Gyula − egy-egy barátjuk társaságában − színházba indultak és a Madách Színház előtti találkozás egy életre meghatározta a sorsukat. Polgári szertartás keretében egybekeltek és két szép fiuk született. Gyula most harmadéves a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, Róbert az autószerelő szakmában lát fantáziát. Nem keresztelték meg a gyerekeket, s most a rendszerváltás után sem tagadták meg korábbi nézeteiket. Ennek ellenére, vagy ettől függetlenül Gyula emberségből segítette a hívőket, Margó fáslit kötött a leprásoknak. Újabb paradoxon, de jó néhány lelkipásztor tartozott a baráti körükhöz.

Gyula erről azt mondja: a tisztesség, a tartás, a szavahihetőség a legfontosabb, nem a világnézet vagy annak nyílt hangoztatása.

Tíz esztendőn át kőműves- és ács- munkát végzett a családfő, majd a mátészalkai áfész felkérésére, három nap gondolkodás után, elvállalta a zöldség-gyümölcs felvásárlás irányítását 1980. február 5-én. Kihívásnak érezte a megbízatást, de ha nem tudta volna maga mellett a neje együttérző támogatását, biztosan nem vágott volna bele. Éjszakákon át tanulta az új szakma csínját-bínját, körberakta a falak szélét szerződésekkel, szállítójegyekkel.

Akkoriban még kísérni kellett az árut, s bejárta így a fél országot. Három-négy év múlva Paposon is átvette a felvásárlás irányítását. Már 1988-ban látszott, gondok bőven vannak a piac körül, hiába hívták a szalkai áfész felvásárlási osztályára, nemet mondott. Pedig Markovics Gyula időközben nagy tapasztalatra tett szert a piackutatás, a fajtakísérlet terén. Az uborka, paprika, paradicsom fajtaváltását ő szorgalmazta a szalkai térségben. Innen a Debreceni Konzervgyárhoz mentek, az itteni munka két esztendeig tartott.

A saját vállalkozást, a Zóna Zöldség-gyümölcs Nagykereskedelmi Forgalmazó és Fuvarozó Kft.-t l989-ben alapították. Az asszony ötlete alapján láttak hozzá és a tengernyi erő- és időráfordítás meghozta gyümölcsét, évről évre gyarapodott a cég. Országszerte megbízhatónak ismerik őket. Noha semmilyen anyagi segítséget nem kaptak az induláshoz és mindent a saját erejükből kellett befektetni, most már szép terveket dédelgetnek. Megvették a volt állami gazdaság Jármikerti majorját és a lerobbant szociális létesítményből komfortos, emberibb, infrastruktúrával ellátott munkahelyet hoznak létre.

Az pedig már a jövő nagy álma, hogy egy zöldség-gyümölcsfeldolgozó konzervüzemet létesítenek. Úgy vélik, a velük közvetlen kapcsolatban álló 14 ezer kistermelő megélhetése, családjaik anyagi gyarapodása nagyobb biztonságban lehet, ha nemcsak a nyers gyümölcs felvásárlására alapozzák a vállalkozást.

Az más lapra tartozik, hogy megritkultak a baráti összejövetelek, nagyritkán sem ihat meg egy sört a házigazda. Noha örülnek az elért sikernek, de mégsem lehetnek elégedettek. A szükséghelyzet szüli az újabb fejlesztést, előbb számológép, majd telefon, telefax, fénymásoló, most pedig számítógép, raktár és göngyöleg segíti a gyors, kényelmes munkavégzést. Se kiszállni nem lehet, se kivenni a keletkező hasznot a vállalkozásból. Mindent visszaforgatnak. Azt szeretnék, ha a gyerekeik csak mesének hinnék a szülők nehéz anyagi indulását.

Ha még marad szabad idejük, Gyula szenvedélyes vadász, mindketten imádják a fotózást, a bélyeggyűjtést. A házimunkára éjszaka jut ideje Margónak.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)