Szamosszeg

A faluszéli házban még országos pártvezérnek és kíséretének is terítettek, nem is egyszer. Kósa László, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt szamosszegi alapszervezetének elnöke, és náluk vendégeskedett dr. Torgyán József a választási kampány idején.

Hitték is, nem is azok az árvíz után emelt falak, hogy nemcsak a nincsről, a gondról sóhajtoznak köztük az emberek, hanem a békés, boldog jövőről, igazságosságról, egyenlőségről, demokráciáról cserélnek benne eszmét az esténként szép számmal gyülekező kisgazdák.

Kósa László tősgyökeres szamosszegi, 1933. október 20-án született. Szülei, nagyszülei, dédapja, de még az ükapja is ezen a földön eszmélt az életre. Igaz, nagyon keservesre, éppen ezért érezték erkölcsi kötelességüknek az utódok, hogy igazságot szolgáltassanak szüleiknek, és feledtessék velük az őket ért méltánytalanságokat. A hihetetlenül nehéz körülmények, a darab kenyér hiánya miatt egy nagybátyja Amerikában próbált szerencsét. Az apja is mondta, itt hagyja a fekete földet, vesz egy darabkát a Nyíren, de megpihenni hozzák haza…

Az apa, Kósa László 8 hektárt művelt. A mama Arday Ida szintén szamosszegi lány. Három testvér született a családban, a legidősebb Ida, háztartásbeli és itthon maradt, a középső dr. Kósa Dezső fül-orr-gégész volt Debrecenben, sajnos, időnap előtt elment. A legifjabb László.

Amikor Dezső a debreceni református gimnáziumban, majd az orvosegyetemen tanult, igen sokba kerültek a tankönyvek: egy tehén ára, négyszáz forint, ennyi kellett egyetlen orvosi könyvért. Így aztán az édesanyja odaállt László elé: fiam, kié lesz a föld, ha te is elmégy? Nem akarta megbántani az édesanyját, maradt. Itthon kijárta az iskolát, majd búzát, kukoricát, krumplit termesztett, jószágot tartott a család, és a gyerekember igen sokat segített a nehéz szántóföldi munkában. Különösen 1956-ig, a beadásokig volt igen nehéz az életük.

Saját családot 1953-ban alapított, oltár elé vezette Filep Juliannát. Frigyükből öt gyermek született, Julianna óvónő Nagydoboson, Magdolna postai alkalmazott Mátészalkán, László géplakatos Hajdúszovátán, Lajos tekercselő Szamosszegen és Béla vagyonőr Ópályiban. Ma már tizenkét unoka repdes a nagyszülők körül a jeles családi ünnepeken.

Mint annyi más ember, Kósa László is kénytelen volt belépni a téeszbe, az apjával együtt. 1968-ig a Dózsa termelőszövetkezetben kocsis, növényápoló, jószággondozó, brigádvezető. ’68-tól elszegődött az építőiparhoz, kubikos lett. Később segédmunkás a mátészalkai vegyesipari szövetkezetnél. Nemcsak a környékről, de még Csengerből, Nyírmeggyesről, Hodászról is hazabiciklizett esténként. Sokszor csak álmukban látta a gyermekeit. Burkolóbrigád-vezető lett, elvégezte a nyolc osztályt.

Sárospatakról, Nyíregyházáról gyakran hajtott haza tehenet, borjút, kellett a kiegészítés a nagy család megélhetéséhez. Földet bérelt Ököritón, Jármiban, Győrteleken, Kocsordon, családi művelésben dinnyét, paradicsomot termesztettek. A temérdek munka azonban megviselte a szívét, és a második infarktus után leszázalékolták. Most már öregségi nyugdíjas.

Az árvíz után építették a mai házat. Gazdálkodnak, a húst, a zöldséget, a gyümölcsöt saját maguk állítják elő. A boltban csak tejet, kenyeret vesznek. A forint beosztásának olyan művészetét sajátította el a felesége, hogy az öt gyermeket taníttatni tudták, szakmát adtak a kezükbe, és ők nem érezték a hátrányát, hogy több testvérrel osztoznak az anyagiakon.

Amikor a rendszerváltás idején újraéledtek a pártok, a 2600 lelket számláló Szamosszegen a mindig is nagy becsben lévő kisgazdapártot Kósa László szervezte újjá. Belépett a felesége is, hiszen mindkettejük szülei ebben a pártban látták a törekvést: a falu népének becsületet és jobb megélhetést szerezhetnek. Kósa László a Kisgazdapárt megyei szervezeténél is vezetőségi tag, országos küldött. Országgyűlési képviselőjelöltként a körzetükben induló 16 közül az első fordulóban a 2. lett, és a második fordulóban is 30,6 százalékot ért el. A földrendezési bizottság elnökeként sokat vitatkozik, érvel, meg kell értetnie az igénylőkkel, hogy nem tudják minden esetben azt a földet visszaadni, amelyet annak idején elvettek tőlük. Mint mondja, békesség nincs, összeugrasztották az embereket, mivel a tagi és a kárpótlási földek összekeveredtek.

Annyi sértődés, újabb sérelem halmozódott fel, hogy Kósa László a legjobb szándéka szerint sem tud igazságot tenni benne.

A betegség gyakran előveszi, ezért a hajdúszoboszlói gyógykezelés régebben felfrissítette. Bejárta az országot, de igazán otthon csak Szamosszegen érzi magát. Reményei szerint a kormányzásban egyszer a Kisgazdapárt is nagyobb szerepet kap, hiszen a falu sokszor megpróbált népe megérdemelné a békés, nyugodt hétköznapokat. Ebben talál magának igen sok tennivalót Kósa László.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)