Vaja

Az édesapja nyomdokaiba lépett a szószéken Bencze János vajai református lelkipásztor. A dédszülőkig vezette vissza a családfa történetét, és a Benczék református papokként szolgálták Istent és a gyülekezetet. Az pedig, hogy a Vay család ősi fészkét mondhatják szülőföldjüknek, külön szerencsének tartják.

Abban a szobában beszélgetünk a tiszteletes úrral, amelyikben ő született, 1929. június 8-án. Édesapja néhai Bencze János 1894-től 1980-ig élt és a vajai gyülekezetben pásztorkodott két emberöltőn át ezerkilencszázhuszonkettő és ‘ötvenhat között.

Édesanyja Szentgyörgyi Julianna, a dévaványai református lelkész lánya, tízgyermekes családból származik. Bencze Jánosék négyen vannak testvérek: Judit operaénekes Grazban, ma már nyugdíjas. Péter öccse nyugdíjas agrármérnök Érden és Antónia fogorvos Münchenben, a müncheni magyar református gyülekezet gondnoka.

A hihetetlenül művelt édesapa mellett szabadabb légkörben nevelkedtek a gyerekek. Nagy tekintélynek örvendett az apja még 84 esztendős korában is. Az ő szava döntött. A nővére kiugró zenei tehetség, Ádám Jenő fedezte fel és nem volt vitás, hogy operaénekes legyen belőle. A többiek sorsát az apa igazgatta.

A hajdúböszörményi református gimnáziumban érettségizett. Előbb Sárospatakon kezdhette el teológiai tanulmányait, majd Debrecenben fejezte be 1953-ban.

A kápláni vizsga után Bencze János segédlelkész lett Kántorjánosiban. Ma is hálával gondol a főnökére, Jeney Lászlóra, akit politikai okok miatt ötvenhatban Elekre helyeztek. Tehetségét gyermekei bizonyították, akik közül az egyik a miskolci műszaki egyetem tanára, a másik orvos, a harmadik pedagógus lett. Hét hónapig időzött Kántorjánosiban, majd a második lelkész képesítő vizsga után Hajdúböszörménybe került.

Ezt követően egy hihetetlenül szegény lelkész mellett volt segédlelkész tizenhét hónapon át Nyíradonyban. Apja helyét vehette át Vaján, 1956-ban iktatták be. A háromezer lelkes falu gyülekezetében háromszázan úrvacsoráznak egyszerre, a nyolcadikosok konfirmálnak.

Kinyíltak az iskola és a társadalom kapui a papok előtt, ezt naponta megéli Bencze János. A kocsordi lelkész lányát, Bányai Matildot vette feleségül ezerkilencszázhatvankettőben. Az asszony levelezőn elvégezte a teológiát, és hitoktató a gyülekezetben. Ágnes lányuk tanár, a MÁV filharmonikusok zenekarában ütőhangszeren játszik. János fiuk a debreceni Nagytemplomban beosztott lelkész. A tágabb családban jegyző is akad, Bencze János nagyapja Szeghalmon volt jegyző, a dédapa tanító, az üknagyapa református lelkész Püspökladányban. Jánoséknak két gyermekük született, a másik Tamás, aki most Petneházán és Laskodon lelkész. Őt szeretné hazahozni Bencze János.

Az eltelt bő három évtized alatt a vajai templomban kicserélték az ablakokat és a padokat, külső, belső felújítást végeztek. Harangot öntettek Őrbottyánban. Két villanykályha fűti a négyszáz hívet befogadó templomot. Tervei közt szerepel a gázfűtés bevezetése a parókián.

A tiszteletes úr tizenhét hektár földön gazdálkodik. Ezerkilencszázhuszonhatban az édesapja ültette az első gyümölcsöst a faluban és ismertette meg a vajaiakkal az almatermesztési kultúrát. Az édesapja volt az országos kereskedelmi hitelszövetség utolsó elnöke. Segítségével a környék eladó földjeit a vajaiak vették meg a háború előtt. Évi egymillió pengős forgalmat bonyolítottak le.

Bencze János nagy szeretettel beszél a földről. Úgy tartja, a föld szeretetére születni kell, abba beletanulni nem lehet.

− Boldog embernek érzem magam − vallja a tiszteletes úr -, hiszen azzal foglalkozhatom, amivel mindig is akartam: az igét hirdetni a szószékről és kezem munkájával megművelni a földet. Igaz, a kárpótlási földet, amiben megtalálható a szántó, a gyümölcsös és az erdő, már nehezen bírom megművelni, de a megszokás és a megélhetéshez szükséges pénz előteremtése miatt ma is dolgozom. Gyerekkoromban a társaim rabló-pandúrt játszottak, mi kapáltunk. Ez a légkör hatott rám.

Vaja a Vay család ősi birtoka, és a történelem is feljegyezte a szabadságharcokban élenjáró Vayak nevét. A közelmúltban tizenhét Vay-leszármazott gyűlt össze Vaján, hogy megünnepeljék: éppen ezer esztendővel ezelőtt keresztelték meg itt az első Vay őst. A vendégek találkozhattak a falu népével, az ünnepséget Balogh Gyula, a Vaja kft. tulajdonosa (azóta polgármester) rendezte.

Talán a történelmi levegő, talán a Bencze család tradíciója tette, a tiszteletes úr soha nem vágyott el erről a vidékről. Örül a lelke, ha a munkája gyümölcse beérni látszik, ha az emberek Isten igéjét a saját életükön keresztül kinyilvánítják. Viszont bosszantja a butaság, amely ellen szinte nincs orvosság.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)