Nyíregyháza

Szemében a nyíltság, szavaiban az őszinteség, tetteiben a hitelesség. Ez a három dolog az, ami a legjellemzőbb vonása Sitku Jánosnak, a nyíregyházi Westsik Vilmos Élelmiszer-ipari Szakközépiskola és Szakiskola kollégiumi igazgatójának. Annak, a minden ízében pedagógusnak, akit 1944. július elsején, Kállósemjénben Zsunyák Anna és Sitku Pál földművesek gyermekeként anyakönyveztek. Testvérei közül András, Pál, Anna és György, már nyugdíjasok. Felesége, leánykori nevén Papp Anna, a nyíregyházi Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola gazdasági vezetője. Elsőszülött fiuk, János idegenvezetőként igyekszik családja életét a boldogulás felé kalauzolni. Tamás, a kisebbik fiuk, Baktalórántházán gyermekfelügyelő. Ez idáig egyetlen unokájuk Tamás, a nagyszülők szeme fénye.

Sitku Jánosnak, mint az akkoriban a többgyermekes családokban szokásos volt, minél előbb szakmát kellett tanulnia. A komolyabb szintű tanulás „ráért” a kenyérkereset mellett is. Így férfiszabóként végzett 1961-ben. Néhány hónapos építőipari munkálkodás után, családi segítséggel sikerült bejutnia az ország és a megye egyik legnagyobb ruhaipari termelőegységébe, a nyíregyházi „Vörös Október Ruhagyár”-ba.

A kor szokásának megfelelően végigjárta a szamárlétrát, miközben sikeresen érettségizett a Ruhaipari Technikumban 1969-ben. Amit csinált tiszta szívvel és legjobb tudása szerint tette, így nem volt meglepő, hogy 1970-re már művezető lett, miközben háromszor kapott Kiváló Dolgozó, és egyszer miniszteri kitüntetést. Mivel akkori vezetői a továbbtanulását nem igazán igyekeztek elősegíteni: úgy döntött, váltani fog…

A változást az életében 1970 augusztusa hozta meg. Komoly vezetői érdeklődésre került a 107-es Számú Szakmunkásképzőbe szakoktatónak, ahol később tanár, majd szakfelügyelő lett. 1974-től 1979-ig Szabolcs-Szatmár-Bereg, és a szomszédos Hajdú-Bihar megyében is ellátta a ruhaipari szakmák szakfelügyeletét.

Eközben jutott el a Miskolci Egyetemre, ahol 1973-ban műszaki tanári oklevelet szerzett. S mert szeretett tanulni, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán történelem szakos tanárként végzett 1975-ben. Mai napig mély tisztelettel gondol vissza tanárára, Sallai Józsefre, akiben egy igazi EMBER-t, és a szó legnemesebb értelmében vett TANÁR-t ismert meg. Külön büszkeséggel említi meg Sitku János, hogy barátjának mondhatja őt.

Kilenc évi oktató munka után, 1979-ben került Sitku János a Megyei Tanácsra, ahol az általános tanulmányi felügyelői állást ajánlották fel számára. A munkakör azt jelentette, hogy azt követően 14 oktatási intézmény igazgatója, megközelítően kétezer dolgozója és mintegy tízezer tanulója tartozott hozzá. Élete erre az időszakára ma is szívesen emlékszik vissza a kollégiumigazgató, hiszen olyan szakemberekkel dolgozhatott együtt mint: Pataki József, Szedlák Richárd, Szentpéteri Zoltán és Kuknyó János.

Miután kellőképpen bedolgozta magát munkakörébe, újabb szakmai kihívás elé állította az élet. 1989-ben került mai munkahelyére, s lett a közel kétszáz fős Westsik Vilmos-kollégium igazgatója. Amint mondja, a felnőttoktatás világából az angyalokéba került, hisz az itt tanuló és lakó gyerekek azokhoz mérten ezerszer jobbak. A kezdetekre visszaemlékezve szól arról, hogy tizenöt évvel ezelőtt nagyobb volt a közösségi érzés a diákokban. Ma már sokkal nehezebb egy-egy vetélkedőre összeszedni a szereplőket. Feladatait említve röviden csak annyit mond az igazgató úr, hogy a tanulók elhelyezésének, szálláskörülményei megteremtésének, ellátásának, s nem utolsó sorban tanulmányi előmenetelének biztosítása tartozik hozzá. Nagyon örül annak, hogy a vele dolgozó hat tanár hozzá hasonló hivatástudattal végzi a munkáját, mindennapi feladatait. Mivel megszokta, hogy hagyja kollégáit dolgozni, s azok élnek is ezzel a lehetőséggel, rá „csak” az irányítás felelőssége marad. A kollégiumban tanító Csoma József vezeti azt a képzőművészeti szakkört, amelyikben egy igen tehetséges tanuló, név szerint Lukács Zsigmond is munkálkodik.

Sitku János minden lehetőséget megragad annak érdekében, hogy a vezetése alatt álló intézményben a légkör jó legyen, a kis lakók ne vágyódjanak el onnan. Ennek érdekében szigorúan veszik a tanulást és az azt elősegítő, a tanulók gondjait megoldó programokat. Eredmény, hogy az elmúlt év végén mindössze három gyerek bukott meg a kollégiumban. A pótszilenciumok, a matematika korrepetálások rendszeres megtartása minden évfolyamban hasznosnak bizonyult. Tapasztalatai szerint az utóbbi években nőtt a hátrányos helyzetű kollégisták száma.

Végzett munkája elismeréseként Sitku János többször volt Kiváló Dolgozó, és egy alkalommal a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést is kiérdemelte. Szabadidejében legszívesebben unokájával és barkácsolással foglakozik, de szívesen tölti az idejét olvasással is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)