Nyíregyháza

Elméleti, gyakorlati, közéleti ember. Örökifjú, vagy legalább is fiatalos. Az emberi tisztességet, a szerénységet, a precízséget hordozza magában. Manapság sok embernek bizony példaképe lehetne. Ennyi jó felsorolása után bizonyára tiltakozik majd és elhárítja az igencsak pozitív jellemzést. Pedig ez az igazság, illetve ez az igazságnak csak egy része. Ha hosszabban jellemeznénk őt, ha megírnánk gazdag életútját, bizony egy külön kötet kerekedne ki. Ő Scholtz Béla nyugdíjas mérnök, Nyíregyháza díszpolgára.

Racionalista, precíz ember és ezt akkor sem tagadta meg, amikor a könyvben való szereplésre kértük. A megbeszélt időpontra nemcsak szóban készült fel az interjúra, de régi írógépén egy négyoldalas összeállítást készített magáról. Nem magának él az ember − mondhatjuk, illetve ő bátran mondhatja. Most, amikor két 6-os jelzi az életkorát, még mindig dolgozik másokért, szűkebb és tágabb környezetéért. Pár nappal az interjú előtt e sorok írója váratlanul toppant be a Megyei Mérnöki Kamara parányi irodájába s ott ő éppen akták fölé hajolva három fiatal mérnökkel tárgyalt. Tagja ugyanis a nem rég alakult kamara vezetőségének. Itt említjük, hogy a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara műszaki fejlesztési bizottságában is aktívan tevékenykedik. Az MTESZ-ben egy nyugdíjas-klubot vezet. Tervező, vagyis előre tekintő volt sokáig és mostanában ugye összegeznie, visszatekintenie kellene.

Felvidéki, pontosabban késmárki német családból származik. Ő már Nyíregyházán született. Gyermekkorát Nyírbátorban töltötte. Nagykállóban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. Friss diplomásként a Debreceni Magasépítő Technikumban műszaki tanárként dolgozott. Pont 40 éve, 1957 tavaszán költözött vissza szülővárosába és nyugdíjazásáig, 1989-ig a megyei tervezőirodán dolgozott. Kezdetben statikus tervezőmérnök volt, majd 27 éven át (bizonyára rekord) a NYÍRTERV műszaki igazgatójaként tevékenykedett.

Scholtz Béla aktív részese volt városunk és megyénk szellemi életének. Alapvetően műszaki beállítottságú, ahogy a költő mondaná, a kétszer kettő józansága hull rá, de a humánum sem állt tőle messze. Szépen, közérthetően, sallangmentesen fogalmazta meg azt a négy gépelt oldalt is, amely segíti a könyvben való bemutatását. Nos, a teljesség igénye nélkül idézzük visszaemlékezéseit: Munkaéveim többnyire vezető beosztásban töltöttem be, a gyakorlati tervezőmunkának soha nem fordítottam hátat. Az irányító munka mellett folyamatosan voltak saját tervezésű munkáim, egyre igényesebb feladatok. Műszaki alkotó munkámnak három területe volt: objektumok statikai tervezése, korszerű építési technológiák honosítása, alkalmazása, a szakmai továbbképzés szolgálata. Az építéstechnika fejlesztése terén közreműködtem az alagútzsalus építési technológia megyei honosításában, ezen belül az első nyíregyházi alagútzsalus lakóépületek statikai terveinek elkészítésében. Kisebb gabonasilók építéséhez előregyártott elemekből építhető szerkezet tervét dolgoztam ki, melyet szabadalom védett, ezzel a technológiával hazánk területén majdnem kétszáz objektum épült.

A szakmai továbbképzés érdekében kezdeményeztem, hogy megalakuljon az Építőipari Tudományos Egyesület megyei csoportja, ennek titkára voltam, majd az MTESZ megyei szervezetének megalakításán fáradoztam. Ez a szervezet a műszaki szakmákban biztosította a továbbképzést is. Társadalmi munkában tagja voltam a megyei tanácsnak, a Hazafias Népfront megyei bizottságának, az ENSZ-társaság megyei csoportjának. Legaktívabb és legjelentősebb tevékenységemet azonban az MTESZ-ben fejtettem ki, amelynek megalakításától, 1962-től 1989-ig megyei titkára voltam.

Kollektív munkát végeztem, sok nevet tudnék felsorolni. Meg kell említeni feleségemet, aki társ volt a statikai munkáimban, ő számos, általam tervezett épület szerkezetének statikus technikusi szerkesztője volt. Társ volt az egyesületi munkában is, el kellett viselnie sokszor a távollétemet, ő volt az épülő családi házunk művezetője, ha turistaként utaztunk, ő volt a család sofőrje. E mellett feleség, anya, háziasszony. Két gyermekünk született. Jártam Amerikában, Egyiptomban, a Bajkál-tónál, szeretem az utazást. Kitüntettek többek közt Alpár Ignác-emlékéremmel, megkaptam a Megyei Alkotói Díjat is, 1995-ben Nyíregyháza díszpolgára lettem.

Meglepte Önt, hogy díszpolgárrá választották? − kérdezte tőle egy újságíró. Így válaszolt: „Igen, hiszen kikerültem a reflektorfényből, néha úgy éreztem, kezdenek elfelejteni. Kitüntetésre nem vágytam, aktív életemben kaptam jó néhányat, noha soha nem voltam párttag. Örülök, mert a díszpolgárság a szűkebb haza elismerése.”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)