Nyíregyháza

Kevés olyan mérnök él a megyében, akit régi munkatársai is tisztelnek, becsülnek, aki segédmunkásból lett vezető személyiség, s aki még hetvenéves kora ellenére is aktív, tele van energiával. A már jó ideje saját vállalkozását irányító Siető Dávid közéjük tartozik.

1936-ban született Tiszadadán. Mindkét szülője földműves volt, a nagyapával együtt gazdálkodtak egy pici, húsz hold földnyi „birtokon”, hogy előteremtsék a betevő falatot. Siető Dávid már az általános iskola után a későbbi pályájára szeretett volna állni, ám valami oknál fogva nem engedték az Építőipari Technikumba, amit ma is fájdalmasan emleget. Az ellen már nem tehettek semmit, hogy a híres debreceni Református Gimnázium és Kollégium diákja legyen, hiszen édesapja presbiter volt, de egy elbeszélgetés alapján egyébként is rögtön felvették. Ma is jó szívvel gondol vissza azokra az évekre, s nem mindig egyedül, hiszen a hajdani társakkal évente akár kétszer-háromszor is találkozik.

Érettségi után egy évig otthon volt, majd egy rövid SZTK-s időszak után Tiszapalkonyán dolgozott fél évet a KÖMI Építőipari cégnél. Tulajdonképpen itt indult a karrierje mint segédmunkás. A katonaidőt Szentgotthárdon töltötte mint határőr szolgálatvezető, majd a 6. Számú Mélyépítő Vállalat Miskolci Főépítés-vezetőségén kezdett anyagraktárosként. Az időközben megszűnt cégtől a Borsodi Állami Építőipari Vállalathoz került technikusnak, amire képesítést is szerzett, hiszen munka mellett elvégezte a Közlekedési és Építőipari Technikumot. 1963-ban hazatért: Nyíregyházán, a téesz Beruházási Irodájánál vállalt munkát mint műszaki ellenőr. Kemény idők voltak, hiszen Tiszadadáról motorral járta először a baktalórántházi járást, majd Rakamazt és környékét, de nagyon szerette munkáját.

A 70-es évek elején Debrecenben elvégezte a Műszaki Főiskolát magasépítő szakon, majd számos szakmai tanfolyamot, s közben cége is átalakult. Önálló Megyei Beruházási Iroda alakult, ahol a fiatal szakember vállalkozási osztályvezető lett. Akkori feladatait ma is hasznosítja, hiszen a tervezési programok összeállítása, a tervek rendelése, a szerződések kötése, felülvizsgálata, az árak egyeztetése volt egyebek mellett a feladata. Ebben az időben nőtt ki a földből a nyíregyházi örökösföldi lakótelep, épült meg a Bujtosi Szabadidő Csarnok, s az összes tanácsi beruházással foglalkoztak. Kitűnő munkatársai voltak, értékes embereket gyűjtött maga köré, s mint mondja, ő is sokat köszönhetett nekik. Egy idő után azonban kezdett belefásulni az előkészítés – műszaki ellenőrzés – üzembe helyezés folyamatába, igazi alkotásra vágyott.

Egy évig csalogatták, míg végül váltott: 1987-ben néhány jó munkatársával egyetemben átment a KEMÉV-hez. Itt tulajdonképpen ugyanazt csinálta, mint korábbi munkahelyén, de kivitelezői szemlélettel. Először vállalkozási irodavezető, majd vállalkozási főmérnök lett. A hajdani segédmunkás itt már fővállalkozásokat vezethetett: szervezte a munkát, részt vett a versenytárgyalásokon, nála futottak össze az árajánlatok, és a felelősség is az övé volt. Az eredmény látványos: egyebek mellett ők építették a debreceni Egyetemi Kollégium egy részét, a K&H Bank ottani épületét, a nyíregyházi Hungária Biztosítót. Mivel a KEMÉV bekapcsolódott az orosz lakásépítési programba, ő is sokat járt külföldön. Betelt egy útlevele, és hatalmas tárgyalási rutint szerzett. 1992-ben – hatvanhoz közeledve – még tovább lépett: tizenegy KEMÉV-es munkatárssal együtt létrehozta a Konzol 11 Kft.-t, amely hét év múlva Siető és Fiai céggé alakult át. Természetesen kivitelezéssel foglalkoztak, ők voltak fővállalkozóként az anyagbeszerzők, a munka nagyobb részét alvállalkozókkal végeztették. Csak néhány fontosabb munka és helyszín a sok közül: a Művelődési, valamint a Földművelésügyi Minisztérium és intézményei, a Magyar Nemzeti Alapítvány és az ELTE beruházásai Pécstől Hódmezővásárhelyen és Budapesten át Miskolcig, s természetesen a megye számos pontjáig.

Felesége, a ma már nyugdíjas Fitos Éva, aki könyvelőként dolgozott a Bölcsőde Igazgatóságon, 1964 óta társa, s egyben megbízható háttérországa a rendkívül sok távollétet igénylő munkájában. Két gyermekük született, a negyvenéves Dániel lakatosszakmát szerzett, kislánya, Edina a nagyszülők szeme fénye, míg a fiatalabb, Attila bútorasztalos.

Siető Dávid ma is aktív. Beszélgetésünk alatt folyamatosan csörög a telefon a jósavárosi panellakásban kialakított irodában, ahol nagy tisztelettel beszélnek az ügyfelek Dávid „bácsival”. A név kötelez: mintha mindig sietne valahová. Egyeztetni is nehéz volt vele, mert éppen vidékről érkezett, ahol egy ház felújítását kísérte figyelemmel.

Noha szenvedélye a sport és a Tippmix, az igazi hobbija a munka. Nincs nagyobb öröm számára egy ház elkészülténél.

Ars poeticája egyértelmű: „Amíg bírom, addig akarok dolgozni!”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)