Nyíregyháza

Keveseknek adatik meg, hogy szülővárosukat az általuk megálmodott épületek díszítsék. E kevesek között van Szabolcsiné Rezsőfi Ágnes, a Coopció Bt. cégvezető tulajdonosa. Különösen büszke arra, hogy a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium – amelynek padjait ő is koptatta – a rekonstrukció megtervezésére az egykori diákot kérte fel. Ma pedig már a lánya érettségizik itt hamarosan.

Rezsőfi Ágnes 1956. szeptember 2-án született a megyeszékhelyen. Édesanyja, lánykori nevén Salamon Ilona, számviteli és pénzügyi osztályvezetőként ment nyugdíjba. Ma, 73 évesen még aktívan dolgozik, könyvel, nemrégiben végzett számítógépes tanfolyamot. Az édesapa, néhai Rezsőfi István több vállalatot igazgatott. A háromgyermekes családban az idősebb lány, dr. Rezsőfi Ildikó villamosmérnök, sajnos, harminchét évesen hagyta itt szeretteit, férjét és két fiát, akiket azóta is az Ági sógora nevel nagy szeretettel. Az öccse, István, előbb a Szabolcs megyei, jelenleg a Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. Férje, Szabolcsi László közgazdász, középiskolai osztálytársa. Házasságukból egy lány született, Ágnes a Krúdy-gimnázium végzős diákja. Terveiben az orvosi pálya szerepel.

Rezsőfi Ágnes életútja, akár a mérnök munkája, szabályos, kerek, egész. Kitűnő érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán szerzett diplomát 1980-ban. Azonnal állást kapott a megye legjelentősebb tervező vállalatánál, a Nyírtervnél, ahol 1980 és 1989 közt dolgozott.

Két év következett a Nyírbernél, majd a magánvállalkozás terén is kipróbálta önmagát. Saját cégét, a Coopció Bt.-t 1995-ben alapította meg. Kipróbált régi kollégákkal, barátokkal működnek együtt a megalakítás óta. Gere József statikus vezető tervező, Nagylucskay László épületgépész vezető tervező, Pálosi Lajos elektromos vezető tervező, Eisert László és Orosz Tamás út- és közművezető tervezők alkotják a csapatot. Tudják egymás gondolatát is, nem véletlen, hogy közel egy évtizede sikeresek a közös alkotó tevékenységben. Épp ezért is erősíti meg Ági, hogy számára a tervezés élvezet, hobbi és szórakozás egyszerre.

– Évszázadokat élnek meg a katedrálisok és a nevezetes épületek. Generációk életérzését alakítja, formálja az épített környezet. A ma építészetéről a holnap népe mond ítéletet, a jelenkorban időt álló véleményt kimondani nemcsak lehetetlen, de talán felelőtlenség is. Kompromisszumkötések sora jellemzi az építész tervező munkáját – foglalja össze közel negyedszázados tapasztalatait Szabolcsiné Rezsőfi Ágnes. Elsősorban az kell, hogy tetsszen a terv a megrendelőnek, aztán magának a tervezőnek, ne is legyen drága a kivitelezés, kiválóan lássa el a funkcióját, és még illeszkedjen a környezetébe is.

„Ennyi” szempontnak kell megfelelnie egy tervnek. A nyíregyházi városi tervzsűri tagjaként Rezsőfi Ágnes időnként elképesztő ötletekkel találkozik. A tervezőt gyakorta gúzsba kötné a megrendelő elképzelése, hiszen kis területen igen sok lakást szeretne építtetni.

Előfordul, hogy egy toronyház zsúfoltságára emlékeztet egy-egy terv. Ám a zsűri hiába mond szakmailag megalapozott véleményt, gyakorta mégis felépülnek az eredetileg rohamléptekben papírra vetett elképzelések.

A panelprogramról az a vezető tervező véleménye, hogy igenis humanizálni szükséges a 20–30 éve, tömeges jelleggel felépített lakótelepeket. Különösen igaz ez a Jósavárosra, amelynek házaiban kicserélik a nyílászárókat felújítják a gépészeti rendszereket, és szigetelik az épületeket. Így a lakásvagyon, a zömében kispénzű emberek otthona nem értéktelenedik el a modernebb építészeti eljárásokkal készülő társas-, és családi házak világában.

Ágnes óvodákat, iskolákat szeret legjobban tervezni. Hangsúlyozza, hogy a felnövekvő emberpalánták ízlés-, érzés- és gondolatvilágában meghatározó élmény a gyermekkori környezet. Számára az a legnagyobb elismerés, ha az építkezéseken járva látja formát ölteni az ötleteit. Az ünnepélyes avatásra általában meghívják, és az akkor, a majdani használók részéről megnyilvánuló öröm, elégedettség kárpótolja minden fáradságért. Mert nem ritka, hogy főzés közben azonnal lerajzolja a felmerülő ötletet, vagy épp hétvégén bejön az irodába, és amíg mások pihennek, ő alkot. Ebben a folyamatban és az élet minden nehéz kérdésében univerzális segítséget nyújt számára a tibeti gyógyítás nálunk ismert változata, a prána nadi.

Családja már tudja, hogy Ágnest a megérzései, a hatodik érzéke is vezérli saját és szerettei életének irányításában. Az édesanya igen boldog, hogy tinédzser lányával nemcsak szülői, hanem mély baráti kapcsolat is összefűzi. Az ifjabb Ágnes is rendszeres látogatója a prána nadis rendezvényeknek. Szabad idejében ennek a hobbijának hódolhat. Meggyőződése, hogy a dolgok nem véletlenül történnek az ember életében, hanem minden esemény, történés magában hordozza a megoldandó feladatot.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)