Nyíregyháza

Szakma? Művészet? Hivatás? – mindez együtt és külön-külön is az építészet, amelyről mindenki véleményt alkot, hisz az épített környezet egész életünket befolyásolja, hangulatunkat alakítja, lokálpatriotizmusunkat erősíti.

László Zoltánnal, az A-Stúdió 90 Kft. ügyvezető igazgatójával idézünk múltat, elemzünk jelent és vázolunk jövőt az építészet tükrében. Nem akármilyen csapattal remekel, hisz a Kossuth-díjas Bán Ferenccel és a Pro Arche díjas Balázs Tiborral hozták létre az A-Stúdiót, és dolgoznak együtt több mint másfél évtizede. Papírra vetett gondolataikat megőrzi a múló idő, hisz középületek, és lakóházak sora jelzi a három alkotó sajátos, adott esetben formabontó gondolkodásmódját.

László Zoltán Nyíregyházán született 1948. október 1-jén Debreceni Erzsébet tanítónő és László Gyula pedagógus, később iskolaigazgató fiaként. Fivére fotós. A felesége, Mándi Ibolya, könyvelő. Házasságukból két gyermek született, Attilának számítástechnikai cége van. Az ő kisfia, Márkó, 8 éves. A másik gyermekük, Dóra, köztisztviselő.

A nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban, ezerkilencszázhatvanhétben érettségizett. Hiába szerzett szakmát is, a rajzolás, az építészet jobban vonzotta. Elhelyezkedett a Nyírterv Vállalatnál mint műszaki rajzoló gyakornok, és a ranglétra minden fokát végigjárta. Közben szakmai végzettségét is megszerezte, ezerkilencszázhetvenkettőben a debreceni Ybl Miklós Műszaki Főiskolán vette kézhez diplomáját. Ezerkilencszázkilencvenben vezető tervezőként hagyta ott a céget, ekkor alapította meg két barátjával az A-Stúdiót. Ma tizenöten dolgoznak itt, egyetemi szakmérnöki, mesteriskolai végzettség birtokában.

A tervezéstől a kulcsátadásig figyelemmel kísérik a munkálatokat, és megélik mindazokat az örömöket, amiket egy ház megvalósulása jelent, de azokat a bosszúságokat is, amelyek az építész szakma felhígulásából, a pénztelenségből törvényszerűen következnek. László Zoltán kesernyésen jegyzi meg, hogy végigmennek a kapitalizmus fejlődési lépcsőin, nem örülnek például annak a jelenségnek, ha a befektető a nagyobb és gyors haszon érdekében kis méretű telken akar sok lakást átadni.

A lakáspiacon az elmúlt években igen sok szereplő jelent meg, és László Zoltán tapasztalata szerint előbb-utóbb a partnerek közül a jó a jóval társul, s mindebből a későbbi lakók profitálnak. Ideálisnak mondja a Laguna-ház létesítését, amelyben a befektetővel kialakított bizalom és ennek nyomán a munka valamennyi fázisa az ideálishoz közelített. Az A-Stúdió generálkivitelezőként magasépítéssel foglalkozik. A cégvezető sokféle épületet tervezett, a bölcsődétől a ravatalozóig. Az ő nevéhez fűződik például a nyíregyházi Morgó Temető rekonstrukciója. Ennek során a nagy ravatalozót felújították, a Korányi útnál faravatalozót létesítettek, a kegyeleti park, az urnafal, a most készülő halotti tor háza, az elhurcoltak emlékműve méltó lesz a kegyeleti érzés, a gyász kifejezéséhez.

A cégvezető meggyőződése, hogy nincs értelme egyetlen épülettípusnál leragadni, hisz akkor alakul ki a „csőlátás”. Éppen ezért is szerepelnek sok pályázaton, és tegyük hozzá rögtön, általában sikerrel. Igen tetszetősre sikeredett, és nemcsak a használók, hanem a városlakók is gyönyörködnek a Nyíregyházi Főiskola Hallgatói Információs Központjában. A belvárosban a Móricz Zsigmond Könyvtár modernizálása a Krúdy mozi átépítése, a Jókai tér és Nagy Imre tér beépítése az ő terveik alapján születik meg. A zenei élet csúcsaira eljutott Kodály Zoltán Általános Iskola új épületét szintén a stúdió álmodta meg. A Debreceni Egyetem tizenhatezer négyzetméteres kollégiumának tervpályázatát szintén ők nyerték el és közel ezer hallgató élvezheti majd a létesítményt. A Nyíregyházi Főiskola négyszáz személyes kollégiuma pedig már épül.

Terveik követik a divatirányzatokat, az elmúlt korok stílusainak „utánérzését”. A mai kor anyagaiból és technológiájával szeretnek e kornak megfelelő formavilágú épületeket tervezni. Állami és magánmegrendelések piaci világában keresik a helyüket.

Tény – húzza alá az igazgató –, hogy a közbeszerzési eljárásokon sikerrel szereplő tervek megvalósítása biztos bevételt jelent a stúdiónak. Ám gyakorta várniuk kell, hisz az állam a maga intézményein keresztül juttatja el a megszolgált forintokat a tervezőirodához. Ezzel szemben a magánmegrendelések viszonylag gyorsabbak, ám általában kevésbé tőkeerősek. Nem ritka, hogy egy építtető árajánlatot kér több cégtől is, és végül nem az övékét fogadja el.

Nívódíjakat, Kiváló Munkáért kitüntetést mondhat magáénak László Zoltán. Bár őt nem igazán érdeklik az elismerések. Ő az alkotási folyamatot élvezi, amikor sok zenével a háttérben gondolkodik. Tréfásan jegyzi meg: a gondolkodást nem hagyja abba négy órakor, hanem az ötletek egyszer csak formát öltenek a fejében, utána lerajzolja. A hétvégi ház csendje adja a keretet az álmok papírra vetéséhez.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)