Nyírbátor, Nyíregyháza

A sokoldalú műveltség, a világ megismerésének vágya és szülőváros szeretete szerves egésszé kerekedik Ürge László egyéniségében. Annak ellenére, hogy véletlenül Debrecenben látta meg a napvilágot, a szülőváros számára Nyírbátor, az a város, ahol szülei, barátai élnek, s ahová úgy kötődik, mint kevesen. 1960-ban született, Nyírbátorban végezte el az általános iskolát és itt is érettségizett, végig kitűnő tanuló volt. Már ekkor helytörténeti vetélkedőkön vett részt, bejárt a múzeumba, ahol Szalontai Barnabás irányításával helytörténeti kutatásokat végzett. Tudatosan tervezte az életét. Tizenhárom éves volt, amikor egy ifjúsági rádióműsorban azt nyilatkozta: építész szeretne lenni, hogy visszatérjen szülővárosába, ahová majd szép épületeket tervez.

1979-ben vették fel, első nekifutásra a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára. Bár a választásban az is közrejátszott, hogy két nagybátyja is ezen a pályán futott be szép karriert, a legfőbb tényező az volt: itt találta meg azt a sokoldalú képzést, amelyre mindig is vágyott. Ez a szakma igazolta a várakozásait, hiszen egy igazi építész a művészettörténettől a szociológiáig szinte mindenben otthon van. Érdekes módon, Nyírbátortól távol teljesedett ki igazán lokálpatriotizmusa. Diplomamunkáját – az évfolyamon egyedüliként –, regionális fejlesztésből írta, konkrétan Nyírbátor város környezetének távlati fejlesztése volt a témája. A munka egy példánya a múzeum könyvtárában ma is megtalálható. Az egyetem után a fővárosban maradt, mert sokkal jobbak voltak a kereseti lehetőségek, de nem akart ott letelepedni. Budapestről irányította családi házának építését, és amikor 1992-ben az beköltözhetővé vált, hazaköltözött. Bár szeretett szülővárosa és Mátészalka Polgármesteri Hivatalában is megpályázott egy-egy állást, végül nyolc jelentkező közül Nyíregyháza főmérnöke lett.

Ezt a pozíciót azóta tölti be, de a munka tartalma folyamatosan változott. Az elmúlt időszak és a jelen legfontosabb feladata a nyíregyházi ipari park kialakítása, illetve továbbfejlesztése. Ez jóval több egyszerű városfejlesztésnél, egyben forrásteremtő tevékenység is, ugyanis elő kell teremteni az elképzelések megvalósításához szükséges pénzt is. A megyeszékhely lakossága néhány évtized alatt csaknem négyszeresére nőtt, ami építészeti szempontból jó is, meg rossz is. Jó, mert mindig van munka, és rossz, mert ennyi új igényt lehetetlen egyszerre kielégíteni. Ürge László büszke arra, hogy az elmúlt tíz évben Nyíregyháza fejlődését Miskolc és Debrecen is megirigyelte. Miként arra is, hogy jelentős szerepet vállalhatott az ipari park létrehozásában, mely egy mezőgazdasági területen jött létre, és ma már a legkényesebb befektetői igényeket is kielégíti. Azt mondja, ma már nem elég csupán elkészíteni és benyújtani a pályázatokat, ki kell építeni a személyes kapcsolatokat a minisztériumokkal, szervezetekkel, megszerezni a legfrissebb információkat. Csak így lehet pénzt szerezni a fejlesztési célok megvalósításához. Csak így lehet elébe menni az eseményeknek. A városfejlesztés mellett nem hanyagolja el a tervezői tevékenységet sem, annál is inkább, mert ez a szakma leglátványosabb része. Ő tervezte többek között Nyírbátorban a Timba Babaáruházat és a Rendezvényházat, a Kovács Üzletházat, a teremi egészségházat és számos szép családi házat is. Széles körű képzettsége folytán komplex szolgáltatást tud nyújtani, hiszen a szakma teljes vertikumát gyakorolja. Ezt egy kicsit szolgálatnak is tartja, ezért fölvállalta, hogy segíti a környékbeli kisebb települések önkormányzatait, hiszen ők nem tudnak megfizetni egy főállású szakembert.

Ami a terveit illeti, nagyon szívesen tenne többet Nyírbátor felemelkedéséért. Roppant sok teendő lenni itt, hiszen felgyűltek a megoldatlan problémák. Meg kellene végre valósítani azt a műemlék sétányt, melynek tervei húsz éve elkészültek. Egy kulturális központot kellene létrehozni a városból, megfelelő gazdasági alapokkal, hiszen mindennek a gazdaság az alapja. Ehhez viszont megfelelő környezetet kell teremteni a helybeli és betelepülni kívánó vállalkozóknak.

Ürge László kétdiplomás feleségével, aki a Nyírbátori Városi Bíróság bírája egy saját tervezésű, gyönyörű családi házban él. A ház minden szegletéből árad az igényesség, a szép szeretete. A könyvtára ma már jóval felülmúlja a tizenötezres példányszámot. Ebből talán a négyezerkötetes fantasztikuskönyv-gyűjteményre a legbüszkébb, melynek az országban alig van párja, de gyűjti a régi könyveket, újságokat, a lemezeket, a festményeket is. Olyan ember ő, aki szerető feleség mellett, szeretett tárgyai között, szeretett városában él, és azzal foglalkozik, amit szeret.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)