Balla Istvánné

Ny. szociálpedagógus–tanár,

Baktalórántháza, Nyírbátor

Lehet-e egyszerre gyötrelmes, ám mégis csodálatos az élete egy és ugyanazon embernek? Hogy mennyire lehet, arra példa Balla Istvánné, Nagy Katalin élete. Aki negyvenéves szociális területen végzett munka után – ebből 30 év gyermekvédelmi tevékenység – nemrégiben mehetett nyugdíjba. Szívmelengető, egyben szívfacsaró érzés volt, amikor valamennyi gondozott gyermeke, nevelőszülőjével együtt virágokkal és sok kedvességgel köszöntötte őt Baktalórántházán, a Gyermekvédelmi Központban.

Szociálpedagógusként, vagy ahogy újab­ban nevezik, nevelőszülői tanácsadóként összesen tizennyolc település tartozott hozzá, és csaknem ötszáz gyermek életéhez volt köze. Az 1951-ben Nyíregyházán született leány elhivatottsága és a pálya iránti elkötelezettsége már kisgyerekkorából gyökerezik. Dajkálgatta, szeretgette az utcájukban lévő apróságokat, de a Sóstói úti GYIVI közelében nevelkedve mély nyomot hagyott benne az egyenruhás, terelőszalagot szorongató kicsik fegyelmezett vonulása, azok szomorú tekintete, akiket csak „lelenceseknek” neveztek. Sokáig nem értette, hogyan tudnak ilyen csendben menni, és nem tudta, mitől ilyen szomorúak. A gyermekévek tanulással teltek, az erdősori általános iskola után a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd munka közben levelező tagozaton elvégezte a gyógypedagógiai tanárképző főiskolát.

1978-ban családjával Nyírbátorba került, és a város kisegítő iskolájában helyezkedett el. Az intézményben internátus működött, nyolc egységgel. Mai nyelven lakásotthonoknak nevezik. Főleg állami gondozott, enyhe értelmi fogyatékos gyermekek éltek itt, akik már pici koruktól intézetbe kerültek. Akkoriban több csecsemő- és óvodásotthon is működött a megyében. Neveltek és tanítottak itt nevelőszülőknél elhelyezett és vér szerinti családokból jött gyermekeket is. Az itt eltöltött kb. 15 év alatt dolgozott gyermekfelügyelőként, nevelőtanárként, majd gyógypedagógiai tanárként.

„Eleinte nehéz volt feldolgozni a viselkedési problémákat, de napról napra világosabbá vált előttem, hogy segítségre és nagyon sok őszinte szeretetre van szükségük, hiszen többségüknek nem volt része meleg, családi neveltetésben.” Katika sokszor azt érezte, hogy „kirakatpedagógiát” képviselnek, akkoriban a szakmában nem volt divat az un. gyermekközpontúság. A merev szabályok betartatása, a szigorú fegyelem kötelező volt. Majd a poroszos nevelési tematikát egy lazább, iskolaotthonos oktatási forma kezdte felváltani, amikor személy szerint a gyerekekkel többet tudtak foglalkozni. Jobban kibontakoztathatták egyéni képességeiket, mesélhettek álmaikról, a személyes beszélgetések során kitárulkozhattak.

A gyermekek jobb megismerését Bak­talórántházán is a lakásotthonok létrejötte és a nevelőszülői hálózat kiszélesítése tette lehetővé. A gyermeki világnézetre való ráhangolódás, az együttérzés, empátia, a nevelőszülőkkel való maximális együttműködés az apró sikerek mozgatórugója.

A nevelőszülői tanácsadó tevékenysége igen összetett, nagy tájékozottságot, ember- és lélekismeretet igényel. A munkaidő sem fejeződik be délután, sokszor a szombatok és vasárnapok is munkával telnek. Kapcsolatot kell tartani a települések vezetőivel, az egyházak képviselőivel, az oktatási, egészségügyi, szociális, közbiztonsági szakemberekkel, velük szorosan együttműködve tenni a megfelelő, és legjobb intézkedést. Elengedhetetlen a gyermekvédelmi törvények, szociális rendeletek ismerete a gyermeki jogok érvényesítéséhez.

A tizennégy lakásotthon – négy Bak­talórántházán, négy Berkeszen, kettő Kisvárdán, négy Nyírszőlősön – dolgozóinak, az ott lakó gyermekeknek a megismerése, a helyi viszonyok, körülmények feltárása abszolút univerzális, sokoldalú szakembert kíván. Pályája legkedvesebb, egyben legkeservesebb emlékei az örökbefogadásokhoz fűződnek.

Katika a nyugdíjas években is keresi a lehetőséget, azt az utat, ahol még sok örömet tud adni a közösségnek, az embereknek. Nem véletlen, hogy éppen a múzeumban találkoztunk, ahol egy csodálatos kiállítást nyitottak meg a városlakók, a kézi mesterségeket, művészeteket szerető érdeklődők számára. Megmutatja kezének remekműveit, a szép cserépedényeket, amelyeket saját maga korongozott, égetett, és megpróbálta belecsempészni a népművészet motívumait.

Közben fiatalos lendülettel beszél családjáról. Férje, Balla István, aki agrármérnök, gyermekeik Titusz és Barbara, akik szintén agrármérnökök, lánya mikológus. „Másfél éves kis unokámmal, Titusszal a lehető legtöbb időt szeretném eltölteni. Szeretnék még sokat adni, hiszen én is sokat kaptam. A gyermekmosoly – amit kaptam az évtizedek során – minden nehézséget, gyöt­relmet feledtetett velem. Köszönöm a sorsnak, hogy dolgozhattam velük, értük!”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése