Balla Istvánné

Ny. szociálpedagógus–tanár,

Baktalórántháza, Nyírbátor

Lehet-e egyszerre gyötrelmes, ám mégis csodálatos az élete egy és ugyanazon embernek? Hogy mennyire lehet, arra példa Balla Istvánné, Nagy Katalin élete. Aki negyvenéves szociális területen végzett munka után – ebből 30 év gyermekvédelmi tevékenység – nemrégiben mehetett nyugdíjba. Szívmelengető, egyben szívfacsaró érzés volt, amikor valamennyi gondozott gyermeke, nevelőszülőjével együtt virágokkal és sok kedvességgel köszöntötte őt Baktalórántházán, a Gyermekvédelmi Központban.

Szociálpedagógusként, vagy ahogy újab­ban nevezik, nevelőszülői tanácsadóként összesen tizennyolc település tartozott hozzá, és csaknem ötszáz gyermek életéhez volt köze. Az 1951-ben Nyíregyházán született leány elhivatottsága és a pálya iránti elkötelezettsége már kisgyerekkorából gyökerezik. Dajkálgatta, szeretgette az utcájukban lévő apróságokat, de a Sóstói úti GYIVI közelében nevelkedve mély nyomot hagyott benne az egyenruhás, terelőszalagot szorongató kicsik fegyelmezett vonulása, azok szomorú tekintete, akiket csak „lelenceseknek” neveztek. Sokáig nem értette, hogyan tudnak ilyen csendben menni, és nem tudta, mitől ilyen szomorúak. A gyermekévek tanulással teltek, az erdősori általános iskola után a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd munka közben levelező tagozaton elvégezte a gyógypedagógiai tanárképző főiskolát.

1978-ban családjával Nyírbátorba került, és a város kisegítő iskolájában helyezkedett el. Az intézményben internátus működött, nyolc egységgel. Mai nyelven lakásotthonoknak nevezik. Főleg állami gondozott, enyhe értelmi fogyatékos gyermekek éltek itt, akik már pici koruktól intézetbe kerültek. Akkoriban több csecsemő- és óvodásotthon is működött a megyében. Neveltek és tanítottak itt nevelőszülőknél elhelyezett és vér szerinti családokból jött gyermekeket is. Az itt eltöltött kb. 15 év alatt dolgozott gyermekfelügyelőként, nevelőtanárként, majd gyógypedagógiai tanárként.

„Eleinte nehéz volt feldolgozni a viselkedési problémákat, de napról napra világosabbá vált előttem, hogy segítségre és nagyon sok őszinte szeretetre van szükségük, hiszen többségüknek nem volt része meleg, családi neveltetésben.” Katika sokszor azt érezte, hogy „kirakatpedagógiát” képviselnek, akkoriban a szakmában nem volt divat az un. gyermekközpontúság. A merev szabályok betartatása, a szigorú fegyelem kötelező volt. Majd a poroszos nevelési tematikát egy lazább, iskolaotthonos oktatási forma kezdte felváltani, amikor személy szerint a gyerekekkel többet tudtak foglalkozni. Jobban kibontakoztathatták egyéni képességeiket, mesélhettek álmaikról, a személyes beszélgetések során kitárulkozhattak.

A gyermekek jobb megismerését Bak­talórántházán is a lakásotthonok létrejötte és a nevelőszülői hálózat kiszélesítése tette lehetővé. A gyermeki világnézetre való ráhangolódás, az együttérzés, empátia, a nevelőszülőkkel való maximális együttműködés az apró sikerek mozgatórugója.

A nevelőszülői tanácsadó tevékenysége igen összetett, nagy tájékozottságot, ember- és lélekismeretet igényel. A munkaidő sem fejeződik be délután, sokszor a szombatok és vasárnapok is munkával telnek. Kapcsolatot kell tartani a települések vezetőivel, az egyházak képviselőivel, az oktatási, egészségügyi, szociális, közbiztonsági szakemberekkel, velük szorosan együttműködve tenni a megfelelő, és legjobb intézkedést. Elengedhetetlen a gyermekvédelmi törvények, szociális rendeletek ismerete a gyermeki jogok érvényesítéséhez.

A tizennégy lakásotthon – négy Bak­talórántházán, négy Berkeszen, kettő Kisvárdán, négy Nyírszőlősön – dolgozóinak, az ott lakó gyermekeknek a megismerése, a helyi viszonyok, körülmények feltárása abszolút univerzális, sokoldalú szakembert kíván. Pályája legkedvesebb, egyben legkeservesebb emlékei az örökbefogadásokhoz fűződnek.

Katika a nyugdíjas években is keresi a lehetőséget, azt az utat, ahol még sok örömet tud adni a közösségnek, az embereknek. Nem véletlen, hogy éppen a múzeumban találkoztunk, ahol egy csodálatos kiállítást nyitottak meg a városlakók, a kézi mesterségeket, művészeteket szerető érdeklődők számára. Megmutatja kezének remekműveit, a szép cserépedényeket, amelyeket saját maga korongozott, égetett, és megpróbálta belecsempészni a népművészet motívumait.

Közben fiatalos lendülettel beszél családjáról. Férje, Balla István, aki agrármérnök, gyermekeik Titusz és Barbara, akik szintén agrármérnökök, lánya mikológus. „Másfél éves kis unokámmal, Titusszal a lehető legtöbb időt szeretném eltölteni. Szeretnék még sokat adni, hiszen én is sokat kaptam. A gyermekmosoly – amit kaptam az évtizedek során – minden nehézséget, gyöt­relmet feledtetett velem. Köszönöm a sorsnak, hogy dolgozhattam velük, értük!”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése