Baktalórántháza

Lélegzetelállító, ahogy szép magyar nyelvünk eszközeivel fűzi csodálatos, szónoki mondatokká mondanivalóját híveinek Juhász Imre plébános. Abaújszántón született 1964-ben, Boldogkőváralján nevelkedett húgával együtt, ki Budapesten él, kétgyermekes családanya. Apai nagyanyja felügyeletében, a festői szépségű zempléni környezetben tanította őt a fő imádságokra, a keresztény értékekre. Felkeltette benne a papi pálya iránti érdeklődést, inspirálta e hivatásra. Elkezdett ministrálni, templomba járni. „Elbizonytalanodtam, amikor egyik tanárom az általános iskolában lerombolta mindazt, amit nagymamám felépített bennem.”

Végül édesanyja szakterületén maradva – ki ügyviteli alkalmazott – Miskolcra, a közgazdasági szakközépiskolába került. Az érettségi után, ’82-ben az encsi Mezőgép Vállalatnál eltöltött 10 hónap, majd Boldogkőváralján a három és fél évig tartó kultúrházvezetés csak útkeresés volt, amikor szabadszállási katona ideje alatt Tarjányi Ferenc megerősítette benne az elhatározást, Domán Ferenc atya felfedezte benne a papi hivatást, így feltámadt benne a vágy, pap lesz.

„Nyolcvanhétben, leszerelésem után Egerbe jelentkeztem a szemináriumba. A boldogkőváraljai plébános mindenben segített engem. Kilencvenkettőben pappá szenteltek. Állomáshelyeim: Mátészalka egy év, Miskolc, Szent Anna-plébánia három év, nyíregyházi főplébánia négy év. Káplánként mint egy csavar a gépezetben láttam el a sokrétű feladatokat. A Szentlélek szeminárium, Házas hétvége, Cor hétvége, Karitász csoport, Nyugdíjas közösség, Ifjúsági hittan, bérmálási előkészületek, tartalmas lelki programokat kínált a híveknek. Hitoktatást végeztem a Kossuthban, a Kodály- és Jókai-iskolákban.

A Kolping-család mozgalommal Miskolcon ismerkedtem meg, kilencvenhatban Nyíregyházán lehetőségem volt újjászervezni, így lettem „prézes” atya. Tagja vagyok a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, kisegítő tábori lelkészként Nyíregyházán szolgálok. Kétszer Lourdes-ban, majd Rómában, jubileumi zarándoklaton vettem részt katonákkal. Bábáskodtam a XI. Cserkészkerület megalakításánál.

2000-től Baktalórántházán hirdetem az igét. Az egyházközséghez hét filia tartozik, egy káplán segíti munkám. Marad időm az elmélkedésre, de a plébánosság olyan feladatokat is ró rám, mint pályázatok készítése, épületek felújítása, az egyházközség hitéleti és anyagi dolgainak szervezése. 2002-ben Nyírkarászban plébániát, 2003-ban Ramocsaházán templomot tataroztunk, Nyíribronyban kápolnát építettünk, Nyírkércsen új oltárt szenteltünk. Baktalórántházán befejeződött a vallásturisztikai beruházás.

A katolikus temető és a plébánia kerítésének rendbetétele vár ránk. A Szent Mónika Közösséget azért szorgalmazom, hogy a szülői felelősséget felébresszem gyerekeik nevelése iránt. Rádöbbenteni, nemcsak ételt kell adni a gyermekeknek, de a lelküket is táplálni kell. Talán egyszer lesz egy elhivatott fiatal, ki a cserkészeket irányítja. Sikeresen működik a Gróf Károlyi Klára Kolping-család. A cigánypasztoráció egyházmegyei referenseként próbálom képviselni a kisebbség érdekeiket, szeretnék egy KALOT közösséget is.

A hívek olyan hatásoknak vannak kitéve a társadalomban, melyek alapvetően aláássák az egyházhoz való kötődésüket. Ennek ellenére igénylik annak tevékenységét. Nagy része öt alkalomra korlátozza a vele való kapcsolatot: a keresztelés, első áldozás, bérmálás, esküvő és temetés. Kevés az olyan katolikus, ki biztos bibliai és hitismerettel rendelkezik, ki felmeri vállalni az egyház tanítását. A történelem során függetlenül a társadalmi formától, az egyház mindig jelen volt. A Krisztus által alapított emberi közösség isteni garanciával bír, kiállta az idők próbáját. Államot és egyházat szétválasztani azt jelentené, döntsük el: keresztények vagyunk vagy magyarok. A kettőt nem lehet szétválasztani, mert szorosan egymásra támaszkodik.

Az egyház feladata az embereket üdvösségre segíteni, földi boldogulásukat előmozdítani. Az ifjúsággal megismertetni a Biblia értékeit, s szellemi igényességre nevelni. A család fontosságára nagy hangsúlyt kell fordítani, rajtuk áll magyarságunk jövője. Remélem, az emberek tudatába belevésődtek Szent István intelmei, az 1000 éves egyház tanítása. A harmadik évezredet a kultúrák harca jellemzi majd.

Bízom abban, kontinensünk az EU-csatlakozás után is a krisztusi egyházból táplálkozik. Szüleim mellett példaképeimnek tekintem a szenteket, egyben védőszentem, Szent Imre herceget, a történelmi hősöket, nagy embereket, de azokat a papokat is, kik életem szakaszaiban mellettem voltak. Örülnék, ha egy fiatal életében szerepet játszhatnék abban, hogy a papi hivatást válassza. Nem bántam meg, hogy pap lettem. „Emberé a munka, Istené az áldás.” A pap feladata a vetés, locsolás, kapálás, gondozás, Isten majd adja hozzá az áldást. Hobbim a hivatásom, a primiciás mondat szerint:
„Az élet Igéjét hirdetjük nektek.”
(1 Jn 1, 1.)”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)