Baktalórántháza

Hetedmagával izzott a nap, mikor 1955. július 22-én, a déli órákban az ófehértói aratóföldön markot szedő várandós édesanyja a világra hozta. Hol is máshol, hiszen szülei, Csubák Péter és Kocsordi Mária gazdálkodók voltak. Nővérével együtt hitben, szeretetben nevelkedtek.

Élete eseménydús, sok apró történetből rakódik össze. Gyermekkora, iskolás évei, pályaválasztása, családalapítása, munkahelyei, egyszer örömteli, szép, kitartó és sikeres, másszor szomorú, kegyetlen, igazságtalan és megalázó momentumokat rejt.

„Az én életemben mindig történik valami! Sokszor olyan, mely nehéz helyzetek, elé állít, és döntésre kényszerít.

Taníttatásom igyekeztem meghálálni szorgalmammal, a paraszti munka minden mozzanatát megismertem. Szüleim mégis meglepődtek, mikor a baktalórántházi gimnázium után a nyíregyházi mezőgazdasági  főiskolára jelentkeztem, mert tanítónak szántak. A NyiKo ösztöndíjasaként sikeres TDK-munkát folytattam, s ’76-ban kertész-üzemmérnöki diplomát szereztem. A konzervgyár áruforgalmi osztályán dolgoztam, szervező titkár, majd KISZ-titkár voltam egy kiváló alapszervezetnél.”

Ezerkilencszázhetvenhatban – ötévi ismeretség után – házasságot kötött a baktalórántházi Németh Istvánnal, itt telepedtek meg. Férje a Szabolcs Volán vásárosnaményi autóbuszállomásának vezetője volt. ’78-ban megszületett első fiuk, István. Dolgozott a vajai gyáregységben, labor- és csomagoló üzemvezetőként. Fiatal, energikus lévén a nagyobb szakmai és anyagi előrejutás hajtotta, amikor a petneházi „Egyakarat” Mgtsz-be pályázott, személyzeti vezető és üzemgazdász munkakörbe.

„Tizenöt évet dolgoztam itt, szeretettel gondolok a kollektívára. A férfi agronómusok mellett nekem, nőnek, duplán kellett bizonyítani a munkában.”

Ezerkilencszáznyolcvankettőben megszületett Viktor, majd ’89-ben Péter. ’83 májusában felkérték az induló melléküzemág vezetésére, ahol száz fő dolgozott.

„Megtanultam a textilipari műveleteket, fonni, orsózni, cérnázni, párosítani. Ez nagy kihívás volt vezetői munkámban, amit férjem és anyósom támogatása nélkül nem tudtam volna elvállalni. A dolgozókkal mindig szót értettem, megadtam a tiszteletet, a sikereket együtt értük el.”

Ezerkilencszáznyolcvanhatban „Kiváló munkáért” miniszteri kitüntetésben részesült. Első fiuk tragédiája fordulópontot hozott életében. Belső hang azt súgta: tanítani – pályát módosított. Egerben elvégezte az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolát, több specializációt is szerzett. ’94–95-ben a tsz-ek sorra mentek tönkre, tanítani hívták a helyi szakmunkásképző intézetbe, egy új, gazdaasszony szak indult. Szaktárgyakat tanított és gyakorlatvezető volt.

Már ’88-tól elkezdte tanulni, ’89-től tanítani a német nyelvet szülőfalujában. ’92-ben a Rigó Utcai Idegennyelvi Intézetben állami nyelvdiplomát szerzett. ’91-től a rohodi általános iskolában is okítja a gyerekeket. ’95-ben országos pályázat nyerteseként egy hónapot töltött Németországban, Schleswig-Holstein tartomány egy gazdaasszonyképző intézetében. Ezt több külföldi, Ausztriában és Németországban eltöltött továbbképzés követte.

„Új metódusokat, szemléletet hoztam, mindig feltöltődve tértem haza, amit az óráimon kamatoztattam a gyermekek örömére. ’95-ben a középiskola ablaka bezárult előttem, szerencsére Nyírkércsre hívtak. Itt hét évet töltöttem, biológia, kémia, technika, német nyelv tanításával. Egyre közelebb kerültem a német mentalitáshoz, az idegen nyelv interdiszciplináris tantárgy lévén, kiszélesítette látóköröm, tájékozottságom. 2001 februárjában német nyelvtanári diplomát szereztem. Bayern tartományban, néprajzi témában kutatásokat végeztem, mely szakdolgozatom témáját is adta. 2002 őszén a nyírkércsi iskola ablaka is bezárult előttem. Elmondhatom, az én életemben igaz a mondás: „Ha a Jóisten becsuk egy ablakot, kinyit helyette kettőt.” Hiszem, ennek így kellett történnie ahhoz, hogy ezek után más területeken is próbára tegyem magam. Felkértek a Baktalórántháza Városi TV szerkesztő-riporteri feladatok ellátására. Ötévesen elképzelt vágyam most teljesedett be. Az újságírás szele az iskolai fogalmazásaimban már megérintett, az első úti beszámolóm után biztattak, így tíz éve különböző újságoknak írok. A portréírást azért szeretem, mert sok kiváló embert ismerhetek meg.”

Éva külső témavezetőként hallgatókat segít diplomadolgozatuk és nyelvvizsgájuk sikeréhez. Énekel a városi vegyes karban, imádja a virágokat, az egyházért munkálkodik és az idegenvezetésben is otthon van. Viktor főiskolás, Péter ősztől gimnazista, német nyelv tagozaton. Évente a család kirándul, az ország tájain kívül külföldre is eljutnak.

„Úti tarisznyám tele volt jó útravalóval, mit például szolgáló szüleimtől és kiváló, nagy tudású tanáraimtól kaptam. Szeretem a munkát, az éltet! A családomért, a közért és a gyermekekért dolgozom. Sokat köszönhetek férjemnek, ki mindig támogatott és megbízott bennem.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)