Bardi Sándorné

Díszpolgár, aranydiplomás nyugdíjas igazgató,

Baktalórántháza

szszb 23 ncsé Bardi Sándorné.jpgMegpróbált „próféta” lenni a saját hazájában. Ez többnyire nem szokott sikerülni, vagy ha igen, keveseknek. Bardi Sándorné, született Bihari Sarolta tősgyökeres lórántházi családból származó tanító, saját falujában 1948-tól – mintegy fél évszázadon át – elhivatottsággal közvetítette a tudást a gyermekek felé.

Az 1929. szeptember 13-án Lórántházán született leány, Helmeci Rozália és Bihari Ferenc családjában hétévente jöttek egymás után a gyerekek, így Ferenc öccse és Erzsébet húga. Tudta, „kertész lesz vagy tanító”. Bár ez utóbbira esett választása, de szüleitől örökölt földszeretete egész életén át megmaradt. Elmesélte, hogy Kisvárdán a Szent Orsolyiták Zárdában négy éven át Mater Filomene apáca védőszárnyai alatt érte az államosítás, így ők voltak az első, az Állami Tanítóképző Intézetben végzett tanítók. Ők még szívvel-lélekkel hittek abban, amit csináltak.

„Kicsiny falucska tornya integet, várnak reánk már csöppnyi gyermekek. Téged az élet árja új csatára hív!” – dúdolja.

Többet mesélhetne arról az ellentmondásos időszakról, amikor „kulákok” lettek, és „Bihari kisasszony nem dolgozhatott”, mindenüket elvették. El kellett mennie a Nógrád megyei Tolmács községbe, ahol első női tanítóként a kistelepülések tanítójuk iránti tiszteletét megélte. Később mégis jó káder lett, amit talán az orosz szaknak köszönhetett. Emlékszik a meleg családi fészekre, az utcán szaladgáló pulyagyermekekre, leendő férje gyerekkori pajtása volt. Ez a diákszerelem ’51-ben házasság lett. Férje Bardi Sándor, aki évtizedekig az államigazgatásban dolgozott. Akivel mindent meg lehetett beszélni, a meghitt családi esték, amikor a rohanós nap után együtt voltak, olvasgattak, beszélgettek. Szép emlék a gyerekek születése. Sándor fiuk ’52-ben, Sarolta – akit mindenki csak Bellának hív – ’59-ben.

Az iskolai munka mellett az idős családtagok ápolása, a kerti munka sok elfoglaltságot adott, mégis szeretettel végezte, mert vérében volt, és felüdülést jelentett. Az igazgatói megbízatás előtt két ízben is igazgatóhelyettes volt. A történelem szak elvégzése, a szülők esti iskolája, a továbbképzések pluszmunka volt számára. Reggel hatkor kerékpárra pattant, irány az iskola, majd lett egy Moszkvicsa, amely egyben munkaautó is volt. Sárika néni egy élő múzeum, a falu több száz éves történetét ismeri – az iskoláéval együtt –, 1960-ig feldolgozta. Nincs, ki többet tudna erről az ütött-kopott faluról, amely azóta – 15 évvel ezelőtt – ismét város lett. Ismét, ugyanis Nyírbakta és Lórántháza egyesülése – 1930 – előtt jóval, már 1761-ben a település mezővárosi rangot kapott. Ennek pecsétjét és címerét is őrzik. Ez a Majláth és a Baktay grófoknak köszönhető, mint ahogy a vasútvonal is, amin a sót szállították. Több órán át mesél a faluról. A három egyházi iskola egyesülésével megalakult az állami általános iskola, mely később a Vári Emil nevet vette fel.

Volt, amikor 600-nál is több gyermek koptatta az iskola padjait, az elsősök majdnem 100-an voltak. Sok volt a hiányzás, nagy a lemorzsolódás. Egri Zoltán, majd Oláh Lajos igazgatása után ő került az iskola élére. Az első női igazgatók közé tartozott, helyettese Juhász Dezső volt. Nem kímélte magát, gyors és szigorú tempót diktált, amelyet megkövetelt beosztottjaitól is. Kiváló iskola hírében álltak, a szakfelügyelők példaként emlegették. Tanulmányi versenyeken, seregszemléken, mindenütt a győztesek között voltak. Az energikus és maximalista igazgató a célokért fáradhatatlanul küzdött. A „követelek, mert szeretlek” elv híve volt, szigorú, következetes. Érdekes, játékos órái motiválták a gyermeket. A táborozások, a kirándulások, a kulturális programok, a sport- és akadályversenyek, az úttörővezetőség mind életének része, mint az is, hogy könyörtelenül ő is kapott „pofonokat” az élettől; volt nagyműtétje, férjét 61 évesen, fiát 43 évesen veszítette el. ’84-ben maga mögött hagyta az iskolát, nyugdíjba vonult. Utódja Silye Lászlóné, Marika lett. A legrégebbi munkatársakat név szerint végigsorolja. A kiváló tanító soha nem nézte a pénzt, a munkaidőt sem tartotta számon.

„Hivatással szerettem a tanítást, mindegy milyen világ volt. Lelkiismeretesnek kell lenni! Ha megmaradunk embernek, ha nem bántjuk egymást, lehet együtt élni és dolgozni!” – vallja.

Bella lánya szintén tanító lett. Az öt unokáért érdemes és kell még élnie. Számtalan kitüntetése közül a legkedvesebb a Munka Érdemrend Ezüst Fokozata és az Arany Katedra Díj. Ez év március 15-én a Városi Képviselő-testület számára adományozta a „Baktalórántháza Díszpolgára” címet.

Remegő lábbal ment ki Nagy Lajos polgármestertől átvenni a kitüntetést.

Megkésett üzenet? Nem, soha sem késő! E nagy múltú és nagy tudású igazgató számára az emberek által is visszaigazolódott: igenis, próféta lett ő a saját hazájában! „Ez nekem a leges-legnagyobb kitüntetés, mert ezt itthon kaptam” – mondta könnyes szemekkel.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése