Bardi Sándorné

Díszpolgár, aranydiplomás nyugdíjas igazgató,

Baktalórántháza

Megpróbált „próféta” lenni a saját hazájában. Ez többnyire nem szokott sikerülni, vagy ha igen, keveseknek. Bardi Sándorné, született Bihari Sarolta tősgyökeres lórántházi családból származó tanító, saját falujában 1948-tól – mintegy fél évszázadon át – elhivatottsággal közvetítette a tudást a gyermekek felé.

Az 1929. szeptember 13-án Lórántházán született leány, Helmeci Rozália és Bihari Ferenc családjában hétévente jöttek egymás után a gyerekek, így Ferenc öccse és Erzsébet húga. Tudta, „kertész lesz vagy tanító”. Bár ez utóbbira esett választása, de szüleitől örökölt földszeretete egész életén át megmaradt. Elmesélte, hogy Kisvárdán a Szent Orsolyiták Zárdában négy éven át Mater Filomene apáca védőszárnyai alatt érte az államosítás, így ők voltak az első, az Állami Tanítóképző Intézetben végzett tanítók. Ők még szívvel-lélekkel hittek abban, amit csináltak.

„Kicsiny falucska tornya integet, várnak reánk már csöppnyi gyermekek. Téged az élet árja új csatára hív!” – dúdolja.

Többet mesélhetne arról az ellentmondásos időszakról, amikor „kulákok” lettek, és „Bihari kisasszony nem dolgozhatott”, mindenüket elvették. El kellett mennie a Nógrád megyei Tolmács községbe, ahol első női tanítóként a kistelepülések tanítójuk iránti tiszteletét megélte. Később mégis jó káder lett, amit talán az orosz szaknak köszönhetett. Emlékszik a meleg családi fészekre, az utcán szaladgáló pulyagyermekekre, leendő férje gyerekkori pajtása volt. Ez a diákszerelem ’51-ben házasság lett. Férje Bardi Sándor, aki évtizedekig az államigazgatásban dolgozott. Akivel mindent meg lehetett beszélni, a meghitt családi esték, amikor a rohanós nap után együtt voltak, olvasgattak, beszélgettek. Szép emlék a gyerekek születése. Sándor fiuk ’52-ben, Sarolta – akit mindenki csak Bellának hív – ’59-ben.

Az iskolai munka mellett az idős családtagok ápolása, a kerti munka sok elfoglaltságot adott, mégis szeretettel végezte, mert vérében volt, és felüdülést jelentett. Az igazgatói megbízatás előtt két ízben is igazgatóhelyettes volt. A történelem szak elvégzése, a szülők esti iskolája, a továbbképzések pluszmunka volt számára. Reggel hatkor kerékpárra pattant, irány az iskola, majd lett egy Moszkvicsa, amely egyben munkaautó is volt. Sárika néni egy élő múzeum, a falu több száz éves történetét ismeri – az iskoláéval együtt –, 1960-ig feldolgozta. Nincs, ki többet tudna erről az ütött-kopott faluról, amely azóta – 15 évvel ezelőtt – ismét város lett. Ismét, ugyanis Nyírbakta és Lórántháza egyesülése – 1930 – előtt jóval, már 1761-ben a település mezővárosi rangot kapott. Ennek pecsétjét és címerét is őrzik. Ez a Majláth és a Baktay grófoknak köszönhető, mint ahogy a vasútvonal is, amin a sót szállították. Több órán át mesél a faluról. A három egyházi iskola egyesülésével megalakult az állami általános iskola, mely később a Vári Emil nevet vette fel.

Volt, amikor 600-nál is több gyermek koptatta az iskola padjait, az elsősök majdnem 100-an voltak. Sok volt a hiányzás, nagy a lemorzsolódás. Egri Zoltán, majd Oláh Lajos igazgatása után ő került az iskola élére. Az első női igazgatók közé tartozott, helyettese Juhász Dezső volt. Nem kímélte magát, gyors és szigorú tempót diktált, amelyet megkövetelt beosztottjaitól is. Kiváló iskola hírében álltak, a szakfelügyelők példaként emlegették. Tanulmányi versenyeken, seregszemléken, mindenütt a győztesek között voltak. Az energikus és maximalista igazgató a célokért fáradhatatlanul küzdött. A „követelek, mert szeretlek” elv híve volt, szigorú, következetes. Érdekes, játékos órái motiválták a gyermeket. A táborozások, a kirándulások, a kulturális programok, a sport- és akadályversenyek, az úttörővezetőség mind életének része, mint az is, hogy könyörtelenül ő is kapott „pofonokat” az élettől; volt nagyműtétje, férjét 61 évesen, fiát 43 évesen veszítette el. ’84-ben maga mögött hagyta az iskolát, nyugdíjba vonult. Utódja Silye Lászlóné, Marika lett. A legrégebbi munkatársakat név szerint végigsorolja. A kiváló tanító soha nem nézte a pénzt, a munkaidőt sem tartotta számon.

„Hivatással szerettem a tanítást, mindegy milyen világ volt. Lelkiismeretesnek kell lenni! Ha megmaradunk embernek, ha nem bántjuk egymást, lehet együtt élni és dolgozni!” – vallja.

Bella lánya szintén tanító lett. Az öt unokáért érdemes és kell még élnie. Számtalan kitüntetése közül a legkedvesebb a Munka Érdemrend Ezüst Fokozata és az Arany Katedra Díj. Ez év március 15-én a Városi Képviselő-testület számára adományozta a „Baktalórántháza Díszpolgára” címet.

Remegő lábbal ment ki Nagy Lajos polgármestertől átvenni a kitüntetést.

Megkésett üzenet? Nem, soha sem késő! E nagy múltú és nagy tudású igazgató számára az emberek által is visszaigazolódott: igenis, próféta lett ő a saját hazájában! „Ez nekem a leges-legnagyobb kitüntetés, mert ezt itthon kaptam” – mondta könnyes szemekkel.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése