Hubicsák Béla

Nyugalmazott iskolaigazgató,

Ramocsaháza

Kisvárdán született 1943-ban. Szülei szabómesterek voltak, akik fontosnak tartották jó eszű gyermekeik taníttatását, így lettek szakközépiskolai tanár húgával együtt első generációs értelmiségiek. A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Még ebben az évben felvették Egerbe matematika–fizika szakra. Hogy szülei anyagi gondjain enyhítsen, képesítés nélkül kezdett tanítani Ramocsaházán. Ez volt az első és egyetlen munkahelye: 1962. augusztus 1-jétől 2004. június 31-ig állt a katedrán.

Milyen volt a hőskor? 18 évesen sok idősebb kollégával dolgozott együtt, szerencsére minden bonyodalom nélkül. Abban az időben a kistelepülések iskoláit csak a sok képesítés nélküli tanár és tanító tudta működtetni. Utólag visszagondolva úgy érzi, sokszor eredményesebb volt a munka akkor, mint most, pedig a körülmények is kezdetlegesek voltak: cserépkályhás, olajozott padlójú tantermek, udvari WC, a tornaóráknak helyet biztosító fűtetlen folyosók. Ismeretlen volt a falu, körülményes a megközelítése is. Ezért albérletben lakott, majd szolgálati férőhelyen, sőt a fizikaszertárban is! Később ezt is meg kellett osztani más fiatal tanárjelölttel…

1966-ban megkapta tanári diplomáját, s feleségül vette élete párját, Sárikát, a ramocsaházi tanítónőt, aki nyugdíjazásáig generációkat tanított szerető szigorral a betűvetés tudományára.

– Pályakezdőként bekapcsolódtam a közéletbe, részese voltam a színjátszó körnek, majd analfabéta osztályt szerveztünk felnőtt cigány lakosoknak, akikből újabb színjátszókat toboroztunk. Felléptünk a környező településeken, mentünk hóban, fagyban is, lovas szekerekkel. Tanítottam a dolgozók iskolájában, ahol igen sok munkában megfáradt felnőtt szerezte meg a hiányzó nyolcadik osztályos bizonyítványát. Boldogan emlékszem vissza erre az időszakra, azokra a lelkes, teljesíteni akaró, hozzám képest idős emberekre, akik közül ma már csak kevesen élnek  – meséli.

Közben tanult, tanított. 1966-ban az úttörőcsapat vezetője lett, ami újabb ismeretlen feladatokat jelentett. Kiderült ugyanis, hogy a községben született a munkásmozgalom egyik mártírja, Mező Imre, akinek a csapat rögtön fel is vette a nevét. Színes programokkal szervezett rendezvények követték egymást, melyeken rendre részt vett az özvegy és a leszármazottak, no és persze az akkori megyei vezetők. Később az iskola is felvette Mező Imre nevét.

1968-ban igazgatóhelyettes lett, két évvel később – elvégzett munkája elismeréseként – tanácstagnak választották. Mivel ez nagy megtiszteltetésnek számított, ettől kezdve nem lehetett kiszállni a közéletből. Amikor 1972-ben részben megszűnt a község önállósága, s társult Baktalórántháza nagyközséggel, tanácstagként, majd vb-tagként, illetve községi elöljáróként számítottak munkájára. A rendszerváltással a falu életében is új időszak következett, melyben 2010-ig önkormányzati képviselőként szolgálta a közösséget. 1979-ben nevezték ki igazgatónak, majd újabb négy cikluson keresztül kapott bizalmat.

– Az iskolában nagyon sok olyan feladat várt, melyekre mielőbb megoldást kellett találni. A legfontosabb a szakos ellátás biztosítása volt, ami rövid időn belül sikerült is. Állandósult a nevelőtestület, magas szintű oktató-nevelő munka folyt. Bevezetésre került az informatika, a német és az angol nyelv, szakos ellátással. Sikerült javítani a tárgyi feltételeket – ebben szükség volt a mindenkori önkormányzat segítségére.

Míg korábban a településen szétszórva négy helyen folyt a tanítás, a 90-es évek közepétől egy új, korszerű épületet hoztunk létre, központi fűtéssel, vizesblokkal felszerelve, majd ezt bővítettük tornateremmel, konyhával és ebédlővel, sportudvarral. Már ezt az intézményt hagyhattam magam mögött. Huszonöt év folyamatosan! – mondja.

– Megyénkben és megyén kívül is ismerték leány kézilabdásainkat, fiú labdarúgóink országos hírűek voltak. Tanulóinkat külföldi sítáborozásra, kajak- és vízi táborokba vittük. Az egykori résztvevőkkel való találkozások a mai napig örömmel töltenek el. Csodálatos időszak volt!

Sajnálom, hogy a ma idejáróknak ez kimarad az életéből. Külső nyomásra még a német nyelvoktatást is megszüntették, bár német tulajdonú cipőüzem van a településen. Negyvenkét évnyi aktív munka után hirtelen rászakadt a megfoghatatlan és megszokhatatlan nagy feladatnélküliség. Betegségek sora érte, talpra állásában családja kitartó szeretete segítette. De nem érez haragot senki iránt. Ma is büszke az elért vitathatatlan eredményekre, s naponta kap visszajelzést a szülőktől és az egykori tanítványoktól. A továbbiakban a családjának szeretné szentelni mindazt az időt, amit eddig a közért téve elmulasztott. A közgazdász Tibor, a pedagógus Zoltán és a két kiválóan tanuló és sportoló unoka sikereinek szeretne örülni. Kívánjunk ehhez még sok-sok évet jó egészségben!

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése