Hubicsák Béla

Nyugalmazott iskolaigazgató,

Ramocsaháza

Kisvárdán született 1943-ban. Szülei szabómesterek voltak, akik fontosnak tartották jó eszű gyermekeik taníttatását, így lettek szakközépiskolai tanár húgával együtt első generációs értelmiségiek. A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Még ebben az évben felvették Egerbe matematika–fizika szakra. Hogy szülei anyagi gondjain enyhítsen, képesítés nélkül kezdett tanítani Ramocsaházán. Ez volt az első és egyetlen munkahelye: 1962. augusztus 1-jétől 2004. június 31-ig állt a katedrán.

Milyen volt a hőskor? 18 évesen sok idősebb kollégával dolgozott együtt, szerencsére minden bonyodalom nélkül. Abban az időben a kistelepülések iskoláit csak a sok képesítés nélküli tanár és tanító tudta működtetni. Utólag visszagondolva úgy érzi, sokszor eredményesebb volt a munka akkor, mint most, pedig a körülmények is kezdetlegesek voltak: cserépkályhás, olajozott padlójú tantermek, udvari WC, a tornaóráknak helyet biztosító fűtetlen folyosók. Ismeretlen volt a falu, körülményes a megközelítése is. Ezért albérletben lakott, majd szolgálati férőhelyen, sőt a fizikaszertárban is! Később ezt is meg kellett osztani más fiatal tanárjelölttel…

1966-ban megkapta tanári diplomáját, s feleségül vette élete párját, Sárikát, a ramocsaházi tanítónőt, aki nyugdíjazásáig generációkat tanított szerető szigorral a betűvetés tudományára.

– Pályakezdőként bekapcsolódtam a közéletbe, részese voltam a színjátszó körnek, majd analfabéta osztályt szerveztünk felnőtt cigány lakosoknak, akikből újabb színjátszókat toboroztunk. Felléptünk a környező településeken, mentünk hóban, fagyban is, lovas szekerekkel. Tanítottam a dolgozók iskolájában, ahol igen sok munkában megfáradt felnőtt szerezte meg a hiányzó nyolcadik osztályos bizonyítványát. Boldogan emlékszem vissza erre az időszakra, azokra a lelkes, teljesíteni akaró, hozzám képest idős emberekre, akik közül ma már csak kevesen élnek  – meséli.

Közben tanult, tanított. 1966-ban az úttörőcsapat vezetője lett, ami újabb ismeretlen feladatokat jelentett. Kiderült ugyanis, hogy a községben született a munkásmozgalom egyik mártírja, Mező Imre, akinek a csapat rögtön fel is vette a nevét. Színes programokkal szervezett rendezvények követték egymást, melyeken rendre részt vett az özvegy és a leszármazottak, no és persze az akkori megyei vezetők. Később az iskola is felvette Mező Imre nevét.

1968-ban igazgatóhelyettes lett, két évvel később – elvégzett munkája elismeréseként – tanácstagnak választották. Mivel ez nagy megtiszteltetésnek számított, ettől kezdve nem lehetett kiszállni a közéletből. Amikor 1972-ben részben megszűnt a község önállósága, s társult Baktalórántháza nagyközséggel, tanácstagként, majd vb-tagként, illetve községi elöljáróként számítottak munkájára. A rendszerváltással a falu életében is új időszak következett, melyben 2010-ig önkormányzati képviselőként szolgálta a közösséget. 1979-ben nevezték ki igazgatónak, majd újabb négy cikluson keresztül kapott bizalmat.

– Az iskolában nagyon sok olyan feladat várt, melyekre mielőbb megoldást kellett találni. A legfontosabb a szakos ellátás biztosítása volt, ami rövid időn belül sikerült is. Állandósult a nevelőtestület, magas szintű oktató-nevelő munka folyt. Bevezetésre került az informatika, a német és az angol nyelv, szakos ellátással. Sikerült javítani a tárgyi feltételeket – ebben szükség volt a mindenkori önkormányzat segítségére.

Míg korábban a településen szétszórva négy helyen folyt a tanítás, a 90-es évek közepétől egy új, korszerű épületet hoztunk létre, központi fűtéssel, vizesblokkal felszerelve, majd ezt bővítettük tornateremmel, konyhával és ebédlővel, sportudvarral. Már ezt az intézményt hagyhattam magam mögött. Huszonöt év folyamatosan! – mondja.

– Megyénkben és megyén kívül is ismerték leány kézilabdásainkat, fiú labdarúgóink országos hírűek voltak. Tanulóinkat külföldi sítáborozásra, kajak- és vízi táborokba vittük. Az egykori résztvevőkkel való találkozások a mai napig örömmel töltenek el. Csodálatos időszak volt!

Sajnálom, hogy a ma idejáróknak ez kimarad az életéből. Külső nyomásra még a német nyelvoktatást is megszüntették, bár német tulajdonú cipőüzem van a településen. Negyvenkét évnyi aktív munka után hirtelen rászakadt a megfoghatatlan és megszokhatatlan nagy feladatnélküliség. Betegségek sora érte, talpra állásában családja kitartó szeretete segítette. De nem érez haragot senki iránt. Ma is büszke az elért vitathatatlan eredményekre, s naponta kap visszajelzést a szülőktől és az egykori tanítványoktól. A továbbiakban a családjának szeretné szentelni mindazt az időt, amit eddig a közért téve elmulasztott. A közgazdász Tibor, a pedagógus Zoltán és a két kiválóan tanuló és sportoló unoka sikereinek szeretne örülni. Kívánjunk ehhez még sok-sok évet jó egészségben!

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése