Ramocsaháza

Azt talán a ramocsaháziak közül is kevesen tudják, hogy az ország másik szegletében, Zala megyében létezik egy kis falucska, Ramocsa néven. A térképen megrajzolható átló éppen metszi a két falut. Az ittenieknek arról is kevés fogalmuk lehet: miként élnek az ily módon testvértelepülésükön az emberek. Azt viszont tudják jól, hogy a mi vidékünkön nem adták ingyen soha a kenyeret.

Jelentős történelmi múlttal rendelkezik Ramocsaháza, hiszen már 1283-ból van róla írásos emlék. A község három településrész összeolvadásából alakult, úgymint Ramocsa, Jánosfalva és Márk. A község híres szülötte Ramocsaházy László, itt volt a Horthy-család szabolcsi fészke, itt született Mező Imre, akkor még Mehrer Izsák néven. A falu címerében is felfedezhető a Ramocsaházy-, illetve a Horthy-családra való utalás. Ugyancsak itt látott napvilágot 1856-ban Csopey László, később budapesti gimnáziumi igazgató, több országos lap szerkesztője, kiváló műfordító, aki munkásságával jelentős részt vállalt az orosz klasszikusok népszerűsítésében. Rutén–magyar szótárt is szerkesztett.

Ramocsaházának ugyancsak nagy ívűre sikeredett az a vargabetű, amit sok más településhez hasonlóan, 1990-ig be kellett járnia. Tartozott a nyírbátori, a baktalórántházi, a bogdányi járáshoz, körjegyzőséget alkotott Nyírkérccsel és Nyíribronnyal, társközsége volt Baktalórántházának. A hányatott sors a község intézményeinek, útjainak, köztereinek lepusztulását vonta maga után. Sokéves Csipkerózsika-álmából 1990. január 1-jén ébredhetett. Az ébredés utáni első számvetés nem sok jóval kecsegtetett. Hosszúnak, nagyon hosszúnak bizonyult a fél évszázados alvás.

– A község vezetésének és lakóinak összefogása azonban meghozta gyümölcsét. Az elmúlt egy évtized minderre példát ad: megvalósult a gázberuházás, új utak épültek, valamennyi középület felújításra került. Az általános iskola új, modern tornacsarnokot kapott, új közösségi ház épült. A közterületek gyommentesek, rendezettek, virágosak – sorjázta Simon József polgármester, aki e minőségében már a harmadik ciklusát tölti. A belvízrendszer kiépítésére, karbantartására három évben is nyertünk közmunkapályázaton, mondhatni a bajnak elébe mentünk, ily módon sikerült elkerülni a belvízkárokat a településünkön.

A rendszerváltás óta komoly gondokat okoz a munkanélküliek magas aránya. A helyi tsz megszűnése miatt sok mezőgazdasági dolgozó került az utcára. A megyeszékhelyen illetve Baktalórántházán a vas- és egyéb ipari munkahelyek megszűnése pedig az ipari dolgozók munkanélkülivé válását jelentette. Mindez együtt járt a szakképzetlen ingázók hazaáramlásával. A társadalmi változás e súlyos terhe – a családok mellett – leginkább az önkormányzat vállát nyomja, komoly feszültséget okoz a községben.

Az önkormányzat mellett a legnagyobb foglalkoztató a Ricosta Cipőgyár, ahol mintegy nyolcvan ember találja meg helyben a számítását. Az önkormányzat (és intézményei) ötven embernek ad munkát. Mindemellett rendszeresen élünk a közhasznú munka igénybevételével, volt időszak, amikor egyszerre 127 főt tudtunk foglalkoztatni. Az ő kezük nyomán rajzolódhatott ki a község mai képe, amely – hallomás alapján – már az átutazó idegennek is tetszetős. A közeljövő terveiben szerepel: a napközi otthon három tantermének lebontása és újak építése; az általános iskola tetőterének beépítése, illetve új tantermek kialakítása; a szennyvízhálózat kiépítésével egy időben a szennyvíztisztító telep megvalósítása. A közös gondolkodás, cselekvés, az eltökéltség, a munkaszeretet, a kötődés jellemzője a falunak, amely az utóbbi időben azért látható léptékű fejlődést hozott a történelmi múltú település életében.

Simon József polgármester az ezredforduló évében 47. évét töltötte. Tősgyökeres ramocsaházinak számít a família. Az öt gyermek legkisebbjeként jött a világra, ahogy errefelé mondani szokás: ő volt a vakaró. Három nővére és egy bátyja van. Az édesapjukat 1982-ben elvesztették, édesanyjuk jó egészségnek örvend. Simon József ’76-ban kötött házasságot, felesége a szomszédos Nyíribronyban született, jelenleg egy bt. ügyvezetője. Két lányuk van: Enikő ötödéves joghallgató a Miskolci Egyetemen, míg a kisebbik, Éva, az idén kezdte tanulmányait a nyíregyházi főiskola német–történelem szakán. Mindketten nyelvvizsgákkal rendelkeznek.

A polgármester már fiatalon jártas volt a községpolitikában. Ezerkilencszázhetvenháromtól a helyi zenekar gitárosa, társadalmi, ünnepi rendezvényekre még ma is összeáll a csapat. Az együtt zenélni tudás segítette talán, hogy egy nagyobb zenekar, egy egész település, mindennapjait is levezényelhesse. A sok talpalással járó polgármesterség mellett gazdálkodik is: mint annyi szabolcsi ember, még mindig bízik az almában. Miként a ramocsaháziak is a polgármesterükben, aki mindent megtesz szülőfaluja és lakóinak gyarapodásáért.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)