Kálmándi István

Volt polgármester (†),

Besenyőd

Talán az országnak is az egyik legfiatalabb polgármestere volt Kálmándi István, amikor 36 évesen, 1990. október 15-én Besenyőd lakossága megválasztotta. A bizalom a tősgyökeres családi néven túl a tanult, tájékozott, jó szervezőkészségű embernek is szólt.

A 713 lelkes Besenyőd település nevének hallatán egyből a besenyők népcsoportja jut eszünkbe. A történelmi leírások szerint Besenyőd neve innen származik, már a honfoglalás előtt is éltek itt emberek. A harciasságáról, bátorságáról híres nép mégis eltűnt, beolvadt más népekbe, így a honfoglaló magyarok közé is. Tősgyökeres családi nevek a Puskás, Tar, Ujlaki, Laskay, Török, Jeney, Kálmándi. Kálmándi István felmenői földműveléssel, mezőgazdálkodással foglalkoztak. Szülei, idős Kálmándi István és Tar Erzsébet, Gizella is ilyen családba született bele. Idős Kálmándi István tsz-elnököt a faluban, de a szomszédos településeken is ismerték. Felesége, a három gyermek – Erzsébet, Irén, majd az 1954. július 26-án megszületett István fiuk – nevelésével foglalatoskodott otthon. A szülők igyekeztek gyermekeiket taníttatni, így István az általános iskola után Mátészalkára került, a Mezőgazdasági Szakközépiskolába. Ifj. Kálmándi István édesapjával megismerte a falu minden földjét, erdejét. Természetszeretete és vadászszenvedélye ekkor lobbant lángra. 1972-ben sikeres szakérettségi után a leveleki Dózsa Tsz-ben helyezkedett el állattenyésztőként. ’73-ban házasságra lépett a szintén besenyődi Puskás Piroskával, a helyi általános iskola tanítónőjével. Megszülettek a lányok, ’73-ban Piroska, ’74-ben Mariann Gabriella.

A sors úgy hozta, hogy ’77-ben elkerült Nyíregyházára, a Közúti Építő Vállalathoz, ahol szállításvezetőként dolgozott. Itt érte a rendszerváltás 1990 őszén, az önkormányzati választásokon a falu lakossága hazahívta, és egyöntetűen megválasztotta polgármesternek.

Munkáját teljes odaadással látta el, a község érdekeit, javát szolgálva. Teljes egyetértésben a képviselő-testület tagjaival, mindig újra és újra pályáztak. Kitartó és becsületes munkája meghozta az eredményeket. A falut Ófehértóval összekötő kövesút, a szilárd burkolatú utcák, a ravatalozó, a temetőkerítés. A gázvezeték és a szennyvíz hálózat megvalósulásával a falu infrastrukturális helyzete óriásit fejlődött. A ’90-es évek végén megépítették a szomszédos Levelek községgel közös beruházásban az ivóvíztisztítót, később a szeméttelepet és a szennyvíztisztítót. A Baktalórántháza központtal létrejött Közép-nyírségi Többcélú Kistérségi Társulással nagyobb esélyek és több lehetőség adódott a kistelepülések felzárkóztatására.

A két falu – Besenyőd és Levelek – összefogásával létrehozott körjegyzőség a pénzügyi források lehetőségeinek bővítésén túl segítséget jelentett az önkormányzati kötelező feladatok ellátásában: az óvodai nevelés, az iskolai oktatás, az idősek gondozása, az egészségügy, az orvosi ellátás stb.

A polgármester tengernyi teendője között a család mellett mindig szakított időt vadászszenvedélyének kiélésére, amit több mint 30 évig űzött, és ahová Gabriella lánya kicsi korától elkísérte.

Kikapcsolódás volt számára a főzés, a bográcsban elkészített vadételnek, körömpörköltnek, halászlének nem volt párja, amit az összejöveteleken, falunapon, gyermeknapon a sok embernek elkészített. Összetartottak, jó kapcsolatot ápoltak Somogyi tiszteletes úr, Mudri doktor úr, Lóránt Miklós iskolaigazgató úr családjával, mint ahogy a leveleki volt polgármester úr, Kapdos József és utódja, a polgármester asszony, Szanyi Lászlóné és a körjegyző, Terbócs Lászlóné családjával.

Kálmándi István családját nem kerülték el a tragédiák sem. Nemcsak szüleit veszítette el elég fiatalon, hanem felelősségteljes munkája közepette felesége halálát is el kellett szenvednie. Felnőtt lányai is a mai napig érzik az édesanya hiányát. A sors könyörtelensége folytán azonban 2007 decemberében édesapjukat is elvesztették. A négy unoka, a 15 éves Noémi, a 13 éves Dorottya, és az ötéves ikrek, Emma és Tibor emlékeiben nem halványul a játékos, minden mókára hajló nagyapa, akinek a munkája után ők voltak a legfontosabbak. A családokra nem igaz a mondás: nincs pótolhatatlan ember. Egy űrt hagyott maga után, családban, faluban, egyházban. 17 évig tette dolgát, értelme, keze munkája, az eredmények itt maradtak, amelyekkel sohasem hivalkodott. Önzetlen segítőkészsége, szerénysége, tisztessége követnivaló, lehetetlent sem ismert. Az elkezdett beruházást, a református parókia befejezését nem élhette már meg.

Utódja, Laskai Tiborné Dusinszki Mária polgármester asszony szerint e kicsike falu, mint Besenyőd is, adhat a szűkebb pátriájának egy ilyen „géniuszt”, mint Kálmándi István volt. Megpróbál a nyomdokaiba lépve az elődje által végzett munkákat folytatva szintén jó gazdája lenni a településnek. Legfontosabb minden itt élő ember és a képviselő-testület összetartása, egyet akarása.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Somogyi Sándor

Lóránt Miklós

Terbócs Lászlóné