Éles Miklós

Vállalkozó,

Nyírkércs

Széles kis hazánkban – ha már egyre kevesebben is – de vannak még olyan emberek, akiknek a FÖLD szó hallatán megdobban a szívük, felcsillan a szemük. Ezen fogyatkozó kis csapat közé tartozik Éles Miklós, Nyírkércsen élő mezőgazdasági vállalkozó is, akinek pici gyermekkorától kezdve a föld és a traktor jelenti a mindent, a világ közepét. Éles Miklós édesapa és Rinyu Erzsébet édesanya házasságából a baktalórántházi szülőotthonban 1963-ban világra jött fiúgyermek érkezését nagy örömmel fogadták a szülők. Másodiknak, harmadiknak lányok sikerültek. A tősgyökeres nyírkércsi Éles famíliában nem csak az édesapa, de annak felmenői is Miklósok voltak. A családfa legfrissebb hajtása, az Éles Miklós édesapa és Takács Erzsébet édesanya gyermeke – az ősök iránti tiszteletből – szintén ezt a nevet kapta. Ő a „leges legifjabb” Éles Miklós, akit mindenki csak „kis Mikinek” hív, pedig 22 éves. Az Éles család egy olyan többgenerációs család, ahol már – az ő ismeretei szerint – a szép- és ükszülőknek, vagyis az ötödik generációig visszamenőleg a föld volt a legbecsesebb kincsük, népes családjuk mellett. Gyermekeiket a föld verítékes munkájából tartották el, szorgalmas munkájukkal becsületes családalapítókká nevelték őket. Minden fiú ezt látta apjától, így az utódok ereiben mélyen csörgedeztek a föld barázdái. A most 48 éves Miklóst édesanyja génjei duplán megerősítették. A nyírkércsi általános iskola befejezése után napnál is világosabb volt, hogy Miklós traktoros lesz, senki nem tudta eltántorítani ettől az elhatározásától. A szomszédos Baktalórántházára, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetbe került, ahol ’82-ben kiváló minősítésű növénytermesztő-gépész szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Első munkahelye a Bakta-Nyírjákó közös tsz. lett, a műhelyben szerelőként kezdett dolgozni. Mehetett volna továbbtanulni, mint húgai, az egyik matematikatanár, a másik óvónő lett, lehetett volna ő is mérnökember, de egyáltalán nem vonzódott az ülőmunkához. Édesapja brigádvezetőként, édesanyja bérszámfejtőként ugyanebben a tsz-ben dolgozott, egészen a megszűnésig. Nyírkércsnek rövid ideig még női tsz-elnöke is volt az édesanyja személyében, azokban a nehéz időkben bízta meg a tagság, amikor már tudvalévő volt, végleg véget ér ez a fajta szövetkezés. A család otthon is, a háztájiban is rengeteget dolgozott. Munka után nem a szórakozás következett, hanem irány a paradicsom-, a káposztaföld. Közbejött a katonaság Lentiben, másfél év múlva már a maszekvilágba csöppent. Megvette első traktorát, egy MTZ-50-est. A géppark felfejlesztésével elkezdett szolgáltatni, egyelőre csak a házi kertekben. ’94-ben főállású vállalkozó lett, a kiírt pályázati lehetőségek kihasználásával folyamatosan modernizálta gépparkját. Hamarosan 30 év távlatából visszagondolva nem bánta meg, hogy a gyerekkori álom valósult meg életében. Igaz, verítékes, keserves, nehéz és bizonytalan a földművelő gazdaember munkája, de nincs az a pálya, amiért ő ezt a szép hivatást felcserélné. „Nekem nincs olyan napom, nincs olyan órám, hogy ne ebben éljek, ne ebben gondolkozzak. Mindennap kimegyek – télen is – a határba, szétnézek, friss levegőt szívok. Nyáron forróság van és por, ilyenkor nem a legkellemesebb órákat a traktor fülkéjében ülve dolgozni, de amikor végignézek a földtáblán, és látom a munkám eredményét, gyümölcsét, büszkeség tölt el. Az én munkám után növekszik a kalász, hoz termést az elvetett mag. Nem tudom miért, de a véremben van, nagyon szeretem csinálni” – mondja elhivatottan. A kiváló minősítéssel végzett Arany és Ezüst Kalászos gazda ránéz fiára, Mikire, aki a folytatást, a jövőt jelenti számára. Mikit ugyanúgy megbabonázták a traktorcsodák, a föld, mint édesapját. Már pici korában elcsent egy traktort, hogy tanulmányozza. Még 10 éves sem volt, amikor már a nagyapa sem tudta megállapítani, fia vagy unokája bálázik a géppel. Ugyanabban az iskolában, ahol egykor apja, a szakma után már érettségit, sőt technikus minősítést is szerzett. Haladva a modernizációval, az EU-s követelményekkel, nyelvet is tanul, és főiskolai tanulmányaira készül. Az Országos Szakma Tanulója Verseny (2009) II. helyezettje lett. Ő szántotta a legszebb barázdát, amire nemcsak az apa, de az anyuka is büszke. 2010-ben pedig harmadik helyezett lett a regionális szántóversenyen. Nagyszülei és apja után ő is öregbítve ezzel Nyírkércs hírnevét.

Az egyéni siker, a falu sikere is, így büszke erre a falu polgármestere, Csoma Tiborné, Jolika néni is, akire büszke a település, hiszen nyugdíjas kora után az első önkormányzati választások óta menedzseli a falut, és nem is akárhogy! Élvezi a lakosság és a képviselő-testület támogatását, és ilyen ősi múltú családokat tudhat maga mellett. Éles Miklós és édesanyja, Éles Miklósné, immár a második ciklusban újból önkormányzati képviselő lett. A szépen fejlődő, új létesítményekkel gyarapodó, virágos kis falunak gondos, jó gazdái vannak.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Köbli György

Farkas Csaba

Laskai Mihályné

Ifj. Bárány László

Agócs Józsefné

Petró Tiborné

Bárány László

Orosz Györgyné

Kovácsné Tóth Klára

Bárány Péter

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!