Nyírkércs

Amikor felkerestem a Baromfi-Coop Kft. nyírkércsi telephelyét – ahol Farkas Csaba is dolgozik –, éppen azon a napon ünnepelte fennállásának tízéves évfordulóját. Hogy hogyan lehet valakiből ilyen fiatalon termelési igazgató, arra élettörténete ad választ. Az állattenyésztés területére gyermekkori indíttatásból evezett, majd tudatosan orientálódott a pálya felé. Kertes családi házuk udvarán nemcsak kutya, macska, galambok, fürjek is éltek, így beleivódott, beleerősödött az állatok szeretete. Támogató családi háttér, kiegyensúlyozott gyermekkori éveket biztosított számára.

„Fizikai dolgozók gyermekeként minden lehetséges támogatást megkaptam, igaz nem volt egyszerű idáig eljutni, de nem volt zökkenő az életemben. – meséli Farkas Csaba, ki 1970. november 8-án Nyíregyházán született. Édesanyám Szabó Erzsébet, édesapám Farkas József, ma már mindketten nyugdíjasok. Húgom férjes asszony, két gyermek édesanyja, Nyíregyházán lakik. Az erős családi hátteret ma is érzem, családunk összetartó.” Amikor Nyíregyházán az első sporttagozatos – a 9-es, iskolába sikeresen felvételizett, a heti öt testnevelés óra, atlétika, úszás, foci, tervszerű időbeosztást követelt tőle, fegyelemre, tartásra nevelte.

„A jó légkörű Krúdy-gimnázium és Tóth tanár úr osztálya adott nekem kitartást további tanulásomhoz, miután 1989-ben leérettségiztem kitűnővel.” Pályaválasztása senkit nem lepett meg, erős elhivatottságból a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolára került. Köztársasági ösztöndíjjal, majd egy év kiemelt ösztöndíjjal, mindent elkövetett a szakma jobb megismeréséért. Kihasználta a tangazdaság lehetőségeit, gyakorlatait is itt töltötte. Dr. Sófalvy Ferenc tanár úr inspirációjával a baromfitenyésztés irányába orientálódott, olyannyira, hogy TDK-dolgozatával országos harmadik helyezést ért el. A csoportban elsők között sikeres alapfokú német nyelvvizsgát tett.

„1992-ben, Dániában, az egy hónapos testvériskolai tartózkodásom alatt volt lehetőségem belelátni a dán állattenyésztési és növénytermesztési viszonyokba. Láttam az ott élő egyszerű, nyugodt dán gazdálkodók milyen más perspektívából szemlélnek.” Ez az élmény megerősítette abban, hogy a mezőgazdaságot is lehet profin, élvezettel művelni. Kiválóra sikerült állattenyésztési üzemmérnöki diploma után a katonaságon is átesett, a nyírbátori határőrségen egy évet töltött, a leszerelés után munkát keresett. 1995 júliusában családi keretek között brojlertartásba kezdett, és innentől kezdve minden egyes állomás fokozatosan felvértezte őt, hogy eljusson mostani beosztásáig. Így a kálmánházi baromfifeldolgozó, majd nevéhez fűződik a Rohodi Hús Kft. sertéstelep 200 tenyészkocás ISV-rendszere, a balsai telepen takarmánykeverő és brojlertelep kialakítása – már mint ügyvezető.

„Balsán ismertem meg leendő feleségem, Somogyi Szilviát. 1998-ban összeházasodtunk. 1998-től 2002-ig önkormányzati képviselő voltam, továbbra is megválasztottak, de lemondtam, mivel nem maradt időm a politikai csatározásokra. A feleségem a semmiből teremtett faluházat, Népfőiskolai Egyesületet hozott létre, melynek elnöke is. Jelenleg a pécsi egyetemen jogot tanul, de államigazgatási és művelődésszervezői végzettséggel is rendelkezik. 1999-ben megszületett Lilla kislányunk, majd 2001-ben Csaba fiunk.

2001. március 8-án a Rohodi Hús Kft. szétválásával brojlerüzletág-vezető lettem. Pár hónap elteltével Bárány László kinevezett termelési igazgatóvá. Feladatom a cég-, cégcsoport mezőgazdasági termelési feladatai, növénytermesztés, takarmánygyártás, tenyésztés, keltetés, brojlertartás, red master program, egy olyan átfogó integrációs terület, amely rengeteg kihívást tartogat számomra.

A szabadtartásos – red master programban kezdettől részt vettem, s szerintem az elkövetkező évek egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata lesz, mert az emberek vágynak a természetes élelmiszerekre, amelyek megfelelő biztonságot szavatolnak. E termékek a régi tanyasi ízekre emlékeztetnek, a 12 hetes tartásnak és a különleges takarmánynak köszönhetően rostosabb, érettebb a hús. Jelenleg annak a csapatnak az építése folyik, amely képes lesz e hatalmas vertikum teljes mértékű átfogására, irányítására. Ebben a rendkívül nehéz feladatban a cég főállatorvosa, dr. Róka István a társam. Egy dologban maximálisan egyetértünk, hogy a világ legnehezebb feladata emberekkel bánni.

A siker számomra is motiváló, szeretnék jobbat, még jobban tenni. Az ember az évek során sokat változik, mindig magasabb igényeket támaszt magával szemben. A munkám a hobbim, otthon szívesen madarászom, horgászok. Minden, ami műszaki, érdekel: a számítógép, az autók, a barkácsolás. Európa sok országát bejártam már családommal, szakmai kiállításokra is eljárunk a céggel.

Mióta az eszem tudom, azt gondolom, az ember nem azért él, s nem akkor érzi jól magát, ha sok pénze van, hanem ha szereti azt, amit tesz, és elégedett a környezetével.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)