Baktalórántháza

Azon ritka emberek közé tartozik, aki élete és munkája során egyetlen egy munkahelyen – az akkori földműves szövetkezetnél – a ranglétrát sorra végigjárva, ma is ugyanott, de első emberként dolgozik. 1948. december 27-én Rohodon született, az erdélyi származású tisztviselő szülők második gyermekeként. Apját Őr községbe szólította munkája, így ide költöztek, s korai gyermekéveit itt élte meg. Baktalórántházára 1955-ben került a család, s azóta is itt élnek. Az általános iskola befejezése után Nyíregyházán, a kereskedelmi technikumban végezte középiskolai tanulmányait, s itt szerzett 1967-ben technikusi oklevelet.

Már iskolás éveiben aktív sportoló volt, élt-halt a sportért, s büszkén gondol a fociban, az asztaliteniszben, a sakkban elért megyei sikereire. Ez a sportaktivitás és -szeretet a mai napig megmaradt, kezdeményezésére 1988-ban létrejött a szabadidős szakosztály, ahol a kispályás futballt űzi.

Miután a középiskolát befejezte, könyvelőként munkába állt, az akkori baktalórántházi földműves szövetkezetnél. Munkahelyéről kétéves sorkatonai szolgálata szólította el, melynek letelte után ugyanide várták, és jött vissza. Ahogy teltek az évek, különböző munkaköröket töltött be, és egyre jobban megismerte a kereskedelmi munka minden csínját-bínját.

1972-ben családot alapított, felesége Monostori Éva, aki a helyi postahivatal dolgozója, megismerkedésükkor is és jelenleg is. Házasságukból három szép leánygyermek született. 1973-ban Anita, 1978-ban Tímea, 1979-ben Éva. A szülők büszkék leányaikra, hiszen mind a hárman tanultak, és a két idősebb már felelős beosztásban dolgozik. Anita többdiplomás nyelvtanár, aki tanulmányain felül házasságából egy fiúunokával is megörvendeztette szüleit. A kis Trencsényi Bence a nagyapa kedvence. Tímea kereskedelmi főiskolát végzett, s az édesapja által vezetett cégnél árufogalmi és bérügyi vezetőként dolgozik. Éva, a legfiatalabb, a Vendéglátóipari Főiskola végzős hallgatója.

Később nemcsak belső igényességből, de az egyre felelősebb beosztások is azt diktálták, tovább kell képeznie magát. Így tanult tovább a Pénzügyi és Számviteli Főiskola belkereskedelmi szakán, ahol 1974-ben szerzett diplomát. Életének legderűsebb fénypontja – családja mellett – az volt, amikor 1981-ben a Baktalórántháza és Vidéke ÁFÉSZ elnökévé választották. Az azóta eltelt hosszú évek szólnak amellett, hogy akkor érdemleges volt e posztra, hiszen szaktudásának, szakirányú jártasságának és kapcsolatrendszerének köszönhetően mindig jó irányba tudta fordítani a szövetkezeti hajó kormányrúdját. Így sikerült talpon maradniuk, amit határozottan ő is – munkatársai is – jelentős eredménynek könyvelnek el. Mindig ki tudta védeni – a rendszerváltást követően is – az elavultnak ítélt szövetkezeti forma elleni támadásokat, s még ma is meg tudtak maradni ebben a formában.

Az 1988-at követő időszak új kihívásokat, és ennek megfelelő alkalmazkodást hozott számukra. A piaci átrendeződés, a szövetkezeti struktúrák megváltozása, a korábbi meghatározó tevékenységek megszűnése, újabb tevékenységi formák létrehozása, meghatározott irányítást, és jó csapatmunkát igényelt. A jelenleg milliárd felett teljesítő ÁFÉSZ mai jó pozícióját az 1995-ben bekövetkezett COOP-lánccá szerveződésnek, az országos nagykereskedelmi elosztórendszerüknek, a saját italnagykereskedésüknek köszönheti.

A jó csapatmunka eredményeként a dolgozók megbecsülésére az átlagbér lemaradásukat – mely részben múltbeli örökségből, továbbá a kereskedelmi szakma sajátosságából adódott – sikerült behozni. Három év alatt (2000– 2002) közel megduplázódott a dolgozók fizetése. A három mini kategóriájú és két középkategóriájú COOP üzletük meghatározó az itt élők élelmiszer ellátásában, továbbá a választékos árukínálat szempontjából. Teljes üzletszámuk ettől lényegesen magasabb, hiszen huszonnégy üzlet bérleti formában működik. Fontos feladat számára a fogyasztók igényeinek szem előtt tartása, és a vásárlók megelégedettsége.

1999-ben képviselőjelöltként indult az önkormányzati választásokon, melynek eredményeként sikerült is bekerülnie a városi képviselő-testületbe. Az idei októberi választásokon azonban csak soros póttagként van jelölve. De a testület igényt tart munkájára, mert a pénzügyi bizottság külső tagjává választották, és a Humán Közalapítvány kuratóriumának elnöki tisztségét tölti be.

Kincs Géza életének és szakmai karrierjének újabb fontos állomását érte meg, amikor 2002 májusában ötödször is bizalmat szavazott neki a tagság, s ismét a szövetkezet elnökévé választották. Így újabb feladatok és kihívások elé nézve, mindig egyenesen, előre tekintve vállalja – az emberi küzdés szellemében, a bizakodás reményében – küldetését. Optimistán tekint a jövőbe, lesz elég ereje, energiája, hogy továbbra is becsülettel megszolgálja az emberek bizalmát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)