Baktalórántháza

Magyarországon mára felnőtté vált ezernyi ember és azok családja a tudatalatti énjében örül annak, hogy az egykori baktalórántházai gyermekotthon gazdasági vezetőjéből, leánykori nevén Pályi Katalinból nem lett pedagógus. Édesanyja, Bakti Mária, az otthon élelmezési vezetője volt. Édesapja, Pályi János, kőművesként kereste a kenyerét.

Katalin nevű leányukat 1949. június 10-én anyakönyvezték Baktalórántházán. Testvére, Mária, aki a Nyírbátori Városi Tanács anyakönyvvezetője volt, alig 47 évesen követte korán eltávozott szüleit. Katalin húga, Gabriella, gazdasági vezetőként dolgozott Nyírbátorban a 4. Sz. Általános Iskolában. A gazdasági vezető asszony férje, Maklári Károly népművelés–könyvtár szakos pedagógus. Hosszú idő óta a baktalórántházai városi könyvtár vezetőjeként dolgozik. Elsőszülött leányuk, Andrea, a városi Vöröskereszt munkatársa. Ő neveli a család szeme fényeit, az unokákat: a 13 éves Csengét és a 12 éves Lolitát. Emellett szociális munkás szakon tanul tovább a DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskoláján. Fiatalabb leányuk, Mónika, aki német nyelvszakos tanár, férjével együtt Svájcban él.

Pályi Katalin az első érettségijét a Mező Imre Gimnázium diákjaként tette le 1967-ben. A sikeres főiskolai felvételi után azonban nem tanulni, hanem a barátok tanácsára hallgatva dolgozni kezdett: előbb a Magyar Nemzeti Bank városi, majd a nyíregyházi, később a nyírbátori fiókjában, egészen 1976-ig. A pénz világát ezt követően váltotta fel a nyírbátori Minőségi Cipőgyár pénztárosi, majd belső ellenőri munkakörével. Közben, 1978-ban újabb érettségi vizsgát tett, ezúttal a megyeszékhelyen, a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában.

Katalin életében az első fordulatot 1987 hozta el: ekkor került jelenlegi munkahelyére és beosztásába is. Az akkor még Óvodás Gyermekotthon nevű szociális intézmény gazdasági vezetője lett. A kezdeti időkben 33 dolgozóról, mintegy 80–100 gyerekről kellett azok tanításán kívül mindenről gondoskodnia. A működési előírások szerint „raktárra” vásároltak, így egy raktáros segítette Katika munkáját. Egy év után került hozzá egy főkönyvi könyvelő, akire már régóta szüksége lett volna, hiszen a gazdasági szakmai munkája mellett ellátta a személyügyi-, a munka-, és balesetvédelmi előadói feladatokat is.

Az igazgatóhelyettes asszony feladatkörébe tartozik – kezdetek óta – a költségvetés, valamint a fél-, illetve éves mérlegek elkészítése. Ezekhez kapcsolódóan vezetnie kell a meghatározott személyügyi nyilvántartásokat is. S, hogy ne essen távol egykori álmától, a pedagógusi pályától, neki kell megszerveznie és lebonyolítania a munka- és balesetvédelmi oktatásokat a dolgozók részére. Elmondja, hogy a kezdeti időkben mindent manuálisan kellett megoldaniuk, ami sok időt és energiát emésztett fel. A nehézségeken segített az 1995-ben beszerzett számítógép, aminek a segítségével előbb a könyvelést, majd a bérszámfejtést is végezhették. Katika időközben, 1986-ban megszerezte mérlegképes könyvelői képesítését.

Minőségi változásra az intézmény életében 2003-ban került sor: pályázatok útján minden munkaterület számára sikerült számítógépeket venniük, így már nyolc géppel rendelkezhettek igényeik szerint. 1999-ben újabb feladatokat kaptak: a nyírszőlősi 5 lakásotthont 29 dolgozóval, 45 főnyi nevelőszülői hálózattal és 100 nevelőszülős gyerekkel integrálták a baktalórántházai szervezetbe. A feladatok és teendők bővítése ezzel nem ért véget, mert 2002-ben az addig „házon belül” ellátott 36 gyerek három lakásotthonba került. A központi épületben csupán az igazgatási és irányítási feladatokat végzők maradtak. Megszűnt a konyha, így az akkori élelmezési vezetőt – a megfelelő szakmai továbbképzés után – Katika bevehette a csapatába analitikus könyvelőnek. A változásokat követően a lakásotthonok havi ellátmányban részesültek, aminek az elszámoltatása, az újabb ellátmány biztosítása itt, a központban történik.

A rendszerváltás tizenötödik évében az igazgatási központ újabb komoly feladatot kapott azzal, hogy oda integrálták a hat berkeszi lakásotthon 49 dolgozóját és az ott ellátott 60 gyereket. Katikának immár 14 lakásotthon és 5 szolgálati gépkocsi ellátásáról kellett gondoskodnia. Munkás életére visszanézve mondja el, hogy szeret dolgozni, szereti a munkáját, s ahol dolgozott, ott mindig jó kapcsolatot alakított ki a munkatársaival és a vezetőivel egyaránt. Máig szeretettel gondol vissza rájuk. Csoportja, a gazdasági csoport, összeszokott, jó kollektíva. Munkáját mindenben segítik.

Katika az elismerései közül büszke az MNB Kiváló Dolgozója, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésére, de legkedvesebb számára a 2003-ban kapott Nyíregyházáért kitüntetés bronz fokozata. Szabad idejében szívesen kirándul családjával, munkatársaival. Szeret olvasni, unokázni, és ha teheti, férjével színházba megy.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)